Ha nem is olyan sok és gyakori utazást terveztünk mint tavaly, azért az idei évre is állítottunk össze egy listát. Ezek egy része már le is volt foglalva, másik fele még csak körvonalazódott mikor ment a lecsóba. Lássuk, mi lett volna, ha...

Már a februárban megtett kaliforniai utunk előtt is gondolkoztunk, hogy menjünk-e vagy maradjunk (párom majdnem tényleg maradt az útlevél mizéria miatt), de végül gond nélkül bejártuk Los Angelest és San Franciscót. Szinte felfoghatatlan, hogy februárban még semmi jele nem volt a bajnak, két hónappal később pedig a világ egyik legjobban sújtott (pontosabban ugyanannyira sújtott, csak azt rosszabbul kezelő) térségévé vált.

A romániai hétvége előtt még jobban rezgett a léc, de még mindig úgy döntöttünk, hogy megyünk. Pont a visszeatérésünk utáni héten zárták le Olaszországot, de előtte még hagyták, hogy a külföldi vendégmunkások hazainduljanak és nagy számban behurcolják a fertőzést Romániába. A heteken keresztül stagnáló 13 regisztrált fertőzött szerdára 25-re, később 29-re, majd a hét végére 45-re emelkedett. Az élményfürdő, amit kipróbáltunk, a ottlétünk után három nappal zárt be, így tényleg elég "last minute" utazás volt. A hírekből hallottuk, hogy Angliában (is) kitört a budipapír felvásárlási láz, párom Bukarestben egy WC papír tekercsekkel teli polc előtt kérdezte, vajon vigyünk-e haza? Mi előrelátóan már februárban feltöltöttük mindennel a spájzot, így a pánikvásárlást és a polcok kiürülését is relatíve nyugodtan fogadtuk.

Egy hajszálon múlott, hogy a március 14-18 között tervezett marrakeshi utunk nem ejtett fogságba minket. Addigra már rég jelen volt a járvány Európában és Észak-Afrikában, de a hivatalos adatok szerint több megbetegedés volt az Egyesült Királyságban, mint Marokkóban, ráadásul a számok stagnáltak is. Egy darabig hezitáltunk mi legyen, de aztán azt mondtam, hogy úgy nincs értelme elutazni, hogy folyamatosan a híreket kell nézni és minden reggel gyomorgörccsel nézni a telefont, hogy változott-e valami. Ráadásul egy idegen országban, pláne az Európai Unión kívül ragadni nem nagy öröm, így azt mondtam, kevésbé érzem magunkat hülyének ha maradunk és kiderül, hogy nem lett volna semmi gond, mint ha elmegyünk és aztán ott ér minket a járvány.

A döntést megerősítette a British Airways egy nappal az utazásunk előtti változtatása, miszerint a március 14-től induló járatok jegyei egy évig érvényes kuponra cserélhetőek, ráadásul az uticél is flexibilis. Szombaton indultunk és szerdán tértünk volna vissza, a kupont kihasználva azonban vasárnap a kanapénkról néztük a marrakeshi repülőtér lezárását és a feltorlódott tanácstalan tömeget. Áldottuk az eszünket, hogy nem vagyunk ott, bár a mi eredeti szerdai járatunk menetrend szerint visszajött, de a vasárnaptól szerdáig tartó bizonytalanság minden lett volna csak nem kikapcsolódás. Ezzel buktunk ugyan három éjszakányi szállást, de az események fényében egyáltalán nem bánom.

Kép forrása: pxhere.com

A következő tervezett utunk egy észak/közép-olaszországi körút lett volna április 10 és 14 között Bologna, San Marino és Firenze érintésével. Év elején még úgy tűnt belefér, sőt a Milánó körüli karantén bevezetésekor is még győzködtem magam, de igazából tudtam, hogy erre is lehet inni egy pohár vizet. Aztán két hét alatt úgy bedurrant az egész országban a járvány, hogy csak pislogott mindenki, így egyértelmű lett, hogy reménytelen az utazás. Itt kuponra sem volt szükség, a járatokat törölték és simán visszakaptuk a pénzt. A légitársaságok - némiképp érthető módon - mindenkit a kuponok felé tereltek, de törlés esetén egyértelműen jár a pénz. A hotelek mind lemondhatóak voltak, így olcsón megúsztuk a dolgot.

Kép forrása: pxhere.com

Ezután olyan kiterjedt lett a járvány, hogy már csak azt kellett eldönteni, hogy kupont kérünk a meglévő foglalásoka vagy várjunk míg törlik őket és visszakapjuk a pénzt. Lett volna még egy hétvége Zágráb, Ljubljana és a plitvicei tavak bejárásával, erre a járványra Zágrábban még jött egy földrengés is. Hát ilyen nincs, duplán stornó.

Mivel a repülőjegyek árai lezuhantak, mi a pár évvel ezelőtti havazáshoz hasonlóan ismét a legnagyobb felfordulás közepette vásároltunk repjegyet. Mivel olcsó volt és minden repülőjegyhez ingyenes átfoglalás járt, vettünk egy jegyet május elejére Budapestre, hátha lesz addigra valami. Nos, a járatot április második felében törölték, így egyértelmű lett, hogy a BA már akkor nem bízott a májusi feltámadásban.

Ezután nem próbálkoztunk többet, az idei a "staycation" éve lesz, úgy érzem. Bár fizikailag egyre több helyre lehet utazni, több országban is két hét karantén várja az odaérkezőket, beleértve az Egyesült Királyságot is. Elég nehéz úgy hétvégi városnézést tervezni, hogy előtte-utána két hét karanténnal kell számolni. Marad a belföldi utazás, amivel az a probléma, hogy ha jó az idő, a kicsit is népszerűbb vagy ismert helyeket sáskajárás módjára lepik el a népek, a tömeges víruscserében pedig nincs túl sok kedvünk részt venni. A grafikonokon kítűnően látszódnak a hosszú hétvégék utáni esetszám-megugrások. Egyelőre marad az álmodozás és tervezgetés.

 < Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.