A járványt másnéven fekete halálnak is hívták. Ez volt a legpusztítóbb pestisjárvány a világon. 1347 és 1252 közt pusztított, mely időszak alatt 80-200 millió emberrel végzett. Főként Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában terjedt. Későbbi becslések szerint Európa lakosságának, csaknem 40%-a odaveszett.
A 19. században sikerült beazonosítani ennek a pestisfajtának a kórokozóját, melyet a felfedezőjéről, Alexandre Yersin orvosról neveztek el Yersinia pestisnek. Mint kiderült, a kórokozó az afrikai rágcsálók bolháiban tenyészik. Ez a baktérium bubópestist, tüdőpestist és vérpestist okoz. A járvány a selyemútról került be Európába, ahol a városok megfelelőek voltak, annak terjedésére. Az utcák tele voltak mocsokkal, emberi- és állati ürülékkel. Az ivóvízellátás sem volt megfelelően tiszta körülmények közt megoldva, így az emberi szervezet eléggé legyengült. A gyengülésre rásegített még az is, hogy az emberek sokat éheztek. Ezek miatt a járvány hatalmas ütemben tudott terjedni. Mivel, az akkori tudomány nem értette a kór biológiáját, sokan isteni csapásnak vélték. Helyenként rohamos ütemben elkezdték megtisztítani a városokat az eretnekektől. A vallási "elmélet" miatt, többen elkezdtek önsanyargató életmódot élni. A városok elkezdtek pestisdoktorokat alkalmazni, bár általában ők haszontalan gyógymódokat tudtak csak alkalmazni. A helyzet, természetesen hatalmas rettegést keltett. Nagyobb közösségek haláloztak el napról-napra. A halálesetek száma olyan nagy volt, hogy a temetők teljesen megteltek, emiatt tömegsírokba kezdték temetni az áldozatokat. Ennek ellenére is, az utcákon a halottak egymáson hevertek, mivel nehéz volt megoldani, a testek elszállítását. Miután az első hullám visszaszorult, még számos hullám érkezett, bár ezek nem voltak olyan pusztítóak, mint a legelső. A tapasztatokból, lassan elkezdtek változtatni az emberek a higéniai szokásaikon, amik következtében megromlott a kórokozókat hordozó állatok életkörülménye, így a járvány kevesebb eséllyel és kisebb pusztítással tört csak ki.
Mint említettem, a járvány kitörését, többféle elmélettel próbálták magyarázni. Voltak, akik Isteni büntetésnek vélték a dolgot, amit a mohóságukért, istentagadó életükért, eretnekségükért és paráználkodásukért kaptak, büntetésül. Az eretnekek kivégzésén, és az önsanyargatáson kívül volt még egy megoldási módszerük. Kialakultak flagelláns csoportok, akik városról-városra jártak, miközben magukat ostorozták, és azért imádkoztak, hogy Isten könyörüljön meg az embereken. Ezzel a jövés-menéssel, csak még jobban elősegítették a kór terjedését, nem pedig megoldották.
Ezen felül létezett a miazma teória, mely szerint a bolygók szerencsétlen együttállása miatt, rossz levegő keletkezik, amely a kórt terjeszti. Ez az elmélet először az ókorban jelent meg. Hippokratész írt róla. Úgy hitték, hogy minden járvány hátterében a szerves anyagok rothadása áll, ami mérgező levegőhöz vezet.
Számomra a legdurvább elmélet a zsidó-elmélet. Az emberek azt találták ki, hogy az egész járvány, csak egy zsidó összeesküvés. Azt gondolták, hogy a Zsidók meg akarják mérgezni a kutakat, amivel el akarják terjeszteni a ragályt. Ezen felbuzdulva a zsidókat sok helyen faházakba terelték, majd rájuk gyújtották. Sok város zsidó-negyedében mészárlást rendeztek. Több ezer Zsidót megöltek, a vagyonukat elkobozták, annak ellenére, hogy VI. Kelemen pápa egy bullát adott ki, melyben cáfolta a vádakat.
Szerintem a pestisjárványok voltak az egyik legdurvább dolgok a középkorban. Az emberi butaság folyton csak rontott a helyzeten, és rengeteg ártatlan ember halálához vezetett, miközben a járvány, amúgy is hatalmas áldozatokat szedett.
