Táv: 23,5km
Szintemelkedés: 1.300m
Tervezett útvonalam letöltése (gpx)
Terepfutó Nitro Tom videója, amely ugyan nem az én útvonalamon halad végig, de a hangulatot jól visszaadja.
A Túrázni Mentem Blogot Ambrus Zoltán készíti, szeretem Zoli videóit is mert már 4K minőségűek, ezt is feltétlenül nézzétek meg.
A Peaks of Hungary sorozat megérkezett az utolsó állomásához. Sokan remélik, hogy lesz folytatás.
Szerintem ez a tájegység volt a legizgalmasabb, mert folyamatosan hullámzó terepen meredek kaptatókat kellett meghódítani, patakokon kellett átkelni, figyelni kellett a tájékozódásra is. A küzdelmesebb útvonal bejárásért ha valaki szép napos időben ért fel a kilátópontokra, bércekre a káprázatos börzsönyi panoráma minden küzdelmet, szentségelést vagy káromkodást, esetleg Csanya felmenőinek emlegetését egy szempillantás alatt eloszlatta.
Kifejezetten tetszett, hogy a hosszabb odautazást igénylő nyugati részekre koncentráltak a felkeresendő csúcsok, szakaszok. A Börzsönyben több olyan terület is van melyek szigorúan védett besorolásúak. Ezeken a területeken sok esetben csak engedéllyel lehet áthaladni vagy kizárólag a jelzett utakat lehet használni. A Peaks esetén sokszor árkon-bokron is keresztül kell vágni ezért ez volt az első olyan kiírás amely előre jelezte, hogy diszkvalifikálják a teljesítését annak aki a védett területre belép. Ez egy nagyon szimpatikus hozzáállás mert vannak olyan szervezők akik kevésbé veszik figyelembe ezeket a védett területeket és ráeresztik a területre a résztvevőket, remélhetőleg csak figyelmetlenségből vagy tudatlanságból.
Csanyával többször konzultáltam, időnként fényképeket is kértem. Most, hogy megérkeztünk az utolsó állomáshoz, megmutatom a két csúcskeresgetőt akiknek a kiírás csúcsait és kötelező szakaszait köszönhetjük.
Bálint és Csanya szinte az összes hétvégéjüket arra áldozták, hogy minnél érdekesebbek legyenek a feladatok. A résztvevők elolvasott véleményei és beszámolói után azt hiszem szinte mindenkinek egyértelmű lett, hogy egy újdonságot, a megszokott "itt az útvonal járd végig" helyett egy olyan kihívás sorozatot alkottak meg amely lázba hozta a megszokott útjaikat teljesítő terepfutókat. Szerencsére a szintidő annyira megengedő volt, hogy a gyalogos tábor képviselői is teljesíthették. Nem kellett villám sebesen végigrobogni így bőven volt idő a nézelődésre, a teljesítés során extra csúcsok, szakaszok és helyszínek felkeresésére is.
Nekem az első tájegység a Budai volt, utána már elmentem a többire is. Egyenlőre kimaradt a Pilis és a Mátra, de most hogy vége a tervezett sorozatnak lesz lehetőség a pótlásokra az Open Peaks keretein belül.
Visszatérve a Börzsönyre, nem sokat gondolkodtam azon, hogy honnan induljak. Számomra egyértelmű volt Nagybörzsöny, mert ebbe a kis községbe nagyon szeretek visszatérni. Szakközépiskolai tanulmányaim alatt nagyon sokszor innen indultak a kirándulások, szép emlékeim vannak.
A Kovács-patak völgyében is többször voltunk, izgalmas volt a patakban arany után keresgélni. Többek között innen hoztam egy andezitgolyót is.
Érdekes a története mert egy meredek emelkedőből származik. Az egyik óvatlan társam gurította le éppen akkor amikor kötöttem be a bakancsomat. Néhány méter gurult ez a kő a lejtőn és olyan szerencsétlenül pattant meg, hogy eltalálta a fejemet. Arra emlékszem, hogy nagy volt a riadalom, mindenkiben megfagyott a vér, a tanárom azonnal ellenőrizte, hogy nem lett-e valami bajom. Kövessem a szememmel az újját, álljak egy lábra, gugoljak le. Én mondtam, hogy nincs semmi bajom, bár egy hatalmas pukli lett a fejemen, majd egy hónapig megvolt. A koponyám nem tört be, az örmények feje kifejezetten kemény. Emlékbe persze hazahoztam, azóta is megvan. Egyébként lehet ekkor kattant át valami az ultra távok irányába, mert nem sokkal később elsőnek elmentem a Gerecse 50-re.
