Női vadászok, vadászhölgyek
2021. március 07. írta: Erdőnjáró

Női vadászok, vadászhölgyek

„… A vadászat így azután lassan teljesen a férfi kötelessége, foglalkozása, privilégiuma, végül szórakozása lett.” írja Fekete István.

Nos, én is így éreztem, mikor elkezdtem a női vadászok és vadászhölgyek témájával foglalkozni. De bármennyire is a férfiak jelenléte dominál a vadásztársadalomban, mégis Dianának, a vadászat istennőjének kegyeként tekintünk egy-egy sikeres vadászatra. Hát akkor, hogy is van ez a nőkkel és a vadászattal?

Nőként különösen kíváncsi voltam rá, hogy, hogyan alakult a hölgyek szerepe a vadászattörténetben, megőrződött-e híres Dianák neve az utókornak?

istock-874497708_feat.jpg

Kezdjük is rögtön az idők hajnalán a vizsgálódást, tekintve, hogy a vadászat az emberiséggel egyidős tevékenység. Biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan sokan úgy tanulták még az iskolában, hogy az ősközösségekben a férfiak vadásztak, a nők gyűjtögettek. Erre azonban rácáfolt egy 2018-as az Andok perui részén végzett ásatáson talált sír. Ekkor történt ugyanis, hogy egy, a vadászeszközeivel együtt eltemetett őskori vadász maradványaira bukkantak, aki történetesen nő volt. Ezek után a kutatók újra megvizsgáltak több, már korábban feltárt sírt Észak- és Dél-Amerikában. 107 lelőhelyen 429 vizsgált maradvány közül 27 személyt azonosítottak vadászként, a melléjük temetett eszközök alapján. A 27 személy közül 11 volt nő. Úgy látszik tehát, hogy a késő pleisztocén, kora holocén korban kiegyenlítettebb volt a nemek aránya a vadászatban, mint az azt követő korokban.

oskori_noi_vadasz.jpg

Kép: Matthew Verdolivo, UC Davis IET Academic Technology Services

Ha előre ugrunk az időben az ókorig, akkor egyből a római Dianával és a görög Artemisz istennővel találjuk szembe magunkat, akik a mai napig a vadászat meghatározó (isten)nő alakjai. Mindkét mitológiai körben (mind a rómaiban, mind a görögben) a 12 főisten közé tartoztak a vadászat örökké szűz istennői. Kultuszuk is elterjedt volt, Artemisz istennő leghíresebb temploma az ókori világ hét csodája közé tartozott. A görög mitológiában találunk még egy híres női vadász alakot, Atalantét, aki a mitológia szerint egy árkádiai uralkodópár gyermeke volt és akinek leány mivolta felett érzett csalódottságában atyja kitette őt egy erdőbe. Artemisz sajnálta meg, aki egy medvét küldött a táplálására. A csecsemőt aztán megtalálta egy vadászcsoport, akik magukkal vitték és felnevelték. Így Atalanté igen jártas lett a vadászatban, és nőtársainál sokkal erősebb és gyorsabb volt. Egyik legismertebb vállalkozása volt, hogy részt vett a kalüdóni vadkanvadászaton, mely a görög mitológia egyik központi eseményen, amelyen a számos hős (herosz) vett részt.

artemis-3597426_1920.jpg

Diana

Az idő múlásával azonban háttérbe szorultak a nők a vadászatban, ami a nemesi származású férfiak feladata, kedvtelése, kiváltsága lett.

Azért akadnak apró nyomok melyekből kiderül, hogy a középkorban, illetve a reneszánsz korszakban a nemes asszonyok, lányok is részt vettek a vadászatokon, melyek főként társasági eseményt jelentettek számukra. Akkoriban azonban a hölgyek elsősorban, mint nézők voltak részesei az történéseknek (ez a szokás meglehetősen sokáig fentmaradt). Természetesen kivételek mindig akadtak. Ilyen alkalmat örökít meg például az, a feltehetően a 16. század elején, Magyarországon készült lőcsei kárpit, melyen ragadozómadárral való vadászatra készülés látható. A kárpiton ábrázolt 8 alak között 4 hölgyet is találunk. De solymászattal foglalkozó szakirodalmak említik, hogy Habsburg Mária királyné (1505-1558), II. Lajos magyar király felesége minden idők egyik legjobb női solymásza volt.

marie_de_hongrie_1520.jpg

Habsburg Mária királyné

Persze más nemesasszonyok is hódoltak a vadászat szenvedélyének. Nem volt ezzel másként Nádasdy Tamás magyar nádor felesége, Kanizsay Orsolya (1521-1571) sem. Ennek nyomai férjével való levelezésében tűnnek fel. A levelekben nem csak a vadászmadarakról, hanem Nádasdy sárvári vadaskertjéről is szó esik, illetve a benne élő dámokról. Kanizsay Orsolya tehát nem csak birtokaikat igazgatta férje távollétében, de vadászmadaraikra, vadaskertjük lakóira is gondot viselt.

