Táv: 108,2km

Szintemelkedés: 2.336m

Az Index körüli bizonytalanságok miatt, fokozatosan átmentem a posztjaimat az új oldalamra a teljesitmenyturaim.hu-ra.

Még az idei év elején amikor az éves teljesítménytúra naptáramat összeállítottam eldöntöttem, hogy idén mindenképpen elmegyek a Balaton-felvidékre, akár más kedvelt tájegységeim rovására is. Két túrát vettem fel a listámba az egyik a Balaton 50 volt, a másik pedig ez a 100km feletti túra. Ha valakit érdekel a Balaton 50 teljesítménytúrám innen közvetlenül is elérheti. A kiírásokat átnézve a két túrának volt közös szakasza Balatonfüred, Csopak és Lovas körül így lehetőségem volt ezt a szakaszt mindkét irányból bejárni. Türelmetlen voltam, mert vártam már az előzetes nevezés lehetőségét erre a túrára. Még Edunak (Csornai Edina) is írtam, mondta nyugi hamarosan megnyílik a nevezés lehetősége, türelem.

Edu egyébként ennek a Kék Balaton túrának gondoskodó anyjaként, nagyon lelkes és főleg lelkiismeretes szervezőként tényleg szívügyének tekinti ezt a teljesítménytúrát. A túra előtt terepbejárást tartott, kijelölt mindent, szinte lehetetlen volt letérni az útvonalról. Az itiner színes! és pontos infókat tartalmazott, külön kiemelve a kritikus szakaszokat. Biztosan sokan mások is szervező csapat tagjai én itt a Blogomon szeretném megköszönni munkájukat, befektetett energiájukat, mert ugyan első bálozóként vettem részt ezen a túrán de az élményeim miatt biztosan eljövök jövőre is, meg utána is amíg még lesz.

Nagyon régóta teljesítménytúrázom és amikor ezt elkezdtem akkor még nem a teljesítményhajszolás volt az elsődleges, ma már ritka amikor a régi időkre emlékeztető túrán tudok részt venni. Szerencsére ezen a túrán végre ilyen élményeim és ehhez kapcsolódó emlékeim lettek. Vidám pontőrök és túratársak, ahol bőven belefér egymás ugratása, noszogatása és bátorítása.

Remélem ezzel a kis bevezetővel kedvet kaptatok a teljes beszámoló elolvasásához. Ha igen, akkor íme az én élményeim erről a közel egy napig tartó gyaloglásról.

Mint már említettem már nagyon vártam, hogy mehessek végre erre a 100km feletti távra, nekem idén ez volt az első, mert a korona vírus helyzet miatt sok másik kiválasztott 100-ast töröltek vagy elhalasztottak tavasszal. Ez a túra nem ugyanoda ér vissza ahonnan elindulunk, ezért meg kellett szerveznem, a rajtba visszajutást is. Mivel kocsival mentem ezért nekem a vonat nem igazán volt opció. Kedves barátom és családja bevállalta, hogy értem jönnek a Célba, átvisznek kissé leharcolt állapotban a rajtba és ha már a Balaton mellett vannak, akkor csinálnak egy családos napot. Ez a kérdés szerencsére hamar megoldott, ezzel számomra az egyik legfontosabb feltétel lett kipipálva.

A Rajt Pétfürdőn a Fincsi Büfénél volt, mire odaértem már többen készülődtek a nagy útra, felszerelés igazítással foglalatoskodtak.

Sokan már el is indultak. Én hét óra körüli indulást terveztem, mert így a másnap reggeli barátokkal találkozáshoz nem kellett hajnalban kelniük miattam, ez persze majdnem sikerült is, egy kis homok azért került a fogaskerekek közé, de ennek részleteit majd a végén megírom.

Az időjárás jelentés nagyon jó időt ígért, ideális túraidőt, nem lesz eső sem és kissé felhős eget jósoltak, nem is kellett ennél jobb idő.

Nos akkor odaálltam én is Eduék elé és előnevezőként meg is kaptam mindent, mehetek is, nincs más dolgom.  Az útvonalon nagyrészt a kék sáv jelzést kell végig követni, ezen indultam el én is. Az első szakasz kivezet a községből és egy enyhe emelkedőn a Péti-hegy és a Sukori-hegy érintésével kopasz dombokon keresztül vezetett.

