Utazások a múltban

A dunai gőzhajózás története 1813-ig nyúlik vissza, amikor a bécsi udvar királyi rendeletben szabadalmat ígért annak, aki először készít gőzhajót a Habsburg Birodalomban. Egy pécsi polgár, Bernhard Antal 1817-ben készítette el az első dunai gőzhajót, a Carolinát, amely az első próbaútját 1817. március 21-én tette meg, második próbaútján egy 488 mázsás rakományú dereglyét vontatva felfelé 3,4 km/óra, lefelé 17 km/óra sebességet ért el a Dunán. 1817. májusában az érdeklődők már Bécsben is megcsodálhatták a hajót, amelyet aztán elsősorban a folyó déli szakaszán, illetve Pest-Budán használhattak az érdeklődők. 

A Carolina, a Duna első gőzhajója. Forrás: Wikipédia

 1831-ben útjára kelt az I. Ferencz nevű hajó, s 1832-ben a Dunai Gőzhajózási Egyesület két új gőzhajó elkészítését jelentette be, amelynek célja, hogy

"a’ hajózást a’ hatalmas Duna-folyamon, mely jobbadán az austriai császári ’s magyar királyi tartományokon halad keresztül , gyorsabb és biztos szállítás-móddal életbe is hozza."

A Jelenkor című lap hasábjain megjelent közleményben az egyesület tagjai kiemelik, hogy sokan kétségekkel fogadták a Dunán a gőzhajókat, mondván, hogy a gőzhajózás nem a Dunára való, illetve nem rentábilis üzletileg, azonban már cáfolni tudták ezeket az állításokat: 

"Az l830dik esztendőben készült „I.Ferencz“ nevű gőzhajó 1831ben kezdé rendes pályáját el. Utazási jövedelme nem csak az úti költségeket téríté meg, hanem mind a’ mellett, hogy a’ görcskórság szerencsétlen idejében huzamos vesztegléssel munkát* lanul hevert, az Igazgatóság’ több ágú kiadásait is visszapótlá,belőle fizettettek ki a’ részvényesek kamatpénzei, ’s végre még egy kis maradék-rész a’ tartalék-tőkéhez (reserve- fond) is tétetett."

Az I. Ferenc gőzhajó korabeli rajzon.

A két új hajó a Duna, illetve a Pannonia volt, ez utóbbi 36 lóerős és 163 tonnás, s a Pest és Pozsony közötti szakaszra tervezték. 

A Társalkodó 1834. évfolyamában jelent meg Tóth Lőrincz tollából egy élménybeszámoló Utazás Pannonia gőzhajón címmel, amelynek célja részben a gőzhajón való közlekedés népszerűsítése volt. 

"A’ gőzhajó, mellyet még tíz év előtt partlakosaink, mint ritka jelenést ’s bámulatos tündérmüvet tolongva bámultak, most már nem annyi csudálkozást, de jóval több érdeket gerjeszt honunkban, mint előbb. — Midőn eddig csak első Ferencz metszé szőke Dunánk’ habjait egész magyar hon’ hosszában, most már három gőzhajó röpül azok fölött..." - írta. 

A hajó Pestről ment Pozsonyba, a szerző pedig szakaszról szakaszra beszámolt az elé táruló látványról. Néhány "élménypont", amely a mai hajós kirándulásokon is megérinti a vendégeket: 

Visegrád

A Duna Visegrádnál az 1840-es években. Forrás: Sulinet.hu

"Elhaladva a’ soktornyu szent Endre mellett, a’ visegrádi és marosi hegyek közé értünk, e’ romános szép helyekre, hol a’ legtompább lélek is érzésre ébredez, ’s a’ legsilányabb képzelő erő is termékennyé lesz. A’ külföldi utas, bár lelke honi érdekektől nem gerjedez, meglepetve áll a’ vidék’ nagyszerű szépségitől, ’s kénytelen tiszteletet érezni ez ősz romok alatt; mennyivel inkább egy érző hazafi, kinek lelkében föltűnnek itt az ősz századok’ tarka történetei ’s regéi; keble emelkedik, szemében bej- érzése’ harmatja ragyog, ’s nem akarva is Vörösmarty’ lelkesülésébe általmenve így kiált-fel:  Ősi dicsőségünk! hol késel az éji homályban? "

Esztergom

Ma már elképzelni sem tudjuk, milyen lehetett a bazilika nélkül Esztergom látképe, a sokezer turista, aki évről évre ellátogat ide, a pompás látványban gyönyörködhet. 1834-ben azonban nem volt ez így, a szerző meglehetősen komor képet fest a vár akkori állapotáról.  

Esztergom látképe a bazilika építése előtt Párkányból, az 1840-es években

"A’ kellemesen zöldelő hegyek közt, folyvást változó szebbnél-szebb panorámai látványokban gyönyörködve, Esztergám alá érkezőnk, mellynek várában most pusztán, mint dúlt hangyaboly, ’s rom-alakot mutatva áll a’ szent templom, mellynek építése a’ boldogult Prímás’ halála óta félben szakadt. Hol jókedvű, hangyákként pezsgő, munkások nem kevésbé jártak keltek, mint valaha Didó’ városában , most csak egyes őrt vagy kiváncsi utast látni ott."

Esztergomtól Komáromig

A Duna látványa ma Karváról. Saját fotó.