Ahogy haladunk az időben egyre több híres Diana nyomára bukkanunk. Ilyen például Rákóczi László leánya, Rákóczi Erzsébet (1654-1707), akiről köztudott volt, hogy szenvedélyes vadász. Az egykori kistapolcsányi (ma: Topoľčianky, Szlovákia) vadaskert is az ő személyéhez köthető. Egyesek szerint ő építette, 1667-ben, mások szerint apja hozta létre számára.

varm_bars_033.jpg

A kistapolcsányi kastély ebédlője a 19-20. században (Kép: OSZK)

Rákóczi Erzsébet vadászéletéről Dr. ifj. Reiszig Ede, történész és genealógus tollából olvasható egy hosszabb írás az 1902. októberi Vadász Lapban A kis-tapolcsányi Diana címen.

Reiszig azt írja Rákóczi Erzsébetről, hogy „Diana volt a szó teljes értelmében, nem csak azért mert a vadat úgyszólván gyermekkorától kezdve, egyre fokozódó szenvedéllyel űzte, s a mily biztos kézzel kezelte az íjjat, vagy a lőfegyvert, épp oly biztosan ülte meg a lovat s irányítá agarait…”. Agarait és lovait különösen kedvelte, még egy-egy költeményben meg is emlékezett róluk. Reiszig írása szerint már leánykorában lovászmesterek, vadászok, falkanagyok alkották vadászszemélyzetét. Élete során mindig sokat időzött Kistapolcsányban, ahol a kastély falait az általa zsákmányolt vadfajok trófeái díszítették. 1707-ben bekövetkezett halála után a hátra maradt tárgyairól leltár készült, melybe belekerültek vadászfegyverei, vadászeszközei. Melyek az alábbiak voltak:

Egy pár schézában való stucz (lőfegyver) tokostul. Egy pár kerekes régi forma stucz. Egy pár szél stucz (szélpuska). Egy rövid stucz, ezüst tábla az oldalán. Egy pár pulyhák forma stucz, kinek agya ezüsttel van rakva. Egy rövid tekervényes csévü kerekes stucz. Egy ezüsttel rakott pulyhák forma stucz. Egy pár uj kerekes stucz. Csatos stucz egy. Egy vágó stucz, kinek agya gyökér. Egy pár közönséges kerekes stucz. Egy pár tesini hosszú puska. Kiegészítik még e fegyvergyűjteményt a következő vadászeszközök: irányozáshoz való mesterséges vaseszköz, puskaport próbáló mesterséges vaseszköz. Dupla sárkányú hosszú flinta, továbbá kétféle farkasfogó és egy kis láda, melyben fegyverhez való eszközök vannak. Íme Rákóczi Erzsébet fegyvertára, melynek az akkori viszonyokhoz mért gazdagsága, úrnőjének a vadászat iránti nagy szeretetét méltán bizonyítja

Híres vadászhölgyeink közt koronás főt is tudhatunk Erzsébet királyné (1837-1898) személyében. A magyarok szeretett királynéjának kedvelt vadászati módja volt a falkavadászat, melynek Gödöllőn kívül még Angliában is szívesen hódolt. Először 1869-ben vett részt ilyen jellegű vadászaton, Olaszországban, de igazi falkavadásszá Gödöllőn vált, ahol 1872 őszén rendezték meg az első falkavadászatot. Férje, I. Ferenc József azonban Gödöllő mellett szívesen vadászott a Tolna megyei Bellyén, mely vadászterületnek Frigyes főherceg és felesége Izabella főhercegasszony (1856-1931) voltak a gazdái.

erzsebetvadaszat.jpg

Erzsébet királyné

Izabella főhercegasszony híres vadászhölgy volt, aki a 19-20. század fordulóján meghatározó egyénisége volt a Monarchia-beli vadásztársadalomnak. Egyrészt, mint a diplomáciai vadászatok háziasszonya gondoskodott arról, hogy az egykori bellyei uradalomhoz tartozó Karapancsára vadászni érkező uralkodók és más prominens személyek kifogástalan ellátást kapjanak. Másrészt, mint szenvedélyes vadász maga is számos vadászaton vett részt, többek közt vadászott szarvasra, bölényre. Mint fotográfus pedig meg is örökítette ezeket a korabeli vadászatokat. Képei ma bepillantást nyújtanak egy rég letűnt kor vadászvilágába. Izabella egész családja, beleértve gyermekeit is (8 lány és 1 fiú) mind lelkesedtek a vadűzésért.

