Mai válogatásunkban azon országok közül mutatunk be néhányat, amelyek az utóbbi években, évtizedekben úgy döntöttek, hogy búcsút mondanak saját pénznemüknek, s egy sokkal kurrensebb devizára váltanak át - vagy névleg ugyan használatban van valamilyen saját pénz, de a közforgalomban egészen mást alkalmaznak.
Brazil 5000 cruzados bankjegy. Habár az 1980-as és 1990-es években Brazília úgy cserélte a pénznemeit, mint más az alsóneműt, a kontinensnyi országgal csak ennyit foglalkozunk mai írásunkban. (forrás: Wikipedia)
Nézzük meg a saját pénznem nélküli országokat!
Válogatásunk - mint mindig - most is szubjektív.
Megértéseteket köszönjük!
Ecuador
Sucre (centavo)
A dél-amerikai ország a függetlenségének 1830-as elnyerését követően a helyi pesót használta, amelyet 1884-ben átneveztek sucréra. A Spanyolország elleni latin-amerikai függetlenségi háborúk egyik hőséről, Antonio José de Sucréról elnevezett ecuadori valuta túlélte egy évszázad válságait és gazdasági változásait, de a 20. század végén kirobbanó pénzügyi krízis betette a kaput.
50 000 sucrés bankjegy. Az ecuadori valutának a hatalmas infláció tette be a kaput az ezredfordulón. (forrás: Wikipedia)
1998-1999-ben a sucre annyit veszített értékéből az amerikai dollárhoz képest, hogy gyakorlatilag használhatatlanná vált, ezért az ecuadori kormány 2000 januárjában formálisan is áttért az utóbbi használatára (erről természetesen az Egyesült Államokat nem nagyon kérdezték meg), s azóta is vígan alkalmazzák a nagy északi óriás pénzét a hazai és nemzetközi tranzakciókban.
Az utolsó bankjegy- és érmesorozatban már 1000 sucrés érme is előfordult. (forrás: Wikipedia)
Az átváltáskor 25 000 sucre ért egy dollárt.
Koszovó
Nem volt saját pénze
Koszovó abból a szempontból kakukktojás mai válogatásunkban, hogy soha nem rendelkezett saját pénznemmel. 1999 előtt, mint Jugoszlávia szerves része, a jugoszláv dinár volt forgalomban, az ország NATO-erők általi elfoglalását követően pedig előbb a német márkát, majd annak euró általi váltását követően az európai fizetőeszközt használták és használják a mai napig a hétköznapokban.
Német százmárkás bankjegy. Koszovó NATO-erők általi felszabadítását (elfoglalását) követően a német fizetőeszközt vezették be a területen - két évvel később a márkát váltó euró lett Koszovó (fél)hivatalos fizetőeszköze. (forrás: Wikipedia)
Az euró használata a függetlenség formális deklarálását követően, 2008 után is megmaradt, miközben az észak-koszovói szerb közösség a szerb dinárt preferálja - ez persze nem nagyon tetszik a pristinai kormánynak.
Koszovó északi. szerbek által lakott területein a szerb dinár is használatban van. (forrás: Wikipedia)
Mivel Koszovó nem hivatalos tagja az eurózónának, ezért saját eurócent-érméket sem verhet.
Panama
Balboa (centésimo)
Az egykor Kolumbiához tartozó Panama a függetlenségének elnyerését követően rögtön be is vezette a saját fizetőeszközt, a balboát (leváltva a kolumbiai pesót), papíron legalábbis - azaz pont, hogy papíron nem, egyetlen kivételtől eltekintve ugyanis soha nem nyomtak balboa-bankjegyeket, immáron több, mint egy évszázada az amerikai dollár van közforgalomban az országban.
A panamai fizetőeszköz a Panamai-földszoros felfedezőjéről, Vasco Núñez de Balboáról kapta a nevét, aki ezen a 2011-es érmén is felbukkan. (forrás: Wikipedia)
1941-ben néhány napra forgalomba helyeztek balboa-bankjegyeket, ezeket azonban szinte azonnal kivonták a forgalomból, a nép szája pedig elnevezte hétnapos dollárnak.
Centésimo-érméket azonban használnak Panamában (ahol a balboa árfolyama 1:1 arányban van a dollárhoz kötve), ezek pedig méretre és külalakra teljesen megegyeznek a hasonló értéket képviselő cent-érmékkel, lévén, hogy ugyanott, az Egyesült Államok pénzverdéjében készülnek.
Salvador
Colón (centavo)
A kis közép-amerikai ország fizetőeszközének hivatalos elnevezése hosszú ideig a peso volt, ezt váltotta fel 1892-től a colón, amely Amerika spanyol szolgálatban álló itáliai "felfedezőjéről", Kolumbusz Kristófról (Cristóbal Colón) kapta a nevét.
Salvadorban az összes colón-bankjegy elején a pénznem névadója, Kolumbusz Kristóf (Cristóbal Colón) szerepelt. (forrás: Wikipedia)
A salvadori fizetőeszköznek - mint oly sok másnak a világon - a gazdasági és pénzügyi válság tette be a kaput a 20. század végén, amelyet követően itt is az amerikai dollárra álltak át (jogszabály szerint legalábbis, a de facto fizetőeszköz ugyanis már korábban is a dollár volt).
1 colón érme formában. (forrás: Wikipedia)
Salvador azóta csavart még egyet a történeten, ugyanis 2021-től - elsőként a világon - hivatalos fizetőeszközként fogadták el a csak digitális térben előállítható bitcoint is (habár a várt gazdasági csoda elmaradt).
Zimbabwe
Dollár (cent)
Testvérblogunkon nem régen emlékeztünk meg a hajdanvolt zimbabwei dollárról, amely azzal vonult be a történelemkönyvekbe, hogy az országot sújtó hiperinfláció hatására majdnem leszorította a magyar pengőt a valaha forgalomba hozott legnagyobb névértékű bankjegyek kétes hírű dobogócsúcsáról.
Százezermilliárd dolláros zimbabwei bankjegy. A helyi infláció a 2000-es évek végén kis híján letaszította a képzeletbeli inflációs dobogó tetejéről hazánkat és a pengőt. (forrás: Wikipedia)
A csúcson Németországban nyomtatott százezermilliárd dolláros bankjegyek jelentek meg a piacon, amelyekről el tudjuk képzelni, mennyit érhettek.
Az ország függetlenségének elnyerésekor, 1980-ban a rodéziai dollárt váltó zimbabwei pénznem a 2000-es években omlott össze teljesen a fényes gazdaságpolitikának köszönhetően - 2009 áprilisában a hararei kormány a pénznem kivezetéséről döntött, ekkortól kezdve pedig az amerikai dollár vált a legfontosabb fizetőeszközzé a szintén kurrens pénznek számító dél-afrikai rand mellett.
Hogy a helyi központi bank által elismert botswanai puláról és indiai rúpiáról ne is beszéljünk.
A dollár megújításának jegyében kibocsátott új sorozat 500 dollárosa. Nem sokkal a forgalomba helyezését követően a helyi dollár teljesen összeomlott. (forrás: Wikipedia)
2019-től újra bevezették a zimbabwei dollárt - ekkor mint egyedüli hivatalos fizetőeszközt -, de az utóbbi időben ismét a jenki devizával kénytelen osztozni a piacokon, amit mondjuk a helyi üzletemberek és "üzletemberek" nem feltétlenül bánnak.
