Amikor legutóbb elterveztem, hogy változtatásokat fogok eszközölni az étrendemben, három dolgot soroltam fel, viszont van egy negyedik is, ami akkor kimaradt, és talán a legfontosabb: cukor. Jobban beleástam magam a témába, és rendet tettem a fejemben. Azt már tudtam, hogy a finomított cukrok minden fajtája (glükóz, fruktóz, szacharóz, maltóz, dextrin, galaktóz, stb.) természetellenes a testünk számára, így érthető módon nem tesznek jót endometriózisban sem. Oké, na de akkor mégis mi marad édesítőként?
"A cukorrépa cukortartalma 18%, a bolti fehér cukoré 98%. A természetben ilyen töménységű cukor nem fordul elő, szerveztünk nincs felkészülve a fogyasztására. A cukor egy része az emésztőrendszerben gyors erjedésnek indul, illetve a vérbe jutva megzavarja a cukoranyagcserét.
Ezek a folyamatok káros következményekkel járnak, pl. elhízás, szív- és érrendszeri betegségek, magas koleszterinszint, trombózis, hasnyálmirigy és mellékvese megterhelése, húgysav megkötése, savasodás, látásromlás, akné, bőrbetegségek, hiánybetegségek kialakulása, krónikus fáradékonyság, szorongás, fóbiák, izomgörcsök, rákos folyamatok beindulása, stb. A mesterséges édesítőszerek (aszpartám, szacharin, szacharóz) használata sem javasolt, mert nem nyújtanak semmiféle tápértéket." (Részlet Az igazi endometriózis diéta című könyvből)
Finomított fehér cukrot már nem is emlékszem, mikor használtam utoljára, de az biztos, hogy nagyon régen, így helyette más édesítőkkel kezdtem el ismerkedni. A fentebb leírtak fényében én eddig ezeket használtam édesítésre: aszalt gyümölcsök, nyírfacukor, méz, stevia, eritrit, nádcukor, kókuszvirág cukor, agavé szirup, juharszirup, datolya szirup.
Mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai, mindenki döntse el maga, hogy mit tart a legjobbnak amit használ. A cukorfajták eligazodása között segít ez az oldal, és rengeteg hasznos tanácsot olvastam itt is. A továbbiakban én szeretném majd korlátozni a cukor fogyasztásomat lehetőleg a cukor-, adalékanyag-, és tartósítószermentes aszalt gyümölcsökre, a nyírfacukorra, és esetenként a mézre.
Most pedig jöjjön a recept!
A minap galád módon bátorkodtam kísérletezni egyet a konyhában saját kútfőből, és csak remélni mertem, hogy nem lövök nagyon mellé. Olyat szerettem volna alkotni, ami gyümölcsös, zöldséges, olajos magvas, gabonás, és ízét tekintve édes, de nem tartalmaz hozzáadott cukrot, ám nem igazán volt kész koncepció a fejemben.
Így azért elég nehéz bármit is alkotni, pláne, ha annak a bárminek még ehetőnek is kéne lennie. Már látom, hogy nem ez lesz a legnépszerűbb ételem, de azért kislányomnak köszönhetően szépen fogy. Arra legalább már rájöttem, hogy egy kis savanykás íz jól passzol hozzá, és így együtt egész kellemes harmóniát alkotnak.
Hozzávalók:
1 bögre darált mandula
fél bögre datolyás vízbe áztatott zabpehely
2 közepes alma
10 dkg zellergumó
fahéj ízlés szerint
Elkészítés:
Az almát és a zellert gyümölcscentrifugával ledaráltam (igen, az enyém hálisten a zöldséget is viszi), majd összekevertem a többi hozzávalóval és jól formázható masszát kaptam, amiből kis golyócskákat gyúrtam. A felét nyersen hagytam, és kókuszreszelékben forgattam meg, a többit 160 fokos sütőben, kb. 10 perc alatt barnulásig sütöttem.
Jó étvágyat!
Házi szeder- ribizli- vagy meggylekvár dukál hozzá.