03.jpg

Izabella főhercegasszony

A vadászat ekkora egyre több nemesasszony és leány kedvelt időtöltése lett, 1856. évi Szent Hubertus napi vadászaton a Vadász és Versenylap beszámolója szerint a hölgyek jórészt ugyan csak nézők voltak, de gróf Forgách Kálmánné (1823-1916) azonban lóháton vett részt a nyúlvadászaton. A lap külön kiemeli, hogy a grófné kiváló lovas, olyannyira, hogy az erdős terep ellenére „folyvást az első sorban lovagolt”.

Az 1800-as évek végétől kezdve egyre több női név tűnik fel a vadászújságok hasábjain, amikor egy-egy jelentősebb eseménynek számító társasvadászatról szól a beszámoló. Ezzel együtt pedig megjelennek a női vadászruhák és női fegyverek hirdetései.

Persze nem mindenki lelkesedett egyformán azért, hogy a hölgyek is megjelentek a vadászatban. 1902-ben Lakatos Károly az alábbiakat írja a Természet hasábjain, a vadászfegyverek tisztítása kapcsán: „A petróleumon kívül (ha a fegyver ezzel kezeltetett) csak egy pozitívum van, mely a szarvas-cserkészetet majdnem mindig sikertelenné teheti, s ez a nő jelenléte. Hogy miért, az más lapra tartozik, de bizonyos az, hogy kevés női vadász, vagy talán egy sem volt még képes fővadat becserkelni.” Nos, hát egyrészt köszönjük a kedves hasonlatot, másrészt az eddig bemutatott vadászhölgyek ismeretében döntse el ki-ki maga, hogy Lakatos Károly 1902-es megállapítása helyt álló-e…

Akár örültek a férfiak, akár nem, vitathatatlan, hogy a nők bizony egyre aktívabbak voltak a vadászat terén. Nem egy lap számolt be az 1900-as évek első évtizedeiben a női vadászok számának gyarapodásáról, mind hazai, mind világviszonylatban (különösen kiemelve az angol, francia és Egyesült Államok-beli viszonyokat).

modern_dianak.jpg

Dianák a '30-as évek divatja szerint

A világháborúk azonban ahogy a vadászatot, vadgazdálkodást, úgy a Dianák számát is jócskán visszavetették, de az 1930-as években új lendületet kaptak a hölgyek. Olyannyira, hogy ezekre az évekre, egészen pontosan 1934-re datálható az első magyar női vadászklub megalakulása. Magyar Női Vadászok Egyesülete néven jött létre, Silberleitner József – nem elírás, tényleg egy férfi – szervezésében.

Ezek mellett a folyamatok mellett neves vadászíróink sem mehetek el szó nélkül, és bizony nem is mentek. 1926-ban Bársony István tollából jelent meg a Természetben egy írás Modern Dianák címen. A pagony dalnoka írásában röviden végigtekinti a vadászat történetében ismert hölgyeket. Nem ellenzi a nők vadászatban való részvételét, sőt elismerően nyilatkozik némely vadászhölgy fegyelmezettségéről, óvatosságáról. Persze Bársony István nem hagyja szó nélkül a női természetre jellemző megosztott figyelmet és tevékenykedést, ugyanis szerinte a nő „a hajtóvadászatokon is megoszlott figyelemmel, szinte szórakozottan áll a helyén és hol botanizál, hol bogarászik, ahogy az alkalom engedi.” Emellett az enyhe kritika mellett némiképp feddőleg említ olyan eseteket, mikor vadásztársnője egy rossz mozdulattal, zajjal hiúsította meg a reményteli cserkelést.

A vadászirodalom másik nagy személyisége, Fekete István is górcső alá vette a nők vadászathoz való viszonyát, az 1934. júliusi Nimród hasábjain, Az Asszony és a Vadászat címen. Fekete István tárcája négy rövid történettel igyekszik a női vadászok fő típusait megrajzolni. Bár írása nem túl hízelgő a hölgyekre nézve, fantasztikus humora és stílusa feledteti az olvasóval az őt ért kritikát. Őszintén mondom nagyon jókat kuncogtam rövid történetei olvasása közben.

