Amikor három nap alatt öt országban vagy, de másfél óránál nem alszol többet egyhuzamban. Detsz Rákenról. ;)

Délután még lenyomtunk egy Sniffy-bulit az Aurora előtt a Track-ben, onnan zúdultam pakolni. Éjfélkor indulás BAH-ról, próbálsz aludni valamilyen kitekeredett pózban, mert hajnalban te veszed át a vezetést. Robi a szokásos Terminátor-üzemmódjában tolta végig napfelkeltéig. Szlovéniától Csobival váltásban csapattuk tovább. Paddyék hárman Milánóba repültek, onnan autót béreltek Malvagliáig. Érkezés, becsekkolás, zúdulás beállásra. Olaszsvájc hatalmas hegyei közti kis völgyben fekszik az apró falu, ahol tartják a fesztivált az indokolatlan baglyokkal. Lélegzetelállító környezet. Szállásunk fölött egy óra kirándulásra egymás felett három vízesés. Bernie és Csobi felszaladtak. Ezt sajnálom kicsit, hogy kihagytam, de jobbnak láttam azt a másfél órát beállás után agysejtjeim pihentetésével eltölteni. Koncertre tartván kicsit még fejlesztettem a "hosszúbusszalhülyeolaszokáltalkörbeálltutcákonkanyarodássötétbenszakadóesőben" készségeimet. 

Ezek az olaszsvájciak rettentő aranyos népség, egy pillanatra sem éreztem magam Svájcban, nem úgy, mint az ország németajkú oldalán. Minden olyan lazább, olaszosabb, kevésbé élérevasalt. :D A technikai brigád készséggel állt rendelkezésünkre, minden óhajunkat teljesítették. Egyetlen hiba a fesztiválon a lehúzhatatlan backstage-budi volt. :P

Jól megtáncoltattuk a helyi fiatalokat. VIDEÓ. Aztán pár óra macera, míg repképessé tettük a szajrét – fülmonitorokat pólókba tekerve bőröndöztük be, gitárok is kaptak bandázst - mert Varsóba Wizzel szálltunk. Újabb egy óra alvás után lobby call 4:00, Malpensa, autó letesz, Bergamo rohanás, csomag zöld folpakkba. Robi – aki kb 40 órája nem igazán aludt – tovább gurult Mariborba, ahol a szállása foglalódott volt. :D

Reppenés, Varsó leszáll, helyi emberünk „Ghosts from the Barrel” felirattal várt. :) Olyan bőrborítású luxusbusszal vittek a fesztiválra, hogy még tehénszag volt belül. (Nem trágya :P) Végkimerülés szélén vártuk, hogy a töketlenkedő technikusok és az előttünk levő zenekar valahogy összehozza a beállást, soundcheck, vissza a buszba, irány a szállás. Végre. Borzasztó fülledt, esőerdei időt csíptünk meg Varsóban. Aztán, hogy még turbózzuk kicsit a hangulatot, 20 percet vártunk a dugóban, míg a szivárványszínű zászlós népség átvonult a városon. Pünkösd hétvégéjén, nyilván. No komment.

Szállás, egy óra esszenciálisnak mondható alvás, amivel kibírjuk az este végéig. Mörcs, rohangászás, setlist, számkihúzás, backstagekulcs-keresgélés. Már szólt az intró, mikor bevágódtam a fénypultba.

Új napszemüveg-divat. :P

És ekkor jött az apokalipszis. Márton kiposztolja, hogy fesztiválon van, 478 szúnyog lájkolja, 123 megosztja, 13452 ott lesz az eseményen. És el is megy rá. Csobival legényest táncoltunk az alatt az egy óra alatt, és az eseményen részt vevő 13452 szúnyog 50-50 százaléka igazságosan osztozott rajtunk. És ezek után valahol Kőszeg mellett...valami összeesküvés lehet a dologban.

Egészen furcsa érzés volt felkelni 7 óra alvás után. Már-már embernek érzed magad tőle. :P Bécsben szálltunk le, Robi felcsípett a busszal, és száguldottunk is a Gencsapáti Pünkösdi Fesztiválra. 40 fok meleg, este hetes kezdés. Klíma csak a buszban...idő volt bőven, segítőkész helyi erőkkel mindent eligazítottunk. A keverős sátort pont kezdéskor kapta telibe a lemenő nap. Felpörgettük a népet az utánunk következő Tankcsapdára, aztán hazaeveztünk. Olyan egy hétnek tűnt a három nap. :D