Csingacsguk vagy Bőrharisnya, ma már a világirodalom része, s írójuk az amerikai irodalom egyik első képviselője, aki egy nappal 62. születésnapja előtt hunyt el 1851. szeptember 14-én.
Mindebből következik, hogy James Fenimore Cooper, 1789. szeptember 15-én született a New York állambeli Burlingtonban, ahonnan egy év múlva Cooperstown-ba költöztek.
A város neve (Cooperstown) nem véletlen, hiszen a tizenkét gyermekes család az egyik leghíresebb őstelepes volt, hatalmas birtokokkal. A várost is apja alapította, s a tizenegyedik gyermekként született kis James nevelését házitanítók végezték, de számtalanszor együtt játszott az indián gyerekekkel.
Nagyon fogékonynak mutatkozott a nyelvek, az irodalom és a történelem iránt, majd 1804-ben beiratkozott a Yale Egyetemre. Bár jól tanult, s főként latinból volt kiváló, harmadéves korában diákcsíneyi és egy vegyi kísérlet (lőport robbantott a szoba előtt, miután bezártak a szobába egy szamarat) miatt kicsapták harmadévesként.
Egyetem helyett a haditengerészethez került, majd öt év múltán leszerelt és megnősült, felesége Susan Augusta de Lancey, egy gazdag földbirtokos lánya volt. Cooperstownban gazdálkodott, s egy bálnavadászhajóba is betársult. Emberei szerették, mert szokatlanul méltányos és kedves szavú volt, sok esetben együtt mulatott és énekelt a dolgozóival, amely miatt a környék földesurai különcnek tartották.
Üres óráiban olvasgatott, majd írni kezdett. Felesége szerint tehetséges volt, s támogatta próbálkozásait, így született meg 1820-ben első regénye, amely egy Jane Austin utánzat volt, Elővigyázatosság néven.
Hamar rájött, hogy nem ez az igazi műfaja, s a következő évben, éppen kétszáz éve jelent meg A kém című romantikus regénye, amely már komoly sikert aratott. Ezzel elindult az íróvá válás útján, s Walter Scottot tartotta példaképének, de hamarosan felnőtt mestere mellé.
A leghíresebb regényciklusát már New Yorkban kezdte megalkotni, hiszen 1822-ben oda költözött, s az öt kötetből álló Nagy Indiánkönyvet csak 1823-ban kezdte el írni.
Négy évet töltött New Yorkban, majd John Quincy Adams kérésére az Egyesült Államok francia konzulja lett, s 1826-ban családostul Franciaországba, Lyonba költözött. A franciák hamar felfedezték, hogy az intelligens, kellemes modorú és egyre híresebb író alkalmas diplomatának, s Lyonban is sorban írta műveit angolul és franciául is. A francia mű sokszor egy újraírt történet volt, vagyis nem szolgai fordítás. Először csak egy évre akart menni, de nagyon tetszett neki az ország, így végül Andrew Jackson elnök alatt is szolgálva hét évig maradt. A legtöbb időt Párizsban töltötte, ahol összebarátkozott La Fayette márkival és a liberális körökkel. Vagyis politizálni kezdett.
Az ott töltött hét év alatt az európai önkényuralmi rendszerek zsarnokságát és romlottságát jelenítette meg, szembeállítva az amerikai álommal. A leghíresebb regényciklusa emelte a világirodalom szintjére az amerikai irodalmat és elsőként ábrázolta az indiánokat rokonszenvesen.
1833-ban visszatért New York-ba három évre, majd Cooperstonban élt haláláig. Gazdag családba született, s mivel regényei a legkeresettebbek közé tartoztak a legjobban kereső írók közé tartozott.Utolsó éveiben csak a politizálás okozott számára némi bonyoldalmat olykor.
Az indiánregények mellett saját élményeiből kiindulva tengerésztörténeteket is írt, majd 1839-ben egy tudományos igényű tanulmánya jelent meg Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének története címmel.
Összesen hét gyermeke született, akik közül öten élték meg a felnőttkort, s egyik lánya, Susan Fenimore Cooper apja nyomdokait követve író lett.