Ugyanebben az évben a Színházi Élet című újság is több oldalas írást szentel, a korabeli szóhasználattal élve, a vadásznők témájának Hölgyek puskával címen, Tarkeövy István tollából.

holgyek_puskaval.jpg

Részlet a Hölgyek puskával cikk képanyagából

A cikk szerint akkoriban kb. 30 000 vadász volt hazánkban, közülük pedig nagyjából 500 hölgy. Ahogy már mások korábban, Tarkeövy is megkísérli típusokba sorolni a vadászhölgyeket. Az írásnak azonban vitathatatlan érdeme, hogy számos korabeli hölgyet név szerint említ és képeik mellett azt is közli, hogy melyikül hol és milyen vadra vadászik legszívesebben. Öröm ilyen információkat olvasni, ugyanis kevés kivételtől eltekintve ilyen tudnivalók női vadászokról csak nagyon ritkán jelentek meg.

(Ne felejtsük, 1934-ben alakult a Magyar Női Vadászok Egyesülete, ami valószínűleg fokozott érdeklődést generált a téma iránt.)

A II. világháború azonban mindent felülírt, eltörölt. Ahogyan a vadállományban, úgy a régi vadászvilágban, a vadászati kultúrában is mérhetetlen pusztítást végzett. A nagybirtok rendszer megszűnésével, az államosítással a vadászati jog az államra szállt, a vadászok száma jelentősen visszaesett, hozzávetőleg 17 000 főre. Nyilván ezek a folyamatok az amúgy is csekély számú vadászhölgyet is érzékenyen érintették.

A vadászati újságokban végül az 1960-as évektől kezdtek újra felbukkanni a vadászhölgyekkel kapcsolatos írások.

Egy évtized múlva, 1970. szeptember 13-án Lentiben egy női vadász pedig örökre beírta a nevét a vadászattörténetbe. Ő volt Marion Schuster, (Marion Héléne von Goldschmidt-Rothschild, leánykori nevén Schuster), vadászhölgy és műgyűjtő, ezidáig az első és egyetlen nő, aki világrekord gím trófeával büszkélkedhetett. Kísérője pedig nem volt kisebb személyiség, mint dr. Studinka László.

marion_schuster.jpg

Az ifjú Marion Schuster

A területen az elejtés évében már jól ismerték a bikát, előző két évi levetett agancsszárait is megtalálták. Ezeket meglátva döntötte el Marion Schuster, hogy ezt a bikát szeretné 1970-ben terítékre hozni. Ugyanis a vadászhölgy addigra már többször, eredményesen vadászott hazánkban őzbakra, gímszarvasra, például 1966-ban már terítékre hozott Karapancsán egy aranyérmes bikát. Sőt, mi több dr. Studinka László beszámolójából tudjuk, hogy Madame Schuster már az elejtést megelőző évben is vadászott a szóban forgó bikára, és bár többször látta azt, de lövést nem tett rá. Szintén az ő leírásából tudjuk, hogy még éppen lővilágnál sikerült meglőni a nagy bikát, melyet bőgő hanggal állítottak meg a siker érdekében.

m_schuster.jpg

Terítéken az egyetlen világrekorder bika, amit vadászhölgy ejtett el. (Lenti, 1970.)

A nők jelenléte a vadásztársadalomban olyannyira megerősödött a ’70-es évekre, hogy 1973-ban sor került az első Dianák vadászata elnevezésű eseményre, mely kizárólag vadászhölgyek részvételével zajlott. 1975-ben pedig női résztvevője és felszólalója is volt a MAVOSZ (Magyar Vadászok Országos Szövetsége) országos kibővített küldöttközgyűlésén Mucsi Gyuláné (Békés megye) személyében. Ekkoriban a 26 000 magyar vadász közül a hölgyek száma alig haladta meg a 120-at, de vélhetően cél volt, hogy minél többeket tudhassanak a vadászat ügye mellett. Legalábbis erre enged következtetni az 1976-ban, a Nimród hasábjain megjelent írás, mely szorgalmazza, hogy a nő is beléphessenek a vadásztársaságokba, illetve családi vadászatok szervezésére is buzdították a vadászokat.

dianak_vadaszata.png

Vadászhölgy a '70-es évekből

1980-ra tovább nőtt a vadászhölgyek száma, az 1980. január elsején közzétett beszámoló szerint az akkori 29 130 vadász közt 229 Dianát is találhatunk (öt év alatt majdnem megduplázódott a hölgyek száma a vadászok közt).