Csanyáék szerintem nem szerették volna elvenni a kedvét a többségnek ezért csak négy csúcsot jelöltek ki, ráadásul egészen közel egymáshoz. Én viszont úgy döntöttem, készítek egy körülbelül 25 kilométeres útvonalat, két olyan szakasszal melynek egy részén régen, a másik felén sosem voltam.
Alapvetően nem úgy terveztem, hogy az utolsó napon teljesítsek, de ez most megint így jött össze. Végül nem bántam meg mert lassan megérkezik a tavasz, kezdenek kizöldülni a fák. Arról nem is beszélve, hogy már az odaúton láttam, hogy ezen a vasárnapon csodálatos idő lesz. Szob után az Ipoly-völgyében megálltam egy fényképet készíteni.
Nagybörzsönybe megérkezve a főtéren sok autó parkolt több helyen láttam terepfutókat készülődni. Nekem megvolt minden, felkaptam a hátizsákon és elindultam az Ifjúsági tábor és az erdei vasút végállomása felé. A sárga sáv jelzésen a Hosszú-völgyi patak mellett értem el a sárga háromszög jelzést.
Rögtön az elejére tettem az első kötelező szakaszt és felmásztam egy komolyabb emelkedőn a Hegyes-hegy-oromra.
A csúcsról leereszkedtem a Kukoricáson és átsétáltam a Diós-kúthoz. Máris ittam egy jót és kitakarítottam a forrást, az utánam következőknek már nem kell a levelek ágak közül vizet merniük.
Elindultam egy kisebb emelkedőn és a vadetetőnél felmásztam ez első kötelezően felkeresendő csúcsra a Száraz-fa-bérc kőhalmához.
A következő szakaszon kisétáltam egy kilátópontra picit élvezkedtem a Börzsönyben. Na igen ez az ami rabul ejt itt, mert ezeken a pontokon egyszerűen le akarsz ülni egy kicsit elmerülni a gondolataiban, élvezkedni a panorámában. Ha ezt egyszer átéled akkor örökre megfertőz és mindig visszavágysz.
Erőt vettem magamon és elindultam a következő kötelező szakaszra a Zálog-bércre kivezető ösvény felé. Itt is volt egy vadetető ezt a sótömböt köszönte meg Csanyának Vasák Benedek a Kiazmus Blogján aki idén a Terepfutás.hu szerzője is.
Zálog-bérc az egyik kedvenc kilátópontom a Börzsönyben, a panoráma egészen különleges. Szemben velünk a Korom-bérc vonulata látszik.
Felmásztam a balra elinduló kis ösvényen is. Itt fent a fák között van egy nagy kőtömb erre le lehet ülni és ezt látjuk innen.
Kicsit több időt eltöltöttem itt, végül a fák között visszatértem az erdészeti útra, leereszkedtem a sárga kereszt jelzéshez és az Oldaltámasz-kútnál megint ittam egy jót.
Patakátkelés, fel-le hullámzó és folyton kanyarodó út, újabb patak, megint egy kis mászás, egy darabig ebben volt részem. Elérve a kerítést jobbra felmásztam a következő kilátópontra is.
A kerítés mellett folytattam tovább a mai túrámat, szinte állandóan meg kellett állnom a panorámák miatt.
Végül megérkeztem az Inóci-nyeregbe és felmásztam a fák között a következő csúcsra a Kis-Inócra.
A nyeregből elindultam felfelé a Trammelsmad emelkedőjén, mert a Szép-bércen sokszor voltam de a következő gerincen még sosem. Az Etel-pihenő előtt letértem a kidőlt fák között balra a Nagy-Inóc felé. Szinte folyamatosan a kidőlt fákon másztam át, kerülgettem jobbról vagy balról, ahogy sikerült, remélhetőleg a jobbnak gondolt irányból. Ösvény nélkül a fák között haladva értem el a Nagy-Inóc tetejét.
Fel-le hullámzó gerincen, kisebb sziklák között a Korom-bérc következett, újabb panoráma és egy remek táborozásra alkalmas rét.
A Fokhagymáson keresztül értem el az országos kéket. Ennek az útnak Luczenbacher-út a neve. A közelben lévő Nagy-hideg hegyre sem másztam fel, mert ott is sokat voltam. Ehelyett leereszkedtem a kék négyzeten és jelöletlen erdészeti utakon a Kovács-patakhoz, majd elindultam Aprólépések felé.
A csúcson egy újabb kőrakás fogadott.
Visszatértem a Kovács-patakhoz és jobbra fordulva a patak mellett folytattam sétámat az utolsó csúcs felé.
