Beígértem a múltkor a Lucky Johne One Sensoric sorozatának egy másik modelljét, mégpedig az Inspirado 213 centi hosszú, 2-9 grammos verzióját. A múltkor (itt) bemutatott wobbleres bot kifejezetten unikum a magyar piacon, az Inspirado azonban sokkal kevésbé különleges, de fura módon éppen ezért tartom bemutatásra érdemesnek. Sokan kérnek tőlem tanácsot egy jó kis mindenes bot választásához, ilyenkor 200 keresztkérdés feltétele után legszívesebben menekülnék a válasz elől, mert annyira nehéz felelősséggel valakinek tényleg jó tanácsot adni. Ugyanakkor van ilyen helyzetekre pár Jolly Jokerem, amivel olyan nagyon nem lehet mellétrafálni. Ilyen pl. a Dragon NanoCore, vagy a Savage Gear XLNT sorozata, ezek a maguk módján kissé jellegtelen, ám megbízható „mindenesek”. Most ezek mellé tudom odatenni a kis dobósúlyú szegmensben, de eggyel magasabb minőségi kategóriában a Lucky John One Sensoric Inspirado modelljét.
Idézzük meg a balatoni nyarat a zordon zimankóban!
Ha nem zavarnak bennünket a kompromisszumok, akkor bármilyen csalit el lehet húzni bármilyen bottal. De ahogy nő a tudás, gyarapodik a tapasztalat, előbb utóbb minden horgász a specializáció felé mozdul. Kell bot erre is, arra is, végül gyorsan azon kapjuk magunkat, hogy 10-12 peca áll a sarokban, nem győzzük mindet használni. Aki azonban nem rabja a gyűjtőszenvedélynek, néhány okos választással mederben tudja tartani a korlátlan pénzköltést is. Ez a bot pedig pont ebben jó, minimális kompromisszummal tud kiszolgálni aránylag sokféle pecát. Ezzel kb. előre le is lőttem a poént, de azért nézzük meg, miért is mondom ezt!
A balatoni hajnalok hangulata varázslatos!
A bot a nyári Balatonon debütált. Nyaralásra az ember nem visz magával egy hegynyi felszerelést, nálam is inkább a gyerekek plüss bizgentyűi foglalták el a helyet a horgászcuccok elől. Mind a balinozáshoz, mind egy kikötői sügerezéshez, mind egy mólóvégi kövesezéshez, süllőzéshez alkalmasnak kell lennie egy jó kis nyári mindenes botnak, mely halakra azonban nagyon különböző módszerekkel kell horgászni. Egy 7-es Thrillt elküldeni a kapászónába jól feltölthető, rugalmas bot kell, míg a jigeléshez érzékeny, finom pálca. Nehezen megugorható követelmények ezek így egyszerre…
Képzeld el ezt az ízt a szádban! Nincs nyári peca számomra szederlegelés nélkül!
A bot 213 centi hosszú, ami a 2-9 grammos dobósúlyhoz képest ebben a szegmensben elég hosszúnak számít. Ebben a dobósúlyban ritkán mennek a gyártók 2 méter fölé, ezét különösen örülök, ha ilyen bottal sodor össze a sors. Bevallom, sokáig én is rabja voltam a 2 méteres botoknak, de az utóbb időben még csónakos pecához is szívesebben nyúlok a hosszabb pálcákhoz. Sok az előnyük és kevés a hátrányuk. A dobástávnak biztosan jót tesz a hossz és a halak irányíthatósága is jobb, ellenben a hossz növekedésével óhatatlanul „taknyosodik” a bot. Ezt sokan nem szeretik, ami alapvetően egy szűklátókörű beidegződés, a használati értékhez semmi köze nincs…
A figyelmes blogolvasó már jól ismeri ezt a márkát.
A típusjelzés szerint a bot L, azaz „light”, vagyis könnyű kategóriájú, az akciója MF azaz Medium Fast, ékes magyar nyelven: közepesen gyors. Az információ minden esetben helyes, a dobósúly is reális, teljesen helytálló. A közepesen gyors akció jelen esetben egy kielégítő, de nem túlzott feszességgel párosul. Wobblernek elmenne a kissé lágyabb is, jignek a kicsit feszesebb, de mind a kettő kellemesen megoldható vele. A szuperspecialisták kattintsanak egy másik cikkre, ez a bot azoknak szól, akik egy pálcával akarják megoldani a könnyű szegmenst. Nem, a bot nem taknyos, ellenben viszonylag egyenletes ívben görbül. Remekül dob, remekül fáraszt, a kemény akasztás meg nem abban a szegmensben követelmény, ahol ez a pálca mozog. Parti pecánál ezek a tulajdonságok kincset érnek.
Mértéktartóan egyszerű a dizájn, de szépen sikerült!
A bottest lakkozatlan matt felület, a blank nagyobbik részén végigvonul az oly sok botról ismert „magnószalagos” díszítés, ami inkább csak kozmetikai elem, cserébe jól néz ki. A lényeg úgyis mindig a díszítés alatt van, egy blank minőségét sokkal inkább a karbon alapanyag, a gyanta és a gyártástechnika határozza meg, a dísz meg az illúziónak kell. Nem sikerült információt szereznem a karbon eredetéről, de érezhetően egy minőségi, légiesen könnyed, érzékeny anyagból készült. Ehhez jól illik a lakkozás hiánya (ami ellenállóbbá, ám lustábbá, nehézzé teszi a bottestet), valamint könnyű, vékony keretű gyűrűk. Ezeken márkajelzést nem találtam, viszont kifejezetten vékony SIC betét van bennük ami kifejezetten jó választás a finom bottesthez. Fujira tippelek, mivel az orsótartó is az...