A vadászhölgyek a ’90-es években sem tétlenkedtek. Amellett, hogy már korábban megjelentek a vadászatokon, ekkorra helyet kértek maguknak a vadászirodalomban is, legyen szó akár szépirodalomról, akár szakirodalomról. Vadásznovellák mellett olvashatunk tőlük vadászkutyákkal, kynológiával, vadkárral kapcsolatos szakkönyveket, útleírásokat és vadászkalandokat, de a vadászati kultúra dokumentálásában is szerepük volt (pl.: Vadászat régi képeslapokon). Persze könnyedebb témákban is alkottak maradandót, például a vadgasztronómia terén.

Az ezredforduló női vadászai sem maradnak el elődeik remek teljesítményeitől. Az eddigiek mellett szép számmal képviseltetik magukat a vadászhathoz kapcsolódó művészetek területén legyen szó akár festészetről, fényképészetről vagy ékszerkészítésről. Ezáltal ezek a remek hölgyek igencsak sokat tesznek a vadászati hagyományok és kultúra ápolásáért, valamint a vadászat társadalmi megítélésének javításáért.

Napjaink Dianáinak köszönhető az is, hogy 2003 óta működik a VKE (Vadászati Kulturális Egyesület) keretén belül a Diana Vadászhölgy Klub.

És hogy hogy állunk az új évezredben a számokkal?

Jól, sőt talán egyre jobban. Egy OMVK (Országos Magyar Vadászkamara) közlemény szerint 2018-ban a 64 741 vadász között mindössze 2626 hölgy volt.  A legfrissebb adatokkal kapcsolatban megkeresésemre az Országos Magyar Vadászkamarától az alábbi információkat kaptam. 2020/2021-es vadászati évben a 64 790 vadász közül 3145 hölgy hódolt a vadászat szenvedélyének. Ez közel 5%-a a vadásztársadalomnak.

noi_vadasz.jpg

Persze van, akinek a vadászat nem csak szenvedély, hanem egyenesen hivatás. Köztük is akadnak hölgyek, mégpedig 34-en is, akik hivatásos vadászként dolgoznak 2794 férfi kollégájuk mellett.

És hogy mi ennek az oka? Nos, egy az USA-ban, 2001 és 2011 közt végzett kutatás szerint részben gazdasági okokkal magyarázható a vadászó nők számának növekedése. A nők jövedelme ugyanis magasabb, mint valaha, és ebből fakadó függetlenségük okán egyre több olyan dologgal foglalkoznak, amely korábban főleg a férfiak privilégiuma volt, a munkától a kikapcsolódáson át számos egyéb tevékenységig. 

Bízom benne, hogy a Dianák száma a következő évtizedekben is növekedni fog, mivel úgy gondolom, hogy általuk is lehetséges megújulást, felfrissülést és egy más nézőpontot vinni a vadászati kultúrába, a vadásztársadalomba. Női mivoltukból fakadóan pedig képesek a jövő generációja, a gyerekek felé is utat nyitni, minél közelebb vinni őket a természet megismeréséhez, megszeretéséhez, ezáltal tiszteletéhez és megóvásához.

Izsákné Simon Adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://vadaszerdo.blog.hu/api/trackback/id/tr116438728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK 2021.03.07. 17:39:09

Kádárné Tamáska Mária is vadászott tudtommal..Helyezett trófeája is volt, és Hruscsovtól kapott ajándékba egy egyedi vadászpuskát, amely az elárverezett Kádár hagyaték egyik legértékesebb darabja volt.

Erdőnjáró 2021.03.07. 18:20:49

@AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK:
Köszönöm a kiegészítést, róla nem tudtam.

Móka manóka 2022.01.10. 18:22:02

Kedves Erdőnjáró!

Hasznos információkat találtam ebben a bejegyzésben, amiket fel tudok használni a szakdolgozatomhoz. Mivel hiteles forrásokból kell dolgoznom, ezért elkérhetem a forrásokat, amelyeket ennek a bejegyzésnek a megírásához használt? Nagyon nagy segítségemre lenne!

Előre is köszönöm a segítségét!

Erdőnjáró 2022.01.13. 10:10:18

@Móka manóka: nagyon szívesen megírom a felhasznált irodalmakat, kérem legyen kedves egy mailt küldeni nekem ezzel kapcsolatban a vadaszerdo.blog[kukac]gmail[pont]com email címre.
süti beállítások módosítása