Bemelegítéshez tényleg ideális és itt volt útközben az első kódos ellenőrzőpont a Tündér-hegyen. Út közben egy búzatábla szélén kellett utat taposni, mert a gazda beszántotta a turista utat is. Úgy tűnik minden talpalatnyi területre szüksége volt.

Megérkeztem Királyszentistvánra. A község után egy aranyos felfestés várt a hídon. Többen megálltunk fényképezni.

Újabb hegy a Mogyorós-hegy, ahova fel le hullámzó úton jutottunk fel. És igen itt van a névadó, itt van az első olyan pont ahonnan látszik a Balaton.

Itt többen is megálltunk gyönyörködni majd a dombokról lesétálva Litér következett. Itt volt az első frissítőpont egy parkban.

Némi pogácsa és sós mogyoró elrágcsálása után mentem is tovább.

A Bendola-patak mellett vezetett tovább utam és a térkép szerint érintettem egy olyan helyet ahol Római villaromokat kellett volna látnom, megálltam megnézni, de sajna én nem találtam meg, majd talán legközelebb.

Edutól később a poszt megjelentetése után kaptam egy e-mailt, "Drágaság, te merre jártál?" kérdésekkel. Mint kiderült két helyen eltértem a hivatalos útvonaltól, az egyik ez a pont volt, mert itt balra egy széles erdészeti úton kellett volna mennem a hatalmas dzsindzsa helyett.

Innen le kellett ereszkednem a Róm-kúti völgybe, ahol újabb kódos pont is várt.

Az árok után a Veszprém felé vezető főutat keresztezve a Sátor-hegy oldalában a nyaralók között haladtam és itt egy építkezés miatt kiásták az épület helyét, szép vörös a talaj itt, bár ennek a Kolontár környékiek biztosan nem örültek annyira mint én.

Fotózás után a Határ-völgy és a Malom-völgy következett. A Malom-völgyben az ellenőrző ponton megkérdezték tőlem, hogy "Te vagy az aki éjjel járja a Vörös Lidércet?".

Meglepett a kérdés, de ezek szerint más is olvassa a Blogom bejegyzéseit. Ha nem csak én olvasom el akkor már van értelme megírni az élményeim.

A völgyet követően Balatonalmádi következett. Ez az első nagyobb település és itt már közvetlenül a Balaton mellé értem. Almádiban van egy ócskás piac is, sok mindent árultak itt, ecseri piac jutott eszembe.

Az ellenőrzőpont a Vasútállomásnál volt és a kéktúra bélyegzővel kellett igazolni. Pecsételés után hosszan vezetett a kék a településen, nem hiába, ez már egy város. Lassan elindultam egy újabb hegyre ahol a túra során az első kilátóhoz, a Csere-hegyi kilátóhoz értem.

Ez egy nagyon szép kilátó, vöröskőből épült, most kihagytam mert nagyon sokan voltak itt, most inkább továbbmentem. És majdnem elfelejtettem mert itt volt egy újabb pecsételős pont. A kilátó után a közelben van a Vöröskő-bánya ahol egy Tanséta útvonalat is be lehet járni. Végül beértem Alsóörsre, a kereszteződéshez, ahol a Felső kocsmában volt a pont. Itt kaptam egy büféjegyet, vettem is egy hideg kólát belőle, jól esett. A Balaton 50-en innen kellett felmásznom a Somlyó-hegyre a kilátóhoz, ez most nem volt feladat.

Az egyik kedvenc Balaton nézelődős útvonalamhoz értem. Következett Lovas, Paloznak. A balatoni kék itt a pincesorok, szőlőültetvények felett vezet, szinte mindenhonnan csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. És innen tényleg kék a Balcsi.

Újabb hegyre kellett felmászni, a Csákány-hegyre, ahol a kilátónál volt a pont. Ide sem másztam fel, mert a Balaton 50-en már megtettem. Innen lefelé ha kicsit letérünk az útvonalról meg tudjuk nézni a Strenner-barlangot is. Igazából ez egy kis üreg, az erdőben egy mészkő szikla oldalában.

