A Sziklakórház története régre nyúlik vissza. Akkor kezdődött, amikor elkezdték feltérképezni a budai Várhegy barlangjait. A barlangrendszert, már ősidők óta, különböző célokra használták az emberek. Szolgált természetes menedékként, pinceként, raktárként, továbbá, amikor a vár megépült, az alagutak egy részét összekötötték, így megkönnyítve a védők dolgát, ostrom idején. A barlang feltárását prof. Kadic Ottokár vezette.
Az 1930-as évek második felében egyértelművé vált, hogy az első világháborúban, nagy területi veszteségekkel sújtott országoknak háborús törekvéseik vannak. Az európai lakosság attól tartott, hogy egy esetleges háborúban a városokat légi gáztámadással sújtanák. Ennek tükrében, a Magyar Királyi Belügyminisztérium felügyelete alatt, elkezdődött egy légoltalmi riasztóközpont kiépítése a budai Várhegy barlangrendszerében. A légoltalmi helyes a civilek biztonságáért felel, a légvédelem pedig az ország légterének védelmét látja el. A barlangban kialakított légoltalmi központ volt a Sziklakórház első kiépített területe. A várhegyi légószirénákat ebből a központból működtették 1937 és ‘45 között. Az objektum a “K” riasztóközpont nevet kapta.
Miután a 2. világháború kitört, elkezdtek a több kilométeres barlangrendszert óvóhellyé átalakítani. Ez a falak megerősítésével történt. A budai Vár lett a konfliktushelyzet alatt a “kormányzati negyed”. Emiatt szükség volt egy segélyhelyre, ahol a lehető leggyorsabban elláthatják, egy esetleges bombatámadásban megsérült tisztviselőket. Költséghatékonyságból az Úri utcára nyíló riasztóközpontot egészítették ki egy segélyhellyel.
Miután 1943-ban a sztálingrádi csata elveszett és a 2. magyar hadsereg a Don-kanyonnál széthullott, sok vezető kijózanodott és rájöttek, hogy Budapestet is könnyen érheti egy bombatámadás, így arra is rájöttek, hogy milyen fontos egy bombabiztos szükségkórház kiépítése.
A munkálatokat gyorsított tempóban kezdték el. A létesítményt eredetileg 60 férőhelyesre tervezték, ám amikor a szükséghelyzet megemelkedett, sikerült a számot a duplájára növelni, emeletes ágyak beszerelésével. A szükségkórház, az akkori viszonyokhoz képest, nagyon modern volt. Több műtővel, röntgennel, áramfejlesztővel és szellőzőrendszerrel is rendelkezett.
A háborús helyzet romlásával együtt romlottak a dolgok a Sziklakórházban is. A sebesültek száma egyre csak nőtt, így a 120 férőhelyes kórházba bezsúfoltak több mint 300 sérültet. A kórház alapvetően a Szent János Kórház alá volt rendelve, innen kaptak főttételt. Ám miután a szovjet csapatok körbezárták a főváros, elvágták az összeköttetést az anyaintézmény és a szükségkórház közt. Így a föld alatt egy konyhát is ki kellett alakítaniuk. A létesítmény egyre jobban kezdett hasonlítani egy föld alatti városkához. Az állapotok még ezek után is tudtak romlani. Az ágyakat összetolták, így a 2 ágyon 3, ritkán 4 ember is elfért. A folyosókon hordágyakon feküdtek a sérültek, és a műtőkben megállás nélkül műtöttek.
Anna Boom ápolónő volt a Sziklakórházban. Később így emlékezett vissza: “Nem bírtam a vért. Ha csak egy kis sérülést is láttam, elkezdett kavarogni a gyomrom. De a kórházban lassan kezdtem hozzászokni. Vértócsákon csúszkáltam. Soha nem éreztem magam ennyire elzárva. A Sziklakórház föld alatti folyosók útvesztőjéből állt; néhol nagyobb, a tufakő sziklába vájt boltíves termekkel, melyek betegszobaként, konyhaként vagy kezelőszobaként szolgáltak. Mindenfelé ápoltak ültek vagy feküdtek, ágyakon, hordágyakon, a földön. Meleg és folytatgató volt a légkör és a bűz beivódott a hajamba. Nem volt a kórházban már tiszta kötszer, sem jód vagy penicillin, egy darab fájdalomcsillapító sem. Fel alá rohangáltam bilikkel a kezemben, vizet hoztam betegeknek, ha volt éppen. De sokszor nem tudtam többet tenni, mint leülni valaki mellé és megfogni a kezét. Éjjel anyjukat szólongató felnőtt férfiakat halottam zokogni.... “
A forrásként szolgáló dokumentum létrejöttét segítő szemtanúk, hozzátartozók listája:
- Andrássy Erzsébet grófnő
- Balogh György
- Báthoryné Daróczy Mária
- Dr. Bogárdi Mihály
- Bokor Lászlóné
- Anna Boom
- Niklaus Born
- Dr. Helmajerné Hajnal Ilona
- Özv. Horthy Istvánné
- Jeszenszky Thyra
- Károlyiné Győry Gizella
- Dr. Kovács István és rokonsága
- Lazáryné dr. Zsindely Zsuzsanna
- Mohácsi Attila
- Ifj. Pécsy László
- Schlotthauser Lászlóné
- Seibiger Erzsébet
- Sióréti Tamás
- Ingeborg Skliros
- Dr. Steiner Ágota
- Subainé Farkas Veronika
- Szechényi Ilona grófnő
- Valczné madas Csilla