Megérkeztem a tiltott területhez a Nagy-Pogány hegyhez. Ide volt tilos a belépés. Körbe kellett kerülni. Nekem egyértelmű volt, hogy a Kovács-patak völgyében indulok tovább mert a mai útvonalam egyik legérdekesebb részéhez értem.
A Kovács-patak völgye nem csak a vadregényessége miatt de a bányászata miatt is érdekes. Elsősorban aranyat és ezüstöt tartalmazó ércek miatt nyitottak tárókat a hegy belsejébe. (fénykép forrása Tóth László 2012)
Középiskolásként nagyon is vonzottak a kincsek. Sokszor találtunk a patakban csillogó aranynak vagy ezüstnek vélt darabokat.
Ezen a területen nagyon régóta folytattak bányászati tevékenységet. A fellelt oklevelek szerint a bányászat a XIII. század második felében indult meg és a XIV. században élte első fénykorát. A török hódítás miatt a bányákat már nem művelték, a természet visszafoglalta a területet. A török hódítást követően 1610-ben selmeci polgárok felmérték a börzsönyi bányákat és „sok régi bánya nyomára akadtak, kohók és zúzók nyomaira, de már mind vastag fákkal voltak benőve”. Ismét elindították a termelést de Bél Mátyás 1733 előtt már múlt időben írt a település bányáinak gazdagságáról: „Igazi bányaváros is volt, nemcsak népes, hanem gazdag is, amikor még az aranybányák virágoztak. … Még ma is itt is, ott is kimutathatóak a bányaművelés feltűnő nyomai. … E bányákat azonban vagy az erek kimerülése, vagy talán inkább az elmúlt idők igen keserves csapásai miatt elhagyták."
Nagybörzsöny bányászatának második, komolyabb fénykora az 1770-es évekre esett és kifejezetten rövid ideig tartott. Művelés folyt a Só-hegyi Alamizsna-táróban, a Rózsa-hegyen az Alsó-Rózsa-táróban és a Simon és Juda altáróban. (forrás 5 perc geológia)
A völgyekben igazi kis iparvidék alakult ki pörkölővel, érczúzóval, raktárral, kovácsműhelyekkel, bányász és bányafelügyelő lakásokkal, irodával. 1784-ben kohó is épült, melynek fúvóit a patak vize hajtotta. A nagybörzsönyi ezüstkohó – az újmassai „őskohó” mellett – az egyetlen fennmaradt XVIII. századi kohászati emlékünk. 1792-re már kezdtek kimerülni a bányák. Az itt élő bányászok elkezdték fosztogatni a környéket jelentős feszültséget okozva az itt élő lakosok között. Egyre erősebben követelték eltávolításukat.
A következő évszázadban a bányaművelés rövid időszakokra indult be újra és újra. Folyamatosan kutatták a területet mert a bányászat emléke tovább élt, reménykedtek a gazdag érclelőhely felfedezésében. A bányák jelentősége Trianont követően nőtt meg komolyabban, mert Magyarország a jelentős területi veszteséggel a bányáinak 4/5-ét is elvesztette. 1946 és 1991 között ismét rendszeresek voltak a kutatások a területen. Az eredmények azzal zárultak, hogy a mélyben jelentős ércvagyon rejtőzik de a kitermelés nem lenne gazdaságos.
A kutatófúrásokban az aranytartalom 2,2 és 83,9, az ezüsttartalom pedig 24 és 387 g/tonna szélső értékek között váltakozott. Ez a nemesfémtartalom még a mai technikai fejlettség mellett sem teszi gazdaságosan kitermelhetővé Nagybörzsöny aranyát és ezüstjét.
Ha létezik is a Börzsöny aranyfeje, az továbbra is a Börzsöny-hegység mélyén rejtőzik.
A rövid geológia-történelmi kitekintés után folytatom a beszámolómat. A ritkán járt Kovács-patak völgyében indultam el, figyelve a terepre mert szerettem volna a tárók bejárati részeit is felfedezni és lefényképezni. Avatott szemek még ma is könnyen felfedezhetik a környező terepből kiemelkedő meddőhányókat, meredek partfalakba történt "kiharapásokat". Időnként a régi villanyoszlopok maradványai is előbukkannak.
A tárók közül a legjobb állapotban megmaradt az elsőnek érintett, az Alsó-Rózsa-táró. Itt még a fa támaszokat is megnézhetjük, a sarokvasak is egészen jó állapotban vannak. A közelében van a Felső-Rózsa-táró, de ez már nem igazán felismerhető. A kövek közül szivárgó erecskék, források már sejtetik velünk, hogy a tárók víz alatt vannak, még ha ki is ásnánk a beomlott bejáratokat akkor is szivattyúzni kellene a lejutáshoz.
