VolumeUp

1999. november 16-án megjelent a Korn negyedik stúdióalbuma, az Issues. Bár megjelenésekor nem tűnt mérföldkőnek a srácok karrierjében, húsz év távlatából mégis azt mondhatjuk: örökre bevéste magát a nu metal történelmébe. Összegezni a Korn albumjait olyan, mint leírni az ember fejlődési szakaszait; a debütáló albumuk hangos, akár egy újszülött, a '98-as Follow The Leader egy lázadó kamaszra emlékeztet, a 2002-es Untouchables a felnőttkori magabiztosságot sugallja, az Issues pedig a tinédzserkor küzdelmeit.

1999 meghatározó évnek számított a műfajban, hiszen többek között ekkor debütált az Amen, a The Dillinger Escape Plan és természetesen a Slipknot. A Korn élete egy apró, mégis fontos szempontból más irányt vett más bandákhoz képest; az Issues felkapottsága ugyanis eleinte nagyobb volt a populáris, mint a metalos körökben. Nem véletlenül, hiszen a Billboard és az MTV rögtön felkapta, előbbi 200-as toplistáján megjelenésének első hetén TOP 1. helyezett lett, maga mögé utasítva Dr. Dret és Celine Dion-t, az albumból pedig 575 000 példányt adtak el egyetlen hét alatt.

A rajongók körében mégsem aratott osztatlan sikert, annak ellenére, hogy az Issues-t promózó Sick and Twisted turné minden állomása telt házas volt, sokak szerint a 2002-es Untouchables szerzeményük emlékeztetett leginkább a Korn kezdeti éveire. Nos, ami engem illet, a debütáló albumuk után valóban kérdéses volt, hogy sikerül-e még egyszer összehozni hasonló anyagot, mégis azt mondom, az Issues-nak kifejezetten jól áll az idő múlása. Mert ha utánaolvasunk a zenekar karrierjének, vagy egyszerűen kitekintünk arra, mivé lett a világ és mi történik nap mint nap körülöttünk, a Trash, az It's Gonna Go Away, a Somebody Someone, a Beg For Me, a Dirty, de főként a Falling Away From Me is rögtön értelmet nyer.

Ha a zenei részeket vesszük, akkor (legalábbis szerintem) az Issues a Korn első korszakának lezárása; az anyagnak ugyanúgy ipari hangzása van, a gitárok és a basszer harmóniája odab*** az elmének, a dob és az ének pedig sokat változott. Merthogy itt már sokkal nyugodtabb a játékmód mint mondjuk a Follow The Leader esetén, ami valakinek biztos inkább negatívum, de hát kinek a pap... Davis hangja viszont tényleg nagyon változatos, amiért lehet szeretni vagy utálni, de egyediségéhez nem fér kétség. Mázlista vagyok, hogy a Korn frontemberként és szólóban is volt már alkalmam meghallgatni. Davis zseniális, kifinomult énekstílusa már az első percekben hallható, ahol ráadásul skótdudával kíséri magát. Ami viszont ezután következik...az maga az ősrobbanás. Beindul a Falling Away From Me, te pedig azt kívánod, bárcsak sose járna le a playlist.

Playlist:

Fotó: Fanpop