Rendszeres blogolvasóim tudják, hogy rendületlenül keresem azt a kiscsalis/kis wobbleres multis botot, ami kajakból, csónakból adja meg a tökéletes csalikezelés élményét. Ilyen botok a legtöbb gyártó szortimentjében nincsenek, ezért a kísérletezés legjobb terepe az Aliexpress. Elég sokat túrom az Ali kínálatát, próbálom kiszemezgetni a tesztelésre érdemes botokat, ám ez nem könnyű, a termékleírások többnyire ötletszerűek és csak a csomagbontás után derül ki, hogy mennyiben felelt meg a valóságnak.
Teljesen ide nem illő módon felhőpornóval indítom a képek sorát. Az egyik legkülönlegesebb színvilágú hajnal volt, amit valaha láttam.
Még a tél folyamán akadt meg a szemem egy igen érdekes boton, ami faragott fa nyelével és szemmel láthatóan igényes küllemével hívta fel magára a figyelmet. Mivel a „trout rod”, vagyis pisztrángos bot szókapcsolattal keresgéltem éppen, rövid idő alatt meggyőztem magam, hogy Alis mércével mérve elég borsos ár (95 dollár) ellenére ezt a botot ki kell próbálnom. Bíztam abban, hogy 4 részes kivitele miatt a travel botokra jellemző lágyabb karaktert adja majd, így egy szuperrövid, kezes bottal bővülhet a fegyvertáram. Csak bízni tudtam, ugyanis a leírás kizárólag kínaiul volt, azt meg aránylag rosszul beszélem…:)
Mai főszereplőnk.
Mai alanyunk Lurestar márkájú, egyéb típusjelzéssel nem bajlódott a gyártó, vagy csak én nem tudtam kihámozni a krikszkrakszok közül. De talán mindegy is, a lényeg, hogy teljesen egyedi tulajdonságokkal rendlkezik. Nézzük, mik ezek!
Sejthetitek, hogy a 140 centis hossz 4 részletben milyen nevetségesen kicsit csomag lehet…. És tényleg: egy alig 40 centis botszállító csövet hozott a posta. Benne egy nagyon korrekt, vastag neoprénből varrt bottok. A travel bot fogalma szinte kozmikus magasságokba emelkedik (haha), nehogy belefér bármilyen poggyászba, de kis túlzással még zsebre is vághatjuk. Mondhatni: zsebpeca :)
Összerakást követően elöntött az elégedettség: a bot toronymagasan a legszebb, amit Kínából valaha is rendeltem. A blank kialakítása egyszerűen hibátlan, a keresztszálas megoldás egy magasabb minőségi szintet mutat, ami a kézbevételt követően is maximálisan igaznak bizonyul. A gyűrűsor eredeti Fuji, nem utángyártott másolat (ha ez amúgy értelmezhető…). A toldásoknál gyönyörű szövött erősítések, a gyűrűkötések kifogástalanok, a kidolgozás hibátlan. Érdekes, hogy a toldások illeszkedő részei között elég nagy rés van, különösen a nyéltag felett, ami ugyan jellemző a nyéltoldós botokra, ám én soha nem értettem, hogy miért nem lehet a stucnit olyan hosszúra csinálni, hogy a nyélbe belesimuljon a bottest. A Megabassnak pl. hibátlanul megy, másnak sem lenne megoldhatatlan mérnöki feladat…
A kicsit retrós dizájnt a 101-es Calcutta tette tökéletessé. Érdekes módon, nem éreztem nagynak ezt az orsót rá. Jól látszik a nyélbe illeszkedő stucni indokolatlan hossza
Külön szót érdemel a nyél, amely egyértelműen egykezes használatra készült, nagyon kényelmes és ergonomikus, nem utolsó sorban szép, különleges. Talán itt tudok egy picit belekötni a kinézetbe, a lakkozott és a fém felületek találkozásánál a lakk egy kicsit megült a résekben és az igazán kötekedő kedvű szemlélő ezt kiszúrja. De szerintem 100-ból 99 ember magasról tesz ilyen apróságokra. Viszont sajnálatosan bazári az orsótartó, amire sikerült valami strasszkövekre hasonlító csillámló fityfenét rakni. Szerencsére a többi annyira szép, hogy szerencsére nem vágja teljesen agyon, de azért egy mívesebb megoldás kijárt volna…
Fuji
Ahogy azonban először megráztam, a széles mosoly az arcomra fagyott, mert éreztem, hogy ez megint nem az a bot, amire vágytam. A pálca ugyanis olyan feszes, amilyet kevésszer lehet érezni a horgásziparban. 1-10 grammos dobósúlya ellenére a botnak konkrétan nincs játéka, rezzenéstelenül áll, mint a cövek. A 140 (!!!) centis hosszal kombinálva gyakorlatilag egy babkaró van a kezemben, ami ugyan sokaknak kedves gondolat, azonban én nem erre vágytam. A helyzeten némileg javít a tömör tűspicc, ami lényegében a teljes első tag, 3 gyűrűköznyi hosszban. Ez az, ami valamelyest dolgozik, ám a blank többi része lényegében olyan mint egy betonvas. Mire lehet használni egy ilyen karakterű botot?