Balról maradnak az esztergami hegyek’ lánczai; szóin, s veres-márványtörések ’s faragások, mellyekről az itt következő faluk’ sora, Nyergesujfalu, Piszke, Süttő , Duna-Almás hires; a’ neszmélyi lelkes bortermő hegyek, különösen a’ Paphegy és Meleges;  — beljebb látszik Tata, kettős tornyával, ’s a’ vértesi erdők; — O-Szőny mezőváros’ partjain még ma is vehetni észre a’ régi római épületek’ maradványit "s itt ott szoba-czifrázatok’ nyomait is. — Itt a' régipénz-gyűjtők szép sikerrel kereskedhetnek. — A’ jobbról eső part, Párkánytól kezdve sik, ’s csak beljebb látszanak a’ Barssal és Nyitrával határos dombok, elhintett faluk’ tornyaival. A’ parton fekszik Karva, kedves emlékezetim’ mulatóhelye, ’s közel hozzá Mocs; följebb Duna-Radvány ’s a’ törökökkeli kötésről nevezetes Zsitvatorok, vagy Zsitvatő..."

Komárom vára

Ma már kevéssé van benne a magyarországi köztudatban, hogy Komárom történelmi központja a Duna északi oldalán található, sőt, azt is kevesen tudják sajnos, hogy a komáromi vár maga is a folyó északi odllaán terült el, s csak a 19. száztad folymaán építették ki a ma is ismert erődrendszert a folyó két oldalán. 1834-ben így látta a várost a gőzhajóval érkező: 

"Örömmel felelgeték utitársaim’ kiváncsi kérdéseire, kiknek egy része előtt illy síkon fekvő vár egészen uj jelenet volt; de mit többször, azt itt is kelle tapasztalnom. Ök hallván a’ komáromi szűzről, azt gondolják, hogy itt valóban egy szűznek óriási képe látható, melly nagyságára legalább is a’ rhodusi colosszal vetélkedik, ’s igen nagy képzeleteket csinálnak magoknak e’ felől; de épen úgy csalatkoznak, mint igen sok más ember, kik élő szüzekről
magoknak, isten tudja, mit képzelnek."

A kőszűz ma. Fotó: Indafotó

"A’ komáromi vár’ szüze egy igen szerény, elrejtezett, szembe nem szökő szűz, ’s ebben dicséretes példát ad sok-sok élő szűznek. Igaz, hogy különös bájakkal ’s ifjú kellemekkel nem büszkélkedhetik , mert csak egy durva, simítatlan ’s műveletlen kődarab, ’s e’ mellett nem is mai gyermek ; és épen ez lehet oka, hogy annyira szerény és visszavonult, mert mint a’ világban sokszor, igen sokszor láthatni, a’ szerénység ’s a’ szépség gyakran inversa ratioban vannak egymással."

A komáromi kőszűzről szóló rigmus a Borsszem Jankó 1893.évfolyamában

A várost és a várat részletesen is bemutatja a szerző: 

"Körültem álló utitársim’ unszoló kérelmére, mennyire tőlem kitelt, megismertetem velök a’ komáromi várat. Épült ez a’ várostól mintegy 1000 lépésnyire, a’ győri Duna, ’s a’ Duna’ kisebb ágával egyesült Vág’ szögletében, Csallóköz sziget’ déli végén, ’s áll két részből, úgymint a’ régi vagy belső várból, mellynek történeti érdekét feszegetni itt nem czélom , ’s az uj várból, melly csínjára ’s nagyságára nézve amazt sokkal felülhaladja. Eros bástyák ’s mély és széles árkok kerítik mind kettőt , mellyek e’ várat, két Duna közti fekvésében szinte bévehetlenné teszik ’s eddigi szűz állapotjában megtartották, ’s mellyeken több kapu ’s a’ város’ piacza felől egy lánczos felvonó hid vezet-bé, mellynek látása a’ fölötte álló őrtoronnyal lovagkorba varázsolja az embert. — Ékei a’ külső vagyis uj várnak, annak szép, tiszta, nagy téré, a’ félholdként kanyarodó nagy és népes kaszárnya, melly nyájasan környezi a’ négyszegű, tiszta és massiv tiszt-lakot (Pavillon, vagy mint a’ városi köznéptől neveztetni hallám, Babilon), mellyben a’ kormányzó generál most báró Bakonyi’ szállása van, ’s a’ föls. udvar’ számára is illő szobák tartatnak készen. — Épen sziget’ szögletében esik az ó, vagy városra nézve belső vár, melly előbb omladékos, régi épületekkel ronda, most olly csínnal ’s nagy gonddal épült újra, hogy az egésznek nem méltatlan alkotórészét teszi.
— Ugyan a’ mostani kormány’ csín és tisztaság-szeretetének lehet köszönni, hogy a’ vár’ környéke árnyas fákkal beültetve, ’s a’ legdiszesben elintézve mind az egésznek kellemes élénk tekintetet ad, mind a’ városi lakóknak szép és tágas sétahelyül szolgál."

A komáromi vár a 19. század második felében. Forrás: Vasárnapi Újság

A cikkhez felhasznált 19. századi lapok:

• - Vasárnapi Újság 
• - Társalkodó
• - Borsszem Jankó
• - Jelenkor