Érzelmekben, karakterépítésben, felfedezésben és humorban is gazdag, összetett, mégis csaknem teljesen kiegyensúlyozott forgatókönyvet nyújtottak át az írók (Jordon Nardino, Gretchen J. Berg és Aaron Harberts) az előző héten a produkciós stábnak és a Discovery nézőközönségének. A legutóbb a remekül sikerült, első évados 'Choose Your Pain'-t rendező Lee Rose konzervatívabb munkamódszere pedig határozottan jót tesz a második évadnak is, főleg az előző, kissé hektikus epizód után. A karakterekre koncentráló szubjektív elemzésünk ez alkalommal is komoly spoilereket tartalmaz!
Burnham
A készítők makacsul ragaszkodnak a két évvel ezelőtt meghirdetett alapkoncepcióhoz, ami alapján minden eseményt a főszereplő Burnhamen keresztül közvetítenek a néző felé – ez azonban még nem kéne, hogy azt jelentse, Burnhamnek személyesen is ott kellene lennie minden fontos eseménynél az adott epizódban, vagy épp a kulcsfontosságú fordulatok minduntalan ővele kellene, hogy történjenek, illetve őt is személyesen érintsék. Sajnos az alkotók mégis megpróbálják ez alapján felépíteni az epizódokat, a végeredmény pedig vég nélküli rohanás és egy érzelmileg túltelített karakter lesz – Michael utazó tudósítóként futkos az egyes helyszínek között, hogy a cselekmény minden szálában részt vegyen valamilyen módon. Ez olykor a színésznőre is vállalhatatlan terheket helyez, aminek eredményét ebben az epizódban is láthattuk: a legintenzívebb jelenetekre mintha megfogyatkozott volna Sonequa Martin-Green színészi eszköztára – ezt leszámítva az alakítása azért kellő összhangban volt a most is zseniális Doug Jones-éval, így kettőjüknek sikerült a Burnham-Saru páros eddig is jól felépített konstellációját hitelesen gazdagítani.
A Discovery fedélzetén eddig szokatlan, nagy létszámú főtiszti értekezletet követően Pike immár négyszemközt biztosítja Burnhamet, hogy fivére megtalálása elsődleges prioritást élvez, ám a Spock nyomában küldetés elé újabb akadályt gördít egy ősrégi, félig szerves, gigantikus képződmény, mely más körülmények között valóságos csemege lehetne az alapvetően felfedezésre szakosodott Discovery legénységének. A Flotta előtt teljesen ismeretlen jelenség hatalmas műszaki zűrzavart okoz az egész hajón, kiesik többek között az egyetemes fordító is, melynek köszönhetően Burnham például ékes klingonsággal szól Pike-hoz, majd hamarosan már csak a fordító nélkül is elboldoguló, kilencvennégy nyelven beszélő Saru lesz képes a nemzetközi kommunikációs kavalkádot elhárítani.
Főhősünk sajnos hamarosan a szféra okozta technikai zavaroknál sokkal szívfájdítóbb problémával szembesül: a vaharai tüneteivel ágynak dőlő kelpián – nem látván más kiutat – Burnhamre bízza örökségét és életét is, mint egykor a súlyosan sérült Worf tette Rikerrel Az új nemzedék (TNG) 'Ethics' című részében. Csillagközi mélységet kap Burnham és Saru már eddig sem érzelemmentes kapcsolata, mely jó hét évvel azelőtt Michael Shenzhoura érkezésekor kezdődött. Közös munkájukról, viszonyukról Georgiu kapitány hajóján keveset tudtunk, de Burnham zendülése egyúttal a Saruval való feltehetőleg nagyon jó kapcsolatát is súlyosan sértette. A jóvátétel és a megváltás útját bejáró hősnő mostanra viszont már teljes mértékben visszanyerte a kelpián feltétel nélküli bizalmát, így Saru neki vall legmélyebb belső titkairól, sőt átadja személyes naplóját is katalogizálásra, és hozzá fordul a legnagyobb, legnehezebb kéréssel is – hacsak nem tekintjük Burnham szempontjából még Saru megölésénél is nehezebb feladatnak azt, hogy hozza helyre a fivérével való kapcsolatát. Saru csodálatos gyógyulása az egyik vészterhes kötelezettségétől mentesíti, marad tehát a kibékülés Spockkal, mint következő nehéz küldetés. A sorozat egyik legmegindítóbb jelenete, reméljük, nyomot hagy a forgatókönyv további fejezeteiben is, és következetesen tovább építi Burnham és Saru ezzel a közvetlenséggel és érzékenységgel gazdagított viszonyát.