Karbon-orgia
Paradox módon az első bevetése a botnak egy kora tavaszi jászpeca volt, ami nagyon nem a kemény botok terepe! Emiatt gyorsan le is kaptam a Metaniumomról a fonott zsinórt és felcsévéltem egy 18-as víztiszta monofilt, hogy a remélhetőleg vehemensen kapó jászok megakadjanak. Talán éppen ezért tartozik a kedvenceim közé a jászpeca: az alapvetően nem ragadozó békéshalak az év bizonyos szakasziban rendkívül agresszíven támadják a műcsalit, egy másfél-két kilós jász olyan kapást produkál, mint egy darabosabb süllő. Nagy lapát testükkel a folyásnak feszülve komoly fárasztási élményt is adnak, bizony minden adott ahhoz, hogy népszerű sporthal legyen, mégis kevesen becsülik….
Folytatódjék a felhőpornó! A norvég black metal alapműve járt a fejemben: Pure f*cking Armageddon :)
A drámai lilák hamarosan barátságos sárgába váltottak.
Az arany sugarak méltóképp zárták le a drámai fényjátékot.
Az általam tavasszal horgászott Dunaszakaszon az ívás előtt csapatokban vonulnak a jászok, reggelenként a felszín alatti bújkálással mutatják jelenlétüket, így könnyű őket megtalálni. Megfogni ellenben sok esetben igen nehéz, a táplálkozási periódus rövid, amikor bizony jókor, jó helyen a jó csalival/módszerrel kell jelen lenni. Jelen esetben egy mélyebb, lassabban hömpölygő részen próbáltam szerencsét, ahol a felszínen bújkáló halak ellenére mélyretörő wobblert tettem fel. A kis crank élénk veretéssel merült 3 méter körüli mélységbe, nem gyenge húzóerőt fejtve ki a botra. A tűspicc lényegében derékszögbe hajlott, nem így a bottest, ami ezt a terhelést meg sem érezte. Nem tartom jó botépítési elvnek azt, ha ilyen eltérés van a spicc és a bottest erőssége között, pláne ilyen rövid botnál.
Egyszer csak olyan puffanás érkezett a botra, mintha egy cementeszsákot dobtak volna a csalimra. Akármilyen érzékeny is a bot, ezt a kapást egy villanypózna is közvetítette volna. Nos, kemény botról tapasztalatom szerint pont az ilyen kapások szoktak lemaradni, ugyanis, ha a horoghegy nem tökéletesen áll, hajlamos róla a hal „lepattanni”. Jól jött bizony a monofil zsinór, ami rugalmasságával a segítségemre sietett és biztonsággal szákoltam a szép jaszkót. Hát a bot sokat nem tett hozzá a fárasztáshoz, görbület alig volt benne, meggyőződésem, hogy fonott zsinór használata esetén nem készült volna halas kép.
A látszattal ellentétben ez nem egy csendes óceáni jász, horgásztársam kérésére kiretusáltam a hátteret.
Mindezen – nem rossz – élmény ellenére kijelenthető, hogy ez a bot bizony nem alkalmas jászozni, sem más puhaszájú halak horgászatához. De akkor mire alkalmas?
Voltam oly bátor, hogy ezzel is kipróbáltam. Csak szerencsém nem volt fogni vele...
Nos, a tavasz folyamán befogtam jarkbaitekkel csukázni, hiszen a blank ereje simán lehetővé teszi akár ezt is. Na nem a kapitális példányokat, de nem éreztem aránytalan rizikónak. Más kérdés, hogy a csukák nem voltak együttműködők, de legalább volt alkalmam kitapasztalni, hogy kb. 8-10 grammtól kezd a pálca igazi horgászbotra hasonlító dinamikát mutatni, ez az az alsó súlyhatár, amely már meghúzza kissé a bottest alsóbb részét. A gyári adatok szerint a dobósúly 1-10 gramm. A finom tűspicc miatt értem, miért írták ezt rá, de a valóságban 5-6 grammnál kezd el valamennyire működni és ahogy említettem, 8-10 gramm az, amivel kényelmes, kellemes élmény vele a dobás.
