Szívós paradigmaként él a honi horgászok fejében, hogy az egyrészes botok lehetnek csak igazán profi minőségűek, a többrészesség már mindenképpen kompromisszum a szállíthatóság miatt. A közkeletű gondolkodás szerint a toldások rontják a botok ívét, mivel ezek merevek, ezen kívül a bottesten érkező jelet is tompítják, így minél több részes egy bot, annál „butább”. Régóta izgatott ennek a „törvénynek” az igazságtartalma így elkezdtem utánajárni, hogy mi is ebben az igazság.
Az idei összes csukázásom alkalmával tükörvíz fogadott.
Évről évre szédületes fejlődésnek lehetünk tanúi a botgyártás világában, a fizika törvényeit meghazudtolóan könnyű, ezzel együtt extrém terhelhetőségű blankok kerülnek piacra. Az alkalmazott anyagok és technológiák közt ember legyen a talpán, aki akár csak kicsit is tisztán lát. Sok szempontból a legyezés mondható a botépítési szempontból legnagyobb kihívásokkal teli módszernek, hiszen itt van talán egy bot kitéve a legtöbb féle terhelésnek. Egy legyező dobásnál a bottal többet is kell lendíteni ahhoz, hogy az önsúlyos zsinórt kellő távolságra juttatjuk. Az ide-oda „ostorozó” dobások közben egy blank a legváltozatosabb húzó és csavaró erőhatásoknak van kitéve, ami a botra – a bottervezőkre – igen komoly feladatot ró. Talán ezért is lehet igaz, hogy – Zoli cimborám szavaival élve – egy igazán jó legyező bot ára ott kezdődik, ahol a pergető botoké véget ér.
Rügen szigete a hangulatos allée-k és....
Hogy ez miért lényeges? Hát azért, mert a legyező botok – amik akár 3 méter felettiek is lehetnek – szinte kizárólagosan több részesek, sokszor akár 4-5 részből is állnak. Hogy adhat le egy 4-5 részes bot csúcsteljesítményt, ha a toldások tönkre teszik az akciót? Na ugye? A csúcsbotok technikai megoldásai szépen leszivárognak az alsóbb kategóriákba, így a hétköznapi felszerelések közt is egyre több csúcstechnikával találkozunk.
...a hatalmas csukák hazája. 138 cm, közel 20 kiló.
Magyarországon kevés figyelem övezi a 3 vagy többrészes, utazáshoz készített, ún. „travel” pergetőbotokat, én meg ugyebár vonzódom az ismeretlen területek felfedezéséhez, így adta magát a téma, hogy ebbe is fejest ugorjak. Travel botot az ember utazáshoz vesz, ha egy bőröndbe kell beleszuszakolni a nyaralás alatti peca kellékeit, akkor jól jön a praktikum, az se baj, ha a minőség rovására megy. Minél kisebb, annál jobb. Ezért is kicsit furcsa számomra, hogy az amerikai 13 Fishing a felső-középkategóriás Omen szériában egy 3 részes botot dobott piacra. Az általam tesztelt modell összerakva 7 láb 3 inch, azaz összesen 221 centi, amely 3 részre szedve tokjában egy kb. 80 centis csomagot jelent. Hát bizony ehhez igen szép méretű bőrönd kell! Fura hibrid megoldásnak érzem ezt: a 3 rész a praktikumot szolgálja, mégis kompromisszumot kell kötnünk, ha utaztatni akarjuk. Vagy legalábbis elő kell venni a legnagyobb utazóládánkat. Bár lehet, hogy az amerikai utazási szokások fényében ez evidens…
Klasszikus botdesign, amin kiemelkedően vagány a Concept Z orsó vad narancssárgája
Talán ezért is kapott a bot egy olyan tokot, ami még a legfelsőbb kategóriás botoknak is díszére válna, Háromszög metszetű, vastag, igényes, erős tok, amely vélhetően a legtrógerebb reptéri rakodó csomagdobálását is kibírja. Külsején igényes hímzett felirat hirdeti a beltartalmat, benne pedig 3 különálló zseb rejti magát a botot. Ultraigényes megoldás, talán a legszebb, legjobb bottok, amit valaha láttam. Sajnos nehéz is, ami a repülőre szánt csomag szempontjából nem előny, de ha ez a biztonság ára, hát legyen!
Elfelejtettem a tokot lefotózni, úgyhogy kölcsönvettem egy gyári képet.