Továbbhaladva, a sorban következő táró, a Klinger-táró, az Istenáldás-táró majd a Ludmilla-táró. Ezek bejárati részét már nehezebben lehet felfedezni, az egymásra rakott kőtömbök és a gyanúsan sík terepek jelzik, hogy megérkeztünk.
Végül a kidőlt farönkökkel gazdagon megszórt völgyből kiértem a kék kereszt jelzéshez ahol több terepfutóval is találkoztam. A többség innen érkezhetett az utolsó emelkedőhöz amely a Kis-Pogány-hegyre, az utolsó csúcshoz vezetett fel. A pogány-hegyi nyeregben én is megálltam és gyönyörködtem egy kicsit a panorámában.
Felmásztam az utolsó ponthoz, egy apró kőhalom jelezte, hogy megérkeztem. A kihívást teljesítettem, innentől már szabad az út mehetek nyugodtan mindenféle időkényszer nélkül. Én továbbmentem és a Katalin-forráshoz leereszkedtem a szerpentinező keskeny erdei ösvényen.
A forrás mögött láthatjátok a beomlott Ércbánya-altárót. Innen úgy döntöttem, hogy nem a kék sávon sétálok el Nagybörzsönyig hanem teszek egy kitérőt a Földvárig, igaz ehhez ismét fel kellett másznom egy hegyre. Egy erdészeti úton indultam el a Ló-hegyre, a vége elég meredekké vált, de a gerincen elértem a kék négyzet jelzést. Jobbra fordulva hamarosan megérkeztem a kék háromszög jelzéshez.
Azért szerettem volna ide is eljönni, mert nagyon régen voltam már itt, de emlékeztem egy újabb csodálatos panorámára.
Sajnáltam volna ha kihagyom, arról nem is beszélve, hogy az előttem elterülő Kereszt-völgyben a fák között több részvevőt is láthattam, mert még csak most kezdődött a levélbontás. Tartottam egy rövid pihenőt, kiélveztem a kilátást, teljesen egyedül. Visszatérve a széles erdészeti útra, a kék négyzet jelzésen indultam el lefelé a bércről. Ezen a szakaszon több öreg, matuzsálem korú tölgyfa között vezetett az út. Végül a szántóföld melletti műutat elérve még egy rövid szakasz várt rám. A házakhoz érve készítettem egy búcsú fotót is.
Besétáltam a rendezett házak és porták között a főtérre, a csille sem maradhatott ki.
Ma is remek napom volt.
Összefoglalás:
A teljes sorozat lezárulta után is azt tudom mondani végre volt valami izgalmas, valami olyan amelyik a tervezés, az útvonal rajzolás és persze a legjobb rész a bejárás során is tartogatott meglepetéseket, rögtönzéseket, improvizációt. Biztos vagyok benne, hogy aki teljesített akárcsak egyet is, véglegesen megfertőződött és a következőt már alig várta.
Jelenleg a végére értünk a Peaks of Hungary sorozatnak. Mehettünk a Mátra hegymászójába, a Pilis Prédikálószékéhez, a Budai-hegység nyugati bércére a Meszes-hegyre, a Vértes kellemes völgyeibe, a Gerecse sziklaszirtjére a Peskőn és végül a legizgalmasabb helyre a Börzsönybe. A sorozat minden forduló után egyre sikeresebb lett, egyre többen teljesítették. Most van lehetőség az Open Peaks keretein belül a pótlásokra, mert ha valamelyik tájegység kimaradt akkor három hétig nyitott a teljesítés lehetősége. Persze csak a megmaradt érmek erejéig. Az Pilisből és a Mátrából van több, az utolsó Börzsönyiből már csak 25 db megszerezhető maradt. Mire ezzel a beszámolóval elkészülök a készletek biztosan fogyatkoznak.
Csanyával többször is értekeztem a beszámolóim írásakor. Azt hiszem ennek lesz folytatása is ám ehhez az is kell, hogy mindenki regisztráljon akár kér érmet akár nem, mert a bevont szponzoroknak kell a visszaigazolás, hogy van értelme a támogatásuknak, nem csak egy hirtelen fellángolásról van szó. Rajtunk is múlik, hogy lesz-e folytatás.
Jól éreztem magam, szívesen fizettem ki az egyedi, Csanya szimmetriamániáját is tükröző érmek árát. Biztosan bepótlom én is a hiányzó tájegységeket. Legyen teljes a sorozat.
Köszi Csanya és Bálint! Várom a folytatást.
Dikran
