Anno nagyon tetszett a Tigris és sárkány meg a Hős, ez a két mozi hozta meg a kedvem az Árnyékhoz.
Az ókori Kínában járunk, ahol három királyság szövetséget köt a békéért, de Pei-ben forrongnak az indulatok egy fontos város elvesztése miatt. A hadvezér (Deng Chao) hadat üzen a várost védő másik parancsnoknak, ezzel veszélybe sodorja a törékeny fegyvernyugvást, amiért a fiatal király (Zheng Ryan) annyit ügyeskedett. Az uralkodó megkísérli megakadályozni a hadjáratot, ám ezalatt a háttérben különös játszma zajlik: A valódi hadvezér (szintén Deng Chao) a házában lévő titkos rejtekhelyen él, betegségek kínozzák meg a súlyos sérülések, amiket a legutóbbi csatában elszenvedett, ezért önmaga helyett saját tökéletes hasonmását küldi a külvilágba, hogy tegye azt, amit ő akar. Ez az Árnyék, aki titkon vágyakozik a hadvezér felesége (Sun Li) után. Most viszont párbajoznia kell a városért az ellenség vezetőjével, közben az intrikák szálai szép lassan elborítják. Vajon ki győz és ezzel kinek a malmára hajtja majd a vizet?
Kínáról manapság mindenkinek a kommunizmus, a rossz minőségű áru és a koronavírus ugrik be, de nem volt ez mindig így. A Távol-Kelet csupán néhány évszázada nyílt meg a nyugati emberek előtt, ám kétségtelenül hatalmas befolyást gyakorolt az életünkre – bár elsősorban japán példák jutnak eszembe, de mindenki kínai ruhákban jár és kínai mobilokat lököd egész nap.
Van viszont egy másik Kína is, az ősi, misztikus föld, ahol a császárok, a nagy kardforgatók és a mágikus lények élnek – mint a mi idealizált középkorunk, a nagy királyokkal, lovagokkal meg a szentekkel. Ebben a mitikus, ősi Kínában, amit a wuxiának nevezett műfajba tartozó mozik vetítenek elénk, nagyon megfogott a becsület útja, amit a férfiak követnek; a tisztesség, ahogy a harcosok megvívnak egymással; és az érdekesen tálalt, érzelmek szövevényét tartalmazó szerelmi szálak sem utolsók. Szívesen élnék egy olyan korban, ahol az adott szó, az önmagadnak tett felajánlás és a méltán kiérdemelt tisztelet irányítják a mindennapokat – ilyen persze nincs, sajnos valószínűleg soha nem is lesz…
A Ying pont ebben az idealizált korban játszódik. A fő szálat a négy főszereplő szemszögéből mind-mind máshogyan lehet megközelíteni, pedig ugyanarról van szó: A városról, amit el kell foglalni vagy meg kell akadályozni az elfoglalását. A hadvezér bosszút akar állni a vereségéért, ugyanakkor dicsőséget szeretne magának és vissza szándékozik venni, ami szerinte a hazáját illeti. Az Árnyék a szeretett nő kedvéért teszi, amit tesz és mert azt ígérték neki, megszabadulhat, visszamehet a szülőföldjére (külön izgalmas, hogy ez éppen az a város, aminek a meghódítására készül). A király meg akarja tartani a hatalmát, bármi áron; a nő pedig őrlődik a tisztesség (a törvényes férje) plusz a szíve parancsa (a hasonmás iránt érzett vonzalma) között. Ez csak a fő szál. Közben még mellékszálként ott van a hercegnő, a várost védő tábornok meg a fia, a főminiszter és a lefokozott vezérkari tiszt sorsa – mindnyájan érdekes alakok, akik így vagy úgy, de elnyerik, ami jár.
A cselekmény tehát kipipálható, ez eddig remek. Ehhez jön a különleges látványvilág: Minden fekete-fehér, kivéve a bőr, az arcok, meg a vér. Utóbbiból igen sok van, akit megvágnak, az vérzik, szóval ez valódi erőszak, valódi sérülésekkel, véres pengékkel – az egyik legdurvább sérülés a párbajban látható, na, azt nézni is fájdalmas volt. (Korántsem véletlen a 18-as karika, amit a Cinemax tett rá cikkem tárgyára.) A harc viszont csupán az egyik rész, a többi szavak nélkül előadott érzelmekből és rengeteg párbeszédből áll. Mindezt a kelet varázslatos zenéje festi alá, amit tradicionális hangszerekkel adnak elő; a kínai citera még a történet részét is képezi. Vizuálisan izgalmas rész az Árnyék lefokozása, itt a szertartás meg a ruhadarabok és kiegészítők jelentősége tetszett; de ugyanilyen jó a felkészülés a párbajra, ahol a bambuszbot ellen esernyőt használnak. Mindez végül a párbaj idején teljesedik ki, ott aztán minden van, ami lenyűgöző.
„- Nem vagy árnyék. Önmagad vagy.
- De az kicsoda?”
Negatívumként egyetlen dolgot tudok felhozni, ez a gyors indítás. Amikor az igazi hadvezér megjelenik, fogalmunk sincs, hogy kicsoda, vagy miért vagdalja emberünket egy késsel. Ekkor bennem homályosan felmerült a port.hun olvasott kedvcsináló szöveg, így rájöttem, mi a helyzet, de ha ez nincs, akkor csak igen lassan tudhattam volna meg, mi miért történik. Az információmorzsákat fokozatosan adagolják, aztán a leváltott tiszt az 50. perc környékén elmegy a hadvezérhez a búvóhelyére, aki ott elmeséli neki, honnan jött meg miért van az Árnyék. Ez kb. a film felénél történik, szóval addig egyes szereplők egymáshoz való viszonya kicsit érthetetlen. Még egy különös dolog akad, ez pedig a befejezés, amit elsőre nem is értettem meg, csak miután elgondolkodtam rajta, ez korántsem fog mindenkinek tetszeni.
Pár szót az alkotókról: A rendező Zhang Yimou (Hős), a forgatókönyvet pedig ő, Zhu Sujin és Li Wei írták. A zenét Zao Lai szerezte, az egyedi képi világot Zhao Xiaoding operatőrnek köszönhetjük.
Néhány érdekesség: A figurákat létező történelmi személyekről mintázták. Összesen 28 producer működött közre a produkcióban. Az 55. Arany Ló Fesztiválon (kínai nyelvű filmek fesztiválja) az Árnyék elnyerte a következő díjakat: Legjobb Rendező, Legjobb Látványtrükkök, Legjobb Művészi Rendezés, Legjobb Jelmez és Maszk. Bevételéről nem találtam adatot, a kritikusoknak viszont tetszett.
„Többféle haza létezik.”
A Ying szép, lassú és véres dráma, kellő mennyiségű akcióval, érdekes történettel, kellemes zenével és jó színészi játékkal. Akinek tetszett a Tigris és sárkány meg a Hős, az ezt se hagyja ki, bár itt a misztikus elemeket nélkülöznünk kell, de egyébként rendkívül hasonlóak.
Pontozás:
imdb: 7.0
Szerintem: 5/5
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.