A hegyről lesétáltam Csopakra. Ez volt az első komolyabb frissítő állomás. Egy tál hideg gyümölcsleves, gyümölcsök, dinnye, mindenféle földi jó.

Nagyon jó hangulat volt itt is, sok ismerős arccal találkoztam, az ultrázók közössége nem túl nagy 100km felett már nagyjából ismerjük egymást, ha máshogyan nem is arcról biztosan. Például itt futottam össze Tóth Ferenccel aki szinte minden komolyabb távon ott van. Ferinek lassan megvan az 50. Vértes kör teljesítése.

Frissítés után Csopak oromfalas présházai között indultam tovább. Nagyon szépek ezek a pincék sokat rendbe is hoztak.

Az Istenfia úton elindultam a Péter-hegyre, ahonnan egy pecsételést követően leereszkedtem Balatonarács szélére Dr. Cholnoky Jenő földrajztudós Emlékparkjába.

A parkból a Koloska-völgyben indultam el és egy újabb hegy következett, a Tamás-hegy, itt a kilátónál ismét pecsételni kellett. Egyébként ez a szakasz az Aranyember Tanösvény része. És itt egy kicsit a barlangász énen is előjön ismét, mert a Lóczy-barlang is a közelben van. Ez egy kiépített villanyvilágítással ellátott barlang amely ugyan csak 150m hosszú, de mindenképpen ajánlom a geológiája miatt a megtekintését. Elsősorban a gyűrt rétegeket lehet megnézni, itt nem a cseppkövekben gyönyörködhetünk.

Megérkeztem Balatonfüredre, itt van a Vörös Templom is. Újabb frissítő állomás, a Léna Borozó a következő pont.  Itt már 47km-nél jártam. Pecsételés után a fehér Templom előtt vezetett tovább a kék és az Izraelita Temetőnél megálltam még egy kicsit Balatonban élvezkedni.

Innentől eltávolodtam a Balatontól. Kényelmes utakon érintettem az Evetes-völgyet majd egy hosszabb aszfalton gyaloglás után megmásztam a Nagy-Gella hegyet. Újabb pecsét begyűjtése után leereszkedtem egy nagyon szép helyre. Ez a hely a Cseri Kastélyhotel.

Itt nagyon szépen rendben van minden, tényleg ideális pihenőhely.

A következő pont Zádorvár, ez egy várrom, de előtte a túra legfontosabb forrásához kellett lesétálni. Ez a Zádor-kút, bővizű és nagyon jó ízű. Itt megálltam én is felszereléseket igazítani, a meglévő vízkészletemet teljesen lecserélni. Felfrissülni. Ez nagyon jól esett.

Utána felmásztam a lépcsősoron a Várromhoz, ahol újabb vidám pontőrök vártak mindenféle finomsággal.

Pecsételés, pogácsa és sós rágcsálnivalók feltöltése után a Zádor-hegy tetején kicsit elnéztem az utat. Itt eltértem az útvonalról, de szerencsére gyorsan észrevettem.

Hideg-hegyen kód várt rám, az erdőből kibukkanva csodálatos panoráma fogadott. Itt van megint a Balaton és középen a Tihanyi-félsziget.

A következő pont Halom-hegyen várt, itt is van egy tanösvény, amely a vulkánikus tevékenységet mutatja be. A pont a Kossuth kilátónál fogadott ahol a pontőr még pálinkát is kínált. Hát én köszi ezt most kihagyom, biztosan van akinek ez segít. Itt már 70km-nél jártam és lassan elkezdődött a naplemente. A kilátóba már én is felmásztam.

Egyébként itt a kilátó mellett van egy vulkáni időfal is.

A következő szakaszon érintettem a Szent György hegyet majd a Lencse-hegy oldalában a Herendi templomromot. Ez volt a második olyan szakasz ahol komolyabban letértem a hivatalos útvonalról. Utólag kiderült, hogy nem érinti már a Templomromot a hivatalos útvonal. Nem bánom annak ellenére sem, hogy benőtt szakasz volt. Így viszont megnézhettem én is ezt a helyet is.

