Adolf Hitler halálának körülményei és holttestének holléte a második világháború vége óta foglalkoztatja nemcsak a történelem iránt érdeklődőket, hanem a közvéleményt is egyaránt; ám a fent említett két eseményről mindenki által elfogadott álláspont mind a mai napig nem született.

Hivatalosan a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) Führere 1945. április 30-án újdonsült feleségével egyszerre öngyilkosságot követett el Berlinben, a Führerbunker-ben, ezzel megmenekülve rémtettei miatt történő megtorlás, elszámolás elől. Utolsó kéréseinek egyike az volt, hogy testét halála után teljes mértékben semmisítsék meg, nehogy a bevonuló szovjet csapatok kezébe kerüljön. Ezen megbízatás végrehajtásával Otto Günsche-t bízta meg, személyi adjutánsát, aki kötelességtudóan elvégezte dolgát. A kancellária kertjében található egyik bombatölcsérbe cipelték a Hitler-házaspár rongyokba csavart testét, majd a már használatokon kívüli járművek üzemanyagát felhasználva elégették azokat. De nem volt elég tüzelőanyaguk, a testek pedig még frissek, nedvesek voltak, ezért teljes mértékben nem tudták megsemmisíteni őket, így maradtak maradványok, amiknek hosszú útját fogjuk a következőkben megismerni.

(A bunker Berlin ostroma után)

Miután a házaspár öngyilkos lett Krebs tábornok tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatokkal, ahol május 1-je hajnalban (kb.: 3 óra 50 perckor) közölte Csujkov vezérezredessel, hogy a Führer saját kezével véget vetett életének. Ezt másnap Weidling tábornok is megerősíti, ám ennek ellenére is akadnak szkeptikusok, akik azt vélik feltételezni, hogy a német tábornokok csak megtévesztésként közlik Hitler halálhírét, miközben ő megmenekül. A szovjet SZMERS (Különleges Módszerű Kémelhárítás; oroszul: Специальные Методы Разоблaчения Шпионов, Szpecialnije Metodi Razoblacsenyija Spionov) bizonyítékok után kutat, hiszen egy rémálom lett volna, ha Hitlernek sikerült volna megszöknie. A bunker körüli kutatások közben megtalálták Joseph Goebbels és felesége, Magda Goebbels holttestét, majd később a bunker belsejében fellelik a szülők által megmérgezett Goebbels gyerekek testét is. Május 3-án megtalálták egy összeégett férfi holttestét egy kiszáradt oltóvízraktárban, ám az ezt követő vizsgálatok során meglátták, hogy az áldozaton lyukas zokni van, ami kizárja, hogy a Birodalom vezetőjét találták meg. Az ezt követő napon, május 4-én egy bombatölcsérben megtaláltak két felismerhetetlenségig összeégett holttestet, egy férfiét és egy nőét. Ekkor még nem találtak arra utaló jelet, hogy Adolf Hitler és Eva Braun személyét lelték fel, ezért elhantolják őket. Május 5-én Ivan Klimenko gyanút fogott, ezért kiásatja Alekszej Panaszov főhadnaggyal a testeket, fegyvereknek szánt ládákba pakolták, majd Berlin Buch-ba a 496-os számú tábori sebészeti kórházba szállították őket.

 (Hans Krebs, Helmuth Weidling)

(Vaszilij Csujkov)

A megbizonyosodás érdekében kihallgatásokat végeznek. Kikérdezik Voß altengernagyot, az akkora már fogságban lévő Weidling tábornokot és Hans Baurt, Hitler főpilótáját. A kihallgatások eredményét Trusszov vezérőrnagy május 5-én Fjodor Kuznyecov vezérezredesnek, a katonai hírszerzés parancsnokának szánt jelentésében összefoglalta, amiből ismét kiderült, hogy Hitlerék öngyilkosok lettek, továbbá Hitler a megsemmisítésükre vonatkozó kérelme. A további vizsgálatok során üvegszilánkot találtak mindkét test szájüregében, ami cáfolta a tábornokok vallomását, miszerint Hitler főbe lőtte magát, mivel ez mérgezésre utalt. A megerősítés végett a Charité fül-orr-gégészeti klinika főorvosán, Carl von Eicken professzoron keresztül megszerezték Hitler fogorvoának nevét, ám őt nem találták, meg, mivel a kapituláció előtt elmenekült Berlinből. Azonban előkerült az asszisztense, Käthe Heusermann, aki a röntgenfelvételek hiányában emlékezetből felsorolta a Führer fogsorának jellemzőit, amik pontosan illettek a maradvány fogazatára, ezenkívül Eva Braunt is beazonosították fogai segítségével.

Időközben egy szemtanú is előkerült, egy SS-tizedes, aki látta, hogy miként cipelik fel a két holttestet a bunkerből, továbbá, hogy hogyan égetik el azokat. Mindezen tények ellenére Sztálin nem hitte el, hogy Hitler öngyilkos lett, elmélete szerint Hitler és Martin Bormann közösen kijutottak az ostromgyűrűből, és Spanyolországba menekültek.

A vizsgálatok befejeztével faládákba pakolták a Hitler-házaspár és a Goebbels-család tetemeit, majd elföldelték őket Berlin-Buch térségében, ám hamar exhumálták, kihantolták őket. Ezután a SZMERS-csoport mindenhová magukkal cipelte őket, így hosszú utat tettek meg: először Finow-ba, majd Rathenow-ba, Stendal-ba, majd végül Magdeburgba kerültek, ahol 1946-ban katonai területen, egy szovjet laktanya mellett elföldelték őket. 

(Adolf Hitler későbbi feleségével, Eva Braunnal)

Egészen 1970-ig nyugodtak ott, amikoris a laktanyát felszámolták, így a testeket is kihantolták. A KGB javasolta, hogy teljes mértékben semmisítsék meg őket, így KGB-tisztek 1970. április 4-én felnyitották a sírokat, kiemelték a maradványokat, majd máglyán elégették őket. Az elszenesedett darabokat porrá zúzták, majd a folyóba szórták.

(A teljes Goebbels család)

Tehát ilyen sorsa volt Adolf Hitler holttestének. Rémtettei és szörnyűségei ellenére kimondható, hogy a világtörténelem legjobb stratégai közé sorolható, ám ezen képességét sötéten beárnyékolja a népirtás, a fasizmus és az antiszemitizmus jelzője. Az, hogy nincs sírhelye a Führernek, megelőzi azt, hogy jelenkori nemzetiszocialista megmozdulások esetleges zarándokhelyévé válhasson.

A bejegyzés Volker Ullrich "Nyolc májusi nap" című regénye alapján készült el.

Források