A 13 Fishing termékei nem a csicsás kinézetükről ismertek. Letisztult design jellemzi őket, nem a magamutogatós pecásoknak valók, bár ennek néha ellentmond a meglepő színválasztás. Minden esetre az Omen széria az elegánsan letisztult vonalat erősíti. A blank maga nagyon egyszerű, matt fekete, spirálisan csavart külső védőréteggel. Más mintázat nem látszik, pedig a blank 30 tonnás, ún. PVG, vagyis Poly-Vector Graphite (sokvektorú grafit) technológiával, több irányban feltekert grafitszál-erősítéssel készült. A gyűrűk Alps márkájúak, ez a gyártó idehaza kevéssé ismert, ám a Fujival megegyező minőségű kiegészítőket gyárt. Anyaguk acél, a betét cirkónia, amit az ékszeripar a gyémánt alternatívájaként használ a kristályainak hasonló fénytörési mutatója miatt, de a keménysége is közel áll hozzá (A gyémánté a Mohs-skála 10. fokozata, míg a cirkónia ezen a skálán 8-as értéket képvisel.) Egy átlag horgász esetleg eljegyzési gyűrűkből, de valószínűleg inkább a híresen éltartó kerámia késekből ismerheti, amelyek szintén ebből az anyagból készülnek.
Minden, amit tudni érdemes...
A nyél kimagasló minőségű portugál parafa, a „teli” dizájn sokak kedvence lesz. Az orsótartó Evolve névre hallgat, kifejezetten kényelmes, az ujjak helye ki van képezve, nem csak a ravasz mögött, de az oldalán is. Kifejezetten szimpatikus ez az orsótartó, mert kiemelkedően ergonomikus, de nem annyira kényszeríti egy pozícióba az ujjakat, mint pl. a Fuji ACS. Lám, van élet a Fujin túl is… A parafa és a műanyag összedolgozása kifejezetten szépen sikerült, láttam már ebben az árkategóriában sokkal trógerebb munkát is. Az orsótartó előtti foregrip egyszerű EVA, funkciója nincs, különösebben díszítő értéke sem, annál inkább a belőle „kinövő” és a bottestet támasztó fém alkatrésznek, ami kifejezetten feldobja az amúgy egyszerű dizájnt, némi technós ízt csempészve a konzervatív formatervbe. Összességében egy visszafogott, egyszerű bot, de a részletekben ott van a plusz, ami a minőségérzethez kell. Érdekes módon a cég magasabb kategóriájú cuccai sem sokkal csicsásabbak, még a legfelsőbb, Archangel modellek is aránylag egyszerűek. Meg kell még emlékeznem a cég összes termékére jellemző különleges tipográfiára, szinte minden termékükön ez adja a legerősebb vizuális elemet. Az egyszerű, ám nagyon jellegzetes, retinába égő, szinte védjegyszerűen megtervezett grafikai elemek egyedi ízt kölcsönöznek a 13 Fishing termékeinek. Ez a márkaimidzs egyik legdominánsabb eleme és szerintem piszkosul el is van találva.
Ez a minimalista-futurisztikus dizájn zseniális.
A végdugó is ezt a vonalat erősíti.
Na de utazgassunk, ha már utazó botot tesztelünk. Szeptemberi Balti tengeri (Bodden) túrámon horgásztam a bottal. 1 unciás, azaz kb. 30 grammos dobósúlya alapján egy mindenes botról beszélhetünk, amelyet akár wobblerezéshez, akár jigezéshez is lehet használni. Az akciója fast, azaz gyors, ez fedi is a valóságot. A spicc is viszonylag feszes, de a bottest kifejezetten erős, így az volt a benyomásom, hogy nyugodtan lehet 30 grammnál nagyobb csalikat is dobálni. Dobáltam is, bírta. A tesztnapon a csukák sehogy sem ették a nagyobb gumikat, így inkább wobblereztem, kanalaztam vele. Szerintem mindkét műfajhoz egy kicsit lágyabb bot dukálna, az Omen kifejezetten spiccakciós, szigorú bot. Klasszikus jigelésre a helyszínen kevés alkalmam adódott, hiszen az egybefüggő hínármezőben nem lehet jigelni. Egy kisebb kikötött hajó mellett sejtettem a mélyben sügereket, de az elméletem helytelennek bizonyult. Maradt tehát a wobbler, a kanál és a swimbaitként húzott gumi.
Apró, nem hivalkodó részletek adják meg a minőségérzetet
Az orsótartó igen figyelemre méltó. Egyrészt nagyon kényelmes, másrészt a fekete lakkozott felület nagyon elegáns is, a minőségi parafával szép párost alkot.
Viszont ki merem jelenteni, hogy ez a bot egy igazi jiges specialista. Hazai folyóvízi süllőzéshez zseniális lenne, megvan benne a kellő átütő erő és a spicc finomsága is. 25 grammos fejig szerintem aggály nélkül használható, de még efelett is elboldogul, ha arról van szó. Wobblerezni viszont nekem már túl gerinces volt ehhez a műfajhoz, pláne a kanálhoz. Szerencsére a 221 centis hossz egy kicsit lágyítja a keménységet, így azért elboldogult ezekkel a csalikkal is, mint azt a halfogások mutatják. Persze sokan szeretik a gyors botokat és mindenhez azt használnak, ők maradéktalanul elégedettek lesznek vele ebben a műfajban is.