Saru
Georgiou kapitány, Landry parancsnok, Dr. Hugh Culber, vagy épp Gabriel Lorca esetéből okulva a derék kelpiánt kedvelő nézők többsége szívdobogva követte az epizódot, valószínűleg ötven százaléknál nem több esélyt adva a beteg Sarunak. Pedig az epizód első látásra humorral operáló bottle show-ként próbálta eladni magát a gyanútlan nézőnek (a bábeli zűrzavar, Linus hebehurgyasága, Jett Reno és Stamets sziporkázó szócsatája, vagy az a jelenet, amikor Saru értekezlet közben iszik, és jó kelpián szokás szerint meg is sózza italát). Hamar kiderül sajnos, hogy Saru saját népének egyik ősi, végzetes kórjától szenved: szülőbolygóján, a Kaminaron legalábbis annak tekintik a vaharai tüneteit, így az abban szenvedő kelpiait kiválasztják, és feláldozzák a Ba’ulnak, ahogy a Short Treks The Brightest Star című epizódjában is láthattuk. Mivel Saru az egyetlen kelpián tiszt a Csillagflottában, így az őt megvizsgáló Dr. Pollardnak természetesen fogalma sincs az állapota természetéről. Saru, népe alapvető habitusához híven, elfogadja sorsát, és igyekszik továbbra is hasznossá tenni magát. A nyelvi káosz közepette jól jön a pár epizóddal ezelőtt említett újabb különleges tehetsége, miszerint kilencvennégy nyelvet beszél, és ez a képesség sokkal szimpatikusabbá is teszi, mint például a Pahvon használt szupergyorsasága és jelentős fizikai ereje. Habár az egyetemes fordító talán a legelképzelhetőbb Star Trek technológiák egyike, kiesése mégis riasztóan felhívja a figyelmet Roddenberry technológiára túlságosan ráhagyatkozó jövőképének tökéletlenségeire. A szféra megjelenése a hajó elszigetelt szekcióinak rabjává teszi a legénységet, mindeközben Saru kénytelen beismerni, hogy saját biológiájának rabszolgája.
A legénység állva tiszteleg a hidat már csak Burnham támogatásával elhagyni tudó Saru előtt – a sorozat talán eddigi legmegindítóbb jelenete, mely a kelpiai különleges hangulatú, kaminari növénykertként berendezett szállásán folytatódik. Saru belenyugodott sorsába, a vaharai-ba, ám számos ok miatt keserűség gyötri: habár rengeteg nyelvet megtanult, a sajátját mégsem adhatja tovább, ahogy saját egyediségét sem, főleg más kelpiánoknak. Menekültként, egy jobb életről álmodva érkezett a Föderációba, és elsősorban azért lépett be a Flottába, hogy másokon segíthessen. A veszélyt előre érzékelő idegvégződései minden humanoidnál érzékenyebbé teszik – egyszersmind állandó félelemben tartják – ám az is elmondható róla, Burnham szavaival, hogy mindenki másnál együttérzőbb és empatikusabb lény. Saru, akit mindvégig az identitás keresése hajt, és eközben a Flotta legjobb kelpiánja szeretne lenni, sokáig csak abban hitt, hogy mindössze az uniformis és a rang definiálja őt. Bevallása szerint Burnhamben hiányzó leánytestvérét találta meg, és éppen így vált ezzel egyidejűleg Michael családjává is a fedélzeten. Saru a saját naplóinak feldolgozását és a többi kelpiainak történő közlését bízza a nehéz órában mellette lévő főhősnőre.
Talán az idegen szféra okozta, talán nem, de Saru idegvégződései maguktól leválnak, és állapota varázslatos módon stabilizálódik – Dr. Pollard természetesen erre sem talál semmiféle magyarázatot. Saru ráadásul megszabadul az őt eddig állandóan kísérő félelemtől is, a kelpián így talán saját fajának evolúciós lépését teszi meg, határtalan erőt és hatalmat érezve. A felszabadult Saruban felmerül az igény arra, hogy mindezt fajtársaival is megoszthassa majd, hiszen meglátása szerint hazugságban élnek a vaharai-t illetve a Ba’ult illetően. Bizonyára izgalmas szóváltás vár még ránk az Elsődleges Irányelv kelpiánokra való alkalmazására Saru, Burnham és Pike kapitány között.
Pike
Első tisztje beszámol az Enterprise állapotáról, és információkkal szolgál Spockról is. Az eredeti sorozat (TOS) soha nem világította meg kapcsolatuk mibenlétét, itt is csupán az válik nyilvánvalóvá, hogy kommunikációjuk egyértelműen gördülékeny, és kevés gesztusból is kiderül, közvetlen és jól működő munkatársi viszonyban vannak. Pike megtudja, hogy az Enterprise lebénulását okozó probléma csak az ő hajóját érinti, és valószínűleg az újmódi holografikus kommunikációs rendszer is bűnös lehet benne – elrendeli tehát annak leszerelését és a hagyományos, kétdimenziós képernyőkön keresztüli hívások visszahozatalát – kissé erőltetve ugyan, de közeledünk tehát az eredeti Star Trek kánon által rögzített technológiához.
A Discovery-n – a korábbi szokásokhoz képest – szinte dőzsölésnek számító, teljes létszámú főtiszti értekezlet hív össze, melynek részese az immár Discovery-módiba öltözött Nhan parancsnok is, az Enterprise biztonsági főnöke. A briefing után Pike a látszólag megfázás tüneteivel küzdő Sarut pihenni küldi, majd biztosítja Burnhamet Spock felkutatásának prioritásáról. A szféra okozta problémák elhárításában eleinte még kissé konzervatív, később azonban, főleg Saru állapotának tudatában felhívja a legénység figyelmét arra, hogy flottatiszti esküjük a szféra védelmére kötelezi őket, és végre fogják hajtani Saru tervét.
Egyes
Az epizód elején a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is bizonytalanok vagyunk, ki érkezik a Discovery fedélzetére a transzporterrel – a meglepetés ezúttal több szempontból is kellemes: az eredeti sorozat (TOS) pilot epizódjában Majel Barrett (M. Leigh Hudec) által megszemélyesített Number One most Rebecca Romijn könnyed, erőlködés nélküli, de finom gesztusokat is közölni tudó alakításában kel új életre. A készítők stílszerűen az étkezőt használják kulisszaként a sok néző által várt találkozóhoz, ezzel is sejtetve a kapitány és első tisztje közvetlen, bizalommal teljes viszonyát. A Spockkal kapcsolatos további vizsgálat szükségességében is egyetértenek, még ha ez esetleg föderációs előírások megszegésébe kerül is – az Anson Mount által eddigiekben bemutatott Pike karakterét nagyszerűen ráhangolták Egyesére, reméljük párosukat nem utoljára láttuk együttműködni.
Stamets, Reno, és Tilly
Anthony Rapp és Mary Wiseman eddig is remekül működő párosa Tig Notaro belépésével szórakoztató trióvá bővült. Sok néző bízott az évadnyitóban megismert szikár, fanyar humorú gépésznő visszatérésében, a készítők tehát minden rajongó álmát valóra váltva sziporkázó párbeszédeket írtak a közönségkedvenc karaktereknek, a Stamets-Reno dialógusok a Spock-McCoy szócsaták elevenségét idézik, némi kelvines Scotty-val megfűszerezve. Valóságos hitvita zajlik a régi iskolát és a macgyveri rögtönzést zseniálisan ötvöző Jett Reno, valamint a spórahajtómű technológiai fölényét nem kevésbé tagadó Paul Stamets között. Mintha csak rajongói fórumok szópárbajait látnánk, ahol old-school és haladó hozzáállású fanok háborúznak az alkalmazott technológiák haladó vagy éppen környezetkímélő voltáról.
A hajó többi részétől elszigetelt, ügyes szükségmegoldással operáló karakterekkel jól felépített jelenetekből kissé kilóg a Tilly/May sztori újabb, immár tényleg teljesen elszállt fejezete: a zászlósból leválasztott parazita entitás ormótlan CGI-szörnyetegként kel életre, az első évad végén már eléggé megrágott témát előrángatva, miszerint a spórahajtómű használata károsítja a micéliális hálózatot. Nincs mit tenni, az írók a kreativitást offra állítva folytatják a Discovery pályájának kényszerigazítását a kánoni TOS-időkhöz. Ebben az epizódban a holografikus kommunikáció, illetve a spórahajtómű került terítékre, kettőből két pipa: többé-kevésbé logikus magyarázatot, vagy legalábbis kezdeményét találjuk annak, miért nem fog majd szerepelni egyik technológia sem későbbi Star Trek sorozatokban. Már előre látom a következő részek valamelyikében a szerelő-overálos, gépészkofferes szakembereket, akik valamilyen mondvacsinált műszaki zavar nyomában a Discovery érintőfelületes, átlátszóképernyős konzolait sorban cserélik le fizikai gombokkal és villogó színes lámpácskákkal telezsúfolt műszerpultokra. Ezt úgy mondom, hogy imádom az eredeti sorozat (TOS) hangulatát, színvilágát, a fizikai kezelőszerveket, a színes kulisszákat, de ugyanúgy lenyűgöz a Discovery mai korból kiindulva megálmodott hipermodern hídja is – középutat azonban egyelőre nem tudok elképzelni, ezért felcsigázva várom, hogy a díszlet-és látványtervezők hogyan realizálják majd ezt a kényszerű mixtúrát.
A Discovery második évadának negyedik részét az Impulzus Podcast aktuális adásában is kibeszéltük:
A Discovery-vel kapcsolatos további híreinkért kattints ide, vagy lépj be a sorozat rajongói és kibeszélő csoportjaiba, illetve hallgasd és lájkold az Impulzus Podcastet! A legfrissebb Star Trek tartalmakért pedig kövess minket Facebookon, Twitteren vagy Instán!
