Így, hogy most a tanulmányaimat a bécsi orvosi egyetemen végzem, rengeteg készséget sikerült elsajátítanom az oktatókórházakban végzett gyakorlatok keretében. A gyakorlatokat teljes egészében magamnak kellett megszerveznem.

Egyetlen ismerősöm sem dolgozik az osztrák egészségügyben, de mégis minden tárgyhoz sikerült gyakorlati helyet találnom. Bécsben valószínűleg rengeteg hallgató gyakorlatát kell szinte futószalagon biztosítani, ennek ellenére az orvosok, a nővérek és a betegek egyaránt nagyon kedvesek velünk, és mindenben támogatnak bennünket.

A gyakorlatok nagyon aktívan zajlanak, gyakran veszek fel  az osztályra betegeket, természetesen németül, és módomban áll gyakorolni a betegvizsgálatot, vérvételt, sebek ellátását, összevarrását, vagy esetleg a varratszedést.

Ha éppen sebészeti területen vagyok, akkor pedig gyakran van rám szükség a műtőben asszisztáláshoz, ami a kedvenc feladatom, ugyanis a jövőben általános vagy plasztikai sebészként szeretnék elhelyezkedni Magyarországon.

A gyakorlatok után általában a Bécsi Allgemeines Krankenhausban, az orvosi egyetem Campusán vannak előadásaim és szemináriumaim. A kedvenceim a szemináriumok, ugyanis itt az oktatás nagyon interaktív, gyakran kell egy témát önállóan előadni, ami lehetőséget biztosít nekem a német nyelvtudásom gyakorlására. Felvettem szabadon választható nyelvkurzusokat, mint  például az Angol orvosi szaknyelv kurzust, ami segíti a kommunikációm külföldi betegekkel. Korábban látogattam a Bécsi Tudományegyetem nyelviskoláját is, ahol nemcsak németet tanultam, hanem sok barátot is szereztem, köztük Mint, a koreai egyetemista lányt, akiről egy következő blogban szeretnék írni.

Jelenleg pont nem Bécsben végzek egy gyakorlatot, hanem  egy közeli városban, az alsó-ausztriai Wiener Neustadtban. Idegsebészet gyakorlaton vagyok itt, és nagyon aktívan telnek a mindennapjaim. Mivel messze van a kórház Bécstől, sajnos fél hatkor kell kelnem, hogy beérjek, de megéri, mert nagyon jól érzem magam az osztályon. Sok mindent engednek, hogy önállóan elvégezzek, és általában jó a hangulat.  Bár nem gondolom, hogy a későbbiekben idegsebész lennék, de szívesen végzem az itteni feladatokat, és jó volt egy vidéki kórház mindennapjait is megismerni.

A kórházi viszonyokról érdemes szólni pár szót:

patikatisztaság van, a kórházi dolgozók - a gyakornokok is - egy automatából, a belépőkártyájukkal veszik fel a makulátlan, frissen vasalt munkaruhát, szükség esetén akár naponta. 

Az orvosok nem dolgozhatnak többet napi nyolc óránál, hajszoltságnak, kimerültségnek nyoma sincs, sőt volt olyan Turnusarzt (kb. az itteni rezidensnek felel meg), aki arra panaszkodott nekem, hogy fiatal, nincs családja, szívesen dolgozna többet, de nem lehet. Itt is ügyelnek az orvosok hétvégén, de akkor hétköznap vesznek ki szabadnapot. A kórházi dolgozók ingyen étkeznek a kantinban, a gyakornokok jelképes árat fizetnek.  Van idő és türelem a betegekkel foglalkozni, amit a személyzet legjobb tudása szerint meg is tesz.

Alsó-Ausztria azonban nemcsak jó oktatókórházakat tartogat az Erasmus diákok részére:
Az Erasmus+ programban megismert barátaimmal hétvégén egy pici városba, Mödlingbe látogattunk el. Itt két nevezetességet néztünk meg, a Seegrotte elárasztott gipszbányát és a mödlingi várromot.

A Seegrotte barlang kifejezetten tetszett, itt részt vettünk egy csónakkirándulással egybekötött idegenvezetésen a nagy föld alatti tavon. Megtudhattuk azt is, hogy a bánya a második világháborúban repülőgépgyár volt.

A látnivalók után beültünk egy kávézóba Mödlingben, ahol a pincér fiú nagyon meglepődött, hogy kulturálisan milyen  sokszínű társaság vagyunk: csapatunk spanyol, görög, olasz, dán és magyar diákokból állt, ami egy ilyen kisebb városban szokatlanul hatott. Ez a város, ahogy észrevettük, inkább nyugdíjasok és kisgyerekes családok által lakott, emiatt lassúbb ott az élet. Mi azért egy pörgős, kellemes napot töltöttünk el ott.

Ha érdekelnek Benneteket további Campus Mundi kalandjaim, az instagramon @creepannika néven megtaláltok!