Egyszerű put-over illesztés
Acélkeretes Alps gyűrűk, szép, de egyszerű kötések.
A Bodden sekély vízű lagúnáiban nyár végén még magasra nő a hínár. Ilyen pályán ideális közlekedési eszköz a kajak, akár 10 centis vízben is el lehet vele lavírozni, olyan pályákat is meg lehet közelíteni, amelyeket semmilyen más közlekedési eszközzel nem. Ezek a vízrészek szinte zavartalanok, az itt élő halak alig találkoznak horgásszal, műcsalival. Következésképpen jól reagálnak szinte minden ingerre, a kapások brutálisak, egyértelműek, nincs az a foghegyről evés, óvatos rányúlás, mint amit az agyonhorgászott vizek többször megakasztott halainál ismerünk.
A kajakpeca logisztika-igényes műfaj, ám utolérhetetlen a hangulata és kiemelkedő az eredményessége
Kalauz „Kajakpeca” Zoli barátom jóvoltából a világ talán legjobb kajakjaiból horgászhattam, a Jackson kajakok a műfaj Rolls-Royce-ai. Hogy miért? Mert horgászok tervezik és horgászok igényeire szabják. Nálunk a kajakpeca még gyerekcipőben jár, azonban Amerikában és Észak-Európában régre visszanyúló hagyományai vannak. A horgászkajak lényege a stabilitás és az, hogy minden szükséges felszerelés könnyen elérhető és biztonsággal használható legyen. A Jackson kajakok minden szempontból prémium felhasználói élményt kínálnak, minden kéznél van, mindent oda terveztek, ahol az a leglogikusabb… Ez pedig, gondoljatok bármit is nem fizetett reklám (nekem soha, senki egy büdös vasat nem fizetett és nem is fog), hanem tény. Igaz, a prémium színvonal az árban is megmutatkozik, pláne extra felszerelésekkel, de ha egy Rolls-Royce-szal akarunk furikázni, akkor ahhoz zsebbe kell nyúlni. Egy Trabant is elvisz A-ból B-be, de egy luxusjárművel mindez sokkal élvezetesebb.
Szép csukákat fogtunk, bár a cikk elején látható matuzsálemmel sajnos nem volt alkalmam egy közös fotót lőni.
A kajakpeca nem igényel igazán speciális felszerelést, persze az alacsony ülésmagasság miatt a hosszabb botok kezelése néha picit kényelmetlen lehet, ugyanakkor ezek jól jönnek akkor, ha a kajak orrát megkerüli a hal és úgy kell követni a fárasztásnál. Az Omen sem bizonyult kényelmetlennek, bár úgy gondolom, nem egy tipikus csónakos bot, inkább a parti pecásoknak jön jól a megszokott 2 méteren felüli bothossz. Azért a bot szigorúsága miatt a kisebb csaliknál bizony rendesen meg kellett húznom a dobásokat, hogy fel tudjam tölteni a botot energiával.
Ebből a méretből szedegettünk szépen.
És végül a lényeg: mennyiben jelent hátrányt a többrészesség? Ezt a kérdést akkor tudnám teljesen autentikusan megválaszolni, ha ugyanezt a modellt egyrészes verzióban is használtam volna, sajnos azonban erre még nem volt lehetőségem. A cég más botjaival összehasonlítva azt gondolom, hogy voltak már érzékenyebb botok a kezemben, viszont a különbség elég csekély, igazából csak a kifinomult kéz és a maximalista lélek akad fenn ezen, a használatnál ez alig jelentkezik. Akit ez zavar, az adja fel az egyrészes botjait a repcsire csilliárdért és rágja a körmét azon, hogy ellopják-e vagy esetleg összetörik. A bot ívében egyébként nincs semmilyen törés, használat közben semmi nem juttatja eszembe, hogy ilyen bottal horgászom.
A mai napig nem sikerült teljes bizonyossággal megfejtenem ezeknek a sebeknek az okát. Én először rákos daganatra gyanakodtam, de volt olyan is, aki szerint ingolák a felelősök, amelyek ilyen sebeket rágnak áldozatuk oldalába és onnan szívják a gazdaállat vérét. A hal nem tűnt betegnek, erőnlétén nem látszott semmi, tisztességesen küzdött.
Úgy gondolom, hogy aki Omen botot vesz általános pecára, az megveszi az 1 vagy 2 részes verziót. Aki travel botot vesz, az elfogad némi kompromisszumot. Úgy gondolom, hogy ez a kompromisszum ennél a botnál bővel elfogadható és mindenképpen egy kiváló minőségű pálcával tud tulajdonosa a nyaralás alatt is horgászni. Ne féljünk a travel botoktól tehát, ez a bot simán olyan minőséget ad, hogy ne csak a vakációban legyen ingerenciánk elővenni!
Viszlát Bodden, hamarosan újra találkozunk!