Kis folyók domolykóira szántam leginkább.
Teljesen abszurd, hogy mindeközben van egy rotringhegy vékonyságú tűspiccünk, amely ekkora csaliknál lityeg-lötyög, az alsó rész meg erős, mint a petrencésrúd. Kis csaliknál a tűspicc még csak-csak dolgozik, az alsóbb tagok azonban nem. Kisebb csalik dobásához nemhogy alkarból, de egyeneseb vállból kellett lendületet adni, kipótolni a rövidség okozta hátrányt a dobásnál. A rövidség előnye (kezesség) pont emiatt vész el. Egész egyszerűen túl kemény a bot. A rövid nyél sem kényelmes nagyobb csaliknál, mert a folyamatos húzásnak csuklóból kell ellentartani. Akkor mégis mire jó? Szerintem húzott csalira (wobbler, spinnerbait, támolygó) semmiképpen, hiszen minden tulajdonsága ezek ellen dolgozik. Túl kemény, túl kiegyensúlyozatlan.
A Garam remek domolykós víz, de kajakból lehet igazán meghorgászni.
A legjobb nyári peca a csorgás és partdobálás.
De mi a helyzet a gumival? A fent leírt tulajdonságok éppen egy gumis botnak jönnek jól. Itt azonban a bothossz a szűk keresztmetszet, 140 centivel nem lehet rendesen bevágni, egyszerűen nem ébred akkora nyomaték, ami egy jobb halnak beütné a horgot. Ráadásul a rövid nyelet nem lehet betámasztani az alkar alá, így csuklóból kell ellentartani a bevágás energiájának, az egykezes nyél itt sem hasznos. Azt hiszem, ebben a műfajban is vannak ennél sokkal célszerűbb botok.
Zoli barátom pergetve fogott gyönyörű paduca süvegelésre méltó.
Rengeteget gondolkodtam rajta, hogy akkor mégis mire jó? Például csónakból kisebb vertikális csalik emelgetésére megfelelő. Vagy a tűspicc miatt bizonyos helyzetekben dropshotozni is jó lehet, de ezt is inkább csak olyan helyen tudom elképzelni, ahol ténylegesen vertikálisan használjuk, pl. akadóban, műtárgyak mellett csónakból. Viszonylag sokat használtam kajakból is. Egy kajakos csorgós pecánál lenne igazán hangulatos a rövid bottal horgászni, csuklómozdulattal küldeni a csalikat sebészi pontossággal a haltartó helyekre. Sajnos éppen ebben vérzett el a bot legjobban, az értelmezhetetlen merevség miatt nem volt vele jó a peca.
Az 5 gramm körüli csalikkal szenvedtem ugyan, ám szerencsére szép domik kárpótoltak.
Azt hiszem, ez a bot kiváló látlelete a kínai horgásziparnak. Megmutatja, hogy Kínában ma már kiváló minőségű és igényes termékeket is tudnak gyártani. Messze nem igaz már, hogy ami kínai, az szükségszerűen gagyi. Ugyanakkor látható az is, hogy fogalmuk sincs néha, hogy mit készítenek. Ezt a botot úgy találtam, hogy pisztrángos botot kerestem, holott ez éppen minden, csak nem pisztrángos. De másra sem igazán célszerű. Gyönyörű, kiváló minőségű, de funkciótlan, értelmetlen. A Kínában gyártató neves cégek megfelelő szakembereket, mérnököket alkalmaznak arra, hogy a termékeiket funkcionálisan is megterveztessék, ellenben ha saját terméket próbálnak létrehozni, akkor néha ilyen furcsaságok születnek.
A legjobb nyári peca.
Végső soron a legerősebb funkciójának a hihetetlen kompaktságot érzem: akár egy aktatáskába is befér, mennyire menő lenne már két üzleti tárgyalás között ebédszünetben, öltönyben, nyakkendőben kiugrani egyet pecázni? Utazók és instahuszárok előnyben :)
A Garamon még a vadvízi evezésbe is belekóstolhatunk. Vidámpark a javából!
Kedves olvasó, kérlek, ha van ötleted, hogy mire is lenne ez a bot optimális, ne tartsd magadban! Én nem találtam meg ezt. Soha nem volt még ennyire zavarba ejtő, furcsa bot a kezemben, de örülök, hogy volt, mert a maga nemében egy igazi színfoltnak, érdekes kísérletnek bizonyult.