Még egy utolsó naplementés fotó az éjszakai szakasz előtt.

Lassan tényleg kezdett annyira sötét lenni, hogy kellett a fejlámpám is. Hű társam a Ledlenserem ismét nappali világosságot hozott.

Beértem Szentantalfára, már nem is tudom hányadik település reggel óta. Hiába ez már hosszú táv, a poszt is hosszú lesz, remélem bírjátok még.

Szentantalfán tennem kellett egy kis kitérőt a Rock Streethez, mert itt várt a legfontosabb frissítő pont. Itt kaptunk meleg ételt. Finom zöldségleves, nem kimérve hanem levesestálból kimerve, akár többször is és virsli kenyérrel, mustárral, sokunknak életmentő volt. Sokan itt igazították a felszereléseiket, nagyon jó hangulat volt itt is. És kaptam büféjegyet is, egy újabb colára váltottam át.

Itt tényleg nagyon jó volt minden, felfrissülve teli gyomorral folytattam utamat, már csak 35km van hátra.

Ez már az éjszakai szakasz része, nem is sok mindent láttam, de lassan megérkeztem Hegyestűre, ahol igazoló kód várt rám. Hegyestű is egy geológiai bemutatóhely, de ebből most nem sokat láttam, emlékeim szerint itt van egy parkoló is így akár autóval is közelébe lehet menni. Családdal ideális.

A következő szakaszon le kellett térni a balatoni kékről és a sárga sávon Monoszló szélét érintettem. Innen gondosan jelölt szakaszon értem be Köveskálra. A Káli Kövek borászatban ittam egy kávét és megkóstoltam az egyik kézműves szörpöt is.

Kisebb pihenő után elindultam visszafelé a kék felé. Azért kellett letérni mert itt van a Pusztapalotarom és a Sóstókáli templomrom ahol egy újabb bélyegzővel igazoltam. A következő pont Kővágóörs, itt viszont a kéktúra bélyegzőjével pecsételtem.

Most következett a mai túra leghosszabb aszfalton gyaloglása Kékkútra kellett átmennem. Itt az ásványvíz palackozó üzem mellett van a Theodora-forrásnak egy kivezetője, lehet inni, vizet vételezni. Itt volt egy újabb igazolás és az igazoló lapon már csak az utolsó sor volt hátra, itt már 92km-nél jártam.

Kékkút után Salföld következett, itt a Természetvédelmi Majorban volt a pont, ahol komplett reggeli volt előkészítve nekünk. Hát nem semmi tényleg bőséges az ellátmány és azt hiszem tényleg mindenre gondoltak. Én is reggeliztem egy jót és teli pocakkal szívesebben indultam el az utolsó szakaszra.

Nagyon közel volt a következő pont a Csönge-hegyi kilátóhoz kellett felmászni, még sötét éjszaka volt, nem sok mindent láttam volna ha a kilátóba is felmászok, a kilátó most kimaradt. Itt volt az utolsó előtti pecsétem.

Kis kitérő után egy újabb rövid jelzés nélküli szekérúton értem el újra a kék sáv jelzést.

Leereszkedtem a hegyről és befutottam az utolsó településre a cél előtt, ez már Badacsonytomaj. Kezdett világosodni, lassan elindult az élet is az éjszaka után, egyre több autó hangját halottam innen-onnan.

Az utolsó hegy megmászása várt rám, a Cél a másik oldalon van. Itt van egy forrás, ahol megint jót lehet inni, ez a Klastrom-kút, ahol megint csak egy kódot kellett felírni.

A Badacsony tetejére a Kisfaludy-kilátóhoz most nem kellett felmászni.

Az utolsó szakasz a hegy oldalában vezetett majdnem azonos szinten az egyik legszebb balatoni kilátóponthoz a Rózsa-kőhöz, itt volt az utolsó ellenőrző kód. És kezdett világosodni, bár nekem úgy tűnt, hogy borult esőre álló idő volt, szerencsére csak csepegő esőben volt részem. Napos szép időben csodálatos a panoráma innen. Most inkább felhőket és párát lehetett látni a Balaton felett.

Megvan minden ