2019. aug 20.

Koreai Junkies-zokni

írta: Krómer Márton
Koreai Junkies-zokni

68472261_585374745326874_7068792931083091968_n.jpg

Ferihegyen találkoztunk. Riki családi okok miatt igazoltan maradt távol, Köge ugrott be helyette, aki az előző koreai turnénkból klipet faragott, ráadásul elég jó basszusgitáros. :D

Csomagfolpakkolás. Persze kifogtuk az árgus szemekkel vizslató főnököt, aki kiszúrta, hogy Köge gitártokja túl nagy. Mikor már majdnem sikerült kidumálni, a hisztis ügyintéző megmakacsolta magát, és nem engedett...58000Ft. Szeretünk Aeroflot.69032079_3114962671879646_7830622762484891648_n.jpg

Moszkvai átszállás. A dohányos szakosztály már nagyon kattogott, Andris megérdeklődte egy egyenruhás hölgytől, hol lehet dohányozni. (Kijelölt hely nincs rá egyik terminálon se) A válasz: menjetek a vécébe, de pszt! :D Ezek az oroszok...

69236041_1317914771700845_2889638698075291648_n.jpg

Moszkvából 8 óra Dreamlineren Szöul. Korean Airlines. Csinos és borzasztó kedves sztyuárdeszek, hibátlan ellátás. FÉM evőeszközök, bor üvegpohárba! Csak a fűtést tolták kicsit túl...borzasztó meleg volt a gépen, egy szemhunyásnyit se aludtunk. Junkies-feliratot lóbáló barátunk már várt a kijáratnál, saját busszal vittek a szállodához. Attila a literes vodka romjait lóbálva masírozott fel-alá a buszban, míg a város felé tartottunk.

69269742_2268823663430550_148997809977163776_n.jpg

Előzetesen jeleztem a szervezőbrigádnak, hogy nagyon nem lesz jó, ha délután háromkor kapunk szobát...14 óra utazás, 7 óra eltolódás, majd’ 24 órás ébrenlét, és eszébe se jutott, hogy talán pihennénk. Per pillanat 30 fok volt a városban, közel 90%-os páratartalommal. Mintha egy közepesen felfűtött szaunába lépnél ki az utcára. Cseresznye a tetején, hogy a hotel egyetlen helye, ahol pihenni lehetne, kikapcsolt klímával várja a szétcsúszott utazót. Megpróbálunk túlélni a hotel aljában lévő kávézóban...Attila és Köge áttaxiztak Itaewonba, ahol múltkor sokat lógtunk. Köge még nem volt ott, Attilának meg az ilyen idő a természetes közege. Biztonság kedvéért azért egy PK-t magával vitt az útra. (A Piros Kupakos helyi pia, minden kisboltban kapható. Ez a legerősebb: komoly 20 % alkoholtartalommal)

Kiderült, hogy be lehet csekkolni a szobába hamarabb, csak óránként és szobánként 10000 WON (2500Ft). Akkor már kellően paprikás hangulatban voltam, úgyhogy átvettem két szobát, Andrisnak meg Viktornak, én meg bedőltem Viktor mellé háromig. Lefolytam a recepcióra, átvettem a maradék szobát és mély álomba szenderültem. Este annyira egyben voltunk, hogy elsétáltunk egy közeli hagyományos sütögetős étterembe.69617472_1071092586429547_1775555285646049280_n.jpg

Jelzés értékű, hogy a reggelink egy kicsivel többe került, mint a teljes vacsora sörrel együtt. A hotel mellett találtunk egy hangulatos rock bárt, ahova még pár sörre behuppantunk, este tízkor elzavartam mindenkit aludni, mert hajnalban jön értünk a busz, és azért volt még deficitünk alvásból rendesen.

Végre kipróbáltuk, milyen egy koreai autópálya-pihenő. Mint egy közepes méretű bevásárlóközpont, ennek megfelelő parkolóval. :D Még itt is hat különböző kukába gyűjtik a szemetet – amivel (mármint szeméttel) egyébként eddig sehol nem találkoztunk...

68688939_1276688212499921_7144599894131474432_n.jpg

A fesztiválra érkezvén fogadott minket az előző két hónapban legaktívabb levelezőpartnerem: Jun, a president. Minden halálpontos, minden a legapróbb részletekig kidolgozva. Beállás alatt Met, a technikai főni tolmácsolása segítségével leegyeztettem a fénycuccot is a helyi sráccal, aztán elvittek a hotelbe. A hotel, aminek minden szobájából panoráma nyílik az alatta elterülő autóverseny-pályára. A hotel, ami annyira modern, hogy külön szórakozás volt rájönni, mit csinál az a sok gomb a vécén. :D

 

Ebéd, kis csillezés, aztán jött értünk a busz. Jack Dániel barátunkkal bemelegítettünk a koncertre. Belecsaptunk a lecsóba, a koreai fiatalság pedig úgy körülbelül az első szám felétől egy nagy tomboló masszává olvadt össze.

Később összehaverkodtunk az olasz metallegenda, a Rhapsody énekesével: Fabio Lione-vel, akivel Attila, az élő wurlitzer olaszul duettezett kicsit. :D

A fent említett előadást itt megnézhetitek. :)

A koreaiak nagyon komolyan vesznek mindent, amihez hozzálátnak: Borzasztó profi volt a szervezés, egészen az utolsó szemétszedő emberig. Hatalmas színpadok, vérprofi technikával, CO2-ágyúk, tűzgépek, tűzijáték! Egyedül a vízágyúkat hagyhatták volna ki a buliból. Érdekes, Eurpópában még nem találkoztam ezzel a technológiával. Nagynyomású vizet lőnek fel, mint a füstgépeknél...csakhogy az a párszáz liter víz visszahullik a nyakadba. És mivel este már igen hűvös és szeles idő volt, a busz meg elvitte valahova a cuccot, így át se tudtam öltözni, egy közepesen erős megfázást sikerült begyűjtenem hajnalra.

htuktkpturbxy85ywe3zjdmogixmzrjzji4ywqzzmywzgq1yjfkntuzns5qcgerlqlnayaawsm.jpg

Rhapsody után elvittek vacsorázni az olasz metalosokkal egy tradícionális koreai barbecue-étterembe. A cipőt kint le kellett venni, alacsony asztalok körül a földön ültünk, középen a kivágásban ott izzott a faszén, felette a porszívó, amit már két éve is viccesnek találtunk. Met megmutatta hogy kell összeállítani a mindenféle furcsaságból a tökéletes ízorgiát. Pácolt sertéshúst sütöttek, amit a többi hozzávalóval salátába (Vagy valami hínárba :D) tekertünk bele, úgy ettük. Egyszerűen hibátlan volt, valahogy így tudom elképzelni az Így jártam anyátokkal azon epizódját, amikor megtalálják a Tökéletes Hamburgert. :D

Reggel elbúcsúztunk a Juntól és Mettől, bepattantunk a buszba és visszazúdultunk az Incheon reptérre, ahová becsekkolásig elkísért minket még egy kedves lány, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Ekkor ért még egy kellemetlen meglepetés: a szöuli reptéren nincs fóliázó gép. Így aztán 3 tekercs ipari celluxot és a mindig nálunk lévő, turnézáshoz elengedhetetlen tape-et szorgosan rátekertük az összes feladott csomagra, különös tekintettel a két gitárra, amiket egyben kellett feladni.

69267329_656749478162846_3541837758374871040_n.jpg

Nem tett túl jót a tegnapi megfázásomnak a 8 órán keresztül derekasan nyakunkba fújt 18 fokos levegő...agyba húzott kapucnis pulcsival próbáltam átvészelni az utat. Kissé leharcolt 777-est kaptunk, a monitor véletlenszerűen nem működött az ülésekben, a repülős kaja közepesen ehetetlen, viszont ellensúlyozta, hogy túlzás nélkül a világ legszebb utaskísérőit válogatta össze az Aeroflot a gépre. :)

Nemrégiben szóvá tette a Leecher zenekar, hogy már egy ideje nem került elő kedvenc témám a Turnézoknin. :P Nos, a második meleg étel szervírozása után többünk belsejében is kellemetlen szamba vette kezdetét, és az elkövetkező fél órában a toaletteknél várakozó emberek sűrűsödő koncentrációja erős korrelációt mutatott az elfogyasztott vacsora minőségével (vagy inkább annak hiányával).  ;)

Moszkvába érve már nyilvánvaló volt, hogy nem lesz egyszerű menet elérni a budapesti csatlakozást. Nem elég, hogy fél órát késett a gép, a legvégéből, kellett kijutni, ahonnan busszal vittek a transzferzónába, közben két befutó gépnek még megadtuk a jobbkéz-szabályt.

Köge halált megvető bátorsággal fúrta át magát oroszok es koreaiak seregein, hogy áttörve az útlevél-ellenőrzést, vad loholás és vattaköpködés végén bevetődve a gépre minden csáberejét bevetve meggyőzze az utaskísérő hölgyeket, hogy várják meg a csapat többi tagját. :P A Junkies sporttörténelmének legintenzívebb tíz percét produkálva ralliztunk át a moszkvai reptér egyik végéből, a szó szerint másik végén található F-terminál 53-as kapujához. Ilyen megrpóbáltatások után úgy éreztük, megérdemlünk egy közepesen rossz, de annál drágább orosz sört a gépen. :D

68517197_501219347323434_1314197440672301056_n.jpgSzinte már nem is ért minket meglepetésként, hogy a hangszerek Moszkvában maradtak. Kitöltöttük a jegyzőkönyvet, és most várunk...

Aki utazott már valaha kontinenseken keresztül nyugat felé, annak nem újdonság az a szürreális érzés, amikor 21 órán keresztül nem megy le a nap...

Frissítés: másnapra megjöttek a csomagok. 

Szólj hozzá