Mai blogbejegyzésemhez a moneytime.hu cikke adta az ötletet, amiben többek között a QWERTY billetyűzetről mesélnek. Mi a gond ezzel a billentyűzettel? Hát, leginkább az, hogy a mai kor követelményeinek és igényeinek nem a legmegfelelőbb billentyűzetkiosztás.

Sebaj, lehet máshogy is, vannak hatékonyabb billentyűzetek, én például az angol DVORAK és a francia BÉPO billentyűzettel találkoztam eddig, de rákerestem, s kiderült, hogy valaki kidolgozta a számunkra legmegfelelőbb billentyűzetkiosztást is. Csakhogy ugye ahhoz, hogy az információ eljusson az emberekhez, kell nekik, hogy legyen számítógépük, azon gépeljenek, így már hozzászoktak a kevésbé hatékony billentyűzet használatához, s innen nehéz a váltás. 

Ugyanemiatt lehet az, hogy ugyan az eszperantót gyorsabban el lehet sajátítani, mint más nyelveket, s ugyanarra lehet használni, mint más nyelveket, mégse váltunk. Pedig tudjuk, hogy lehet váltani. Alig több, mint három évtizede még oroszt tanítottak az iskoláinkban, s hihetetlen gyorsan átváltottunk egy másik nyelvre. Persze ehhez hasznos volt az a támogatás, hogy elárasztottak minket az anyanyelvi tanárok, illetve, hogy az állásokhoz is hirtelen az angol kellett, bejöttek az amerikai filmek, stb.

Tehát, összefoglalva: a váltáshoz nem elég az, hogy az új hatékonyabb legyen, hiszen a váltással extra munka jár, s hiába érné meg hosszú távon, ha minél hamarabb váltanánk, ha mindig csak a rövidtávú érdekeket nézzük, akkor sosem éri meg a váltás, s így maradunk benne egy, az ideálistól igencsak távol eső helyzetben.