A matt fémes felületen a kelő nap sugarai tükröződnek.
A bot csőspicces, aminek sokan fognak örülni, manapság a gyártók néha teljesen indokolatlanul és hülyén alkalmazzák a tűspiccet, ha kell, ha nem. Jó dolog a tűspicc, ha okosan van megválasztva és beépítve, de könnyű vele melléfogni is. A csőspicc viszont nem hazudik, általában a bottest egészétől nem tér el a karaktere és az érzékenysége is jobb, hisz nem tömör. A spiccgyűrű kötése a bot egészétől eltérően élénk narancs, ami jigelés esetén nagy segítség, ha a kapások, vagy a csali fenékre süllyedését szemmel követjük. Szeretem ezt az apró kis figyelmességet a gyártók részéről.
Fuji TVS
Az orsótartó karbon eleme szintén tetszetős a kevés, ám szépen kivitelezett, „gunsmoke” színű fém gyűrűkkel. Általam roppantul kedvelt a Fuji TVS orsótartója (eredeti, nem utángyártott), talán a legergonomikusabb spinning orsótartó a piacon. Kifejezetten szeretem a fogását, nekem a könnyű botok között viszi a prímet a skeleton (SKSS) orsótartóval holtversenyben. Az EVA nyél viszont teljesen jellegtelen, a céglogós végdugasszal egyetemben. Ez az átkategóriához képest kissé megúszósra sikeredett, cserébe az egész bot mindössze 83 gramm, ami a hossz fényében igen jónak mondható.
A díszítőelemek is visszafogottan elegánsak.
A Balatoni nyár legnagyobb királysága a fokhagymás-sajtos-tejfölös lángos mellett a kősüllőpeca, ami tipikusan kis gumikkal történik. Míg én a már itt megismert Konger Streeto Jigger XUL botot vettem kézbe, addig apósomnak a One Sensoric Inspiradot adtam a kezébe egy kategóriával erősebb botként. Apósom nem kifejezetten gyakorlott gumis pecás, ám rendkívül lelkes, de amikor a többedik kövese akadt le, elkeseredett. Kicsit cseréltünk, így volt alkalmam meggyőződni róla, hogy a botnak semmi baja nincs, szépen akaszt a jiggel, mégis már egy apró kis vib csalival adtam vissza neki a botot. Nos, innentől az öreg megtáltosodott, az apró hármashorgokra csak úgy ragadtak a halak, alig győztük szedni őket.
A Lucky az én kezemben van. A perspektíva torzítása miatt nehezebben állapítható meg a hajlásgörbe, akit ez mélyebben érdekel, görgessen lejjebb!
A bot itt érezte igazán elemében magát, a kis vibráló fémdarabokra olyan agresszív kapások érkeztek, hogy szinte be sem kellett vágni. Innentől nem volt vesztett hal, szinte mind kézhez jött, a bot brillírozott ebben a szerepkörben. A gumizáshoz a karaktere nem a legideálisabb, de olyan minimális a kompromisszum, pláne állóvízen – hogy szóra sem érdemes. Amíg nem nagy süllős pályán hazárdírozunk vele, nem igazán kell ennél „jigesebb” bot az apró jigekhez. Az érzékenység szerencsére kiváló, így lényegében kompromisszummentesen meg lehetett vele ezt a pecát oldani. Ami ennél jobb gumis bot, az már a specializáció terepe.
A távolban tarajos hullámok :)
Imádok kövesezni
Szerencsére néhány (balcsis viszonylatban) darabosabb példány is jelentkezett.
A másik kiváló szerepkör a topwateres balinozás volt. Dobtam vele sokféle balinos csalit, wobblert, vibet, pörgő farkú istencsudáját is, de végül a felszíni „kutyasétáltatós” csaliknál kötöttem ki, ezt ették legjobban a fenekeszegek. Mivel a parttól távolabb randalíroztak spontánul alsógatyára vetkőztem és zacsiig gyalogoltam az őnök után. A jutalom nem maradt el, gyönyörű balinok verték a csalit, még szerencse, hogy Horváth „Steve Olson” Feri, a Balaton bozontos balinmágusa mindezt lepaparazzizta a partról.
Apukatest rulez!
Alkalom szüli az alsógatyás balinhorgászt :)
Ahogy a cikk elején már utaltam rá, ez a bot tipikus mindenes bot. Valószínűleg nem a különlegessége miatt marad emlékezetes, hanem mert olyan jól dolgozott a kezem alá, hogy akárhova is mentem pecázni, nem volt kérdés, hogy mivel dobáljak. Trófeavadászoknak nem való, ellenben egy laza „leugrom a partra” típusú pecához remek kis eszköz, hiszen akár wobbler, akár jig kerül a kapocsba, egyik sem lesz élvezhetetlen. Árkategóriája nem éppen filléres, ám sokoldalúsága okán igen jól kihasználható, ez elköltött pénzért sok szituációban, sokféle élményt szerezhetünk. Praktikumból perfekt!
