Az első szarvasbikám
2020. december 02. írta: Erdőnjáró

Az első szarvasbikám

Vadászélmények, vadásztörténetek

Hangos kürtszó töri meg a szeptemberi reggel csendjét a vadászház udvarán. Agancsos uraktól vesznek végső búcsút elejtőik és kísérőik az égő zsarátnok felett, melynek füstje viszi messze a hangszer hangjait.
jagdhorn.jpg

Immáron sokadjára visz az utam Zala megye dombjai közé. Mostani látogatásom már-már ünnepi. Különleges érzéssel közeledek a vadászterület felé. Szeptember van, a gímszarvasok hava. Gyermeki örömmel vártam ezt a napot, hisz elejthetem vadászéletem első gímszarvas bikáját. Az ünnepi pillanatokat a barátok és igaz vadászemberek teszik még felejthetetlenebbé. Először barátommal, állandó vendéglátómmal találkozom. Latolgatjuk az esélyeket, beszélgetünk, mi másról, mint a vadászatról, na és persze főztünk is egy kicsit. Képzeletben már szinte az esti teríték felett álltunk, mikor a vadásztársaság elnökéhez értünk. Nem jöttem üres kézzel, mivel oly sokszor élhettem át gyönyörű vadászélményeket a társaságnál, így egy üveg jó kis házi pálinkával próbálom hálámat kifejezni. A kísérő bemutatása után vendéglátómhoz érkezünk. Egy finom ebéd felett az előttünk álló estéről, napokról folyik tovább a szó. Aztán elindulunk.

Nagy izgalom töltötte el a szívemet, lelkemet. A magyar erdők királyára vadászhatok. Vadászéletem talán az egyik legmeghatározóbb mérföld kövéhez értem. Megfogalmazódik bennem a kérdés: megértem-e rá vajon, hogy egy ilyen nemes vad terítékre hozatala miatt kanyaríthatok puskát a vállamra? Már majdnem könnyekig meghatódok a gondolattól, mikor megérkezünk szálláshelyemhez, ahol kísérőmmel ismét találkozunk. Vadász barátokkal beszélgetünk a parkolóban miközben várjuk, hogy elindulhassunk a terület felé. Az ugratások, viccelődések oldják bennem a vadászláz okozta feszültséget, mikor berobog a kísérő terepjárója. Újra a közeledő este gondolatai járnak a fejembe. Átpakolunk a mi járművünkbe és útnak indulunk a terület irányába. Éles kanyarok után hátra hagyjuk a kocsit, és elindulunk leshelyünk irányába.

road-791160_1920.jpg

A terület varázslatos, szinte vászonra illő kis patak mellett haladva egy rétre érünk, szélén egy viseltes, mindent látott és megélt magasles fogad. Messzelátóért nyúlunk, körbe nézünk és már indulunk is tovább. A késő délutáni varázslatos hangulatot a gazba vágó fűkasza éles hangja töri meg. Mi mit sem törődve folytatjuk utunkat a kiszemelt terület felé. Odaérve mesebeli látvány fogadott. Jobbról hatalmas rét, amin messzelátónkkal végig nézve vaddisznók szorgos munkájának nyomait véltük felfedezni. A les előtt húzódó patak csordogálása már-már andalítóan hat ránk, miközben a messzelátónkkal az előttünk lévő nyiladékokat, jágerkenderes tisztást vesszük szemügyre.

Jókora erdő nyúlik végig a falu alatti domboldalon, mikor baloldalon halk neszek kezdenek kibontakozni. Hallgatunk, figyelünk. Szinte szoborrá meredve mindannyiunk tekintete az előttünk elterülő apró rét sarkára irányul és lélegzet visszafojtva várjuk, hogy valami vagy valaki megmutassa magát. Egy apró kis fejecske tűnik ki a sárgára festet levelek közül egy borjú játszi könnyedséggel szökken ki a legelőre. Őt követi egy évvel idősebb testvér, majd anyjuk zárja a sort. A borjú és az őt követő ünő könnyed vacsora fogyasztásba kezd, míg a tehén óvatosan közelít a terített asztal felé.

Minket figyelve, óvatos lépésekkel hagyja el a védelmet nyújtó takarást és meg-megállva szinte szoborrá merevedve figyel minket. Mi meg sem mozdulunk. Szinte levegőt is csak annyit veszünk, hogy kitartson addig, míg a féltő anya egy pillanatra leveszi rólunk a szemét. Várunk. Gyönyörködünk az előttünk lévő látványba, amit Diána adott nekünk. Majd egy hangos ágreccsenés töri meg újra a csendet, halkultak a lélegzetek, a szív hevesen vert és ugyanott, ahol a többi szarvas, megjelent a háremét féltve őrző Bika. Az ágak közül kilépve én puskát szorítok, heves szívverésemet helyre téve engedélyt várok a lövésre. Nagyokat nyelek a les sarkában, majd elhangzik a LŐHETŐ szó és egy fejbiccentéssel tudatja kísérőm, ha készen állok, leadhatom a lövést. A puska hangja megtöri a csendet s az őszi estébe utat vág magának. A lapocka mögötti találatot a bika jól jelzi, s a nyiladék másik oldalán zuhan a földre, mintha természet anyánk egy mozdulattal kirántotta volna alóla a talajt.

Megint elcsendesül minden. A csend fokozza az áhítatott, miközben én remegő kézzel és könnyes szemmel kalapot emelve tudatosítom magamba, hogy ott fekszik előttem az életem első szarvasbikája. A birtokbavétel után a vadásztársaság elnöke is megtisztel minket és gratulál az elejtett vadhoz.

A fényképek már az éj leple alatt készülnek. Reggel a vadászház udvarán nagy a jövés-menés. Egy gyönyörű teríték fogad minket. Ezután kezdetét veszi az avatás. Egy óvatlan könnycsepp csillogtatja meg a szeptemberi napot, a kürtszó jelzi a vadászat végét és felszólal a terítéken a gímszarvas kürtszignál. Torokszorító érzéssel hallgatjuk végig az ünnepélyes szólamokat. A bikára tekintek és a tegnap eseményei újra lelkembe égnek.

elso_szarvasbika.jpg

Fotó: Kukor Dávid

Gabi avat először, majd István a kísérőm és utoljára Tibor, a vadásztársaság elnöke. Megköszönve a vadászatot egy baráti beszélgetéssel zártuk a szeptemberi vadászatot, de egy nagy kaput nyitottunk barátságunk felé mindenkivel, mert a vadászbarátsághoz nem kell más, mint egy megkopott régi emlék, egy pohár bor és egy rég időket megélt vadászház, ahol mi vadászok tudunk emlékezni. Szeptembertől többet kaptam, mint egy elejtett vadat. Barátokat, vadászbarátokat, akik a szívükből és a lelkükből adtak nekem egy darabot, együtt örültünk és együtt adtuk meg a vadnak a végtisztességet. Ez többet mond a leírt szónál vagy a kimondott mondatoknál.

Így tovább öregbítettük a barátságunkat vendéglátómmal, akihez tiszta szívvel és tiszta lélekkel érkezem amikor csak tudok. A bírálaton 4,62 kg nyomott a balszáron villa jobbszáron „S” alakba végződő dárdás fejdísz.

Köszönöm, hogy elolvastad egy újabb történetemet, ami többről szólt, mint a vadászatról.

Vadászüdvözlettel:

Kukor Dávid

A bejegyzés trackback címe:

https://vadaszerdo.blog.hu/api/trackback/id/tr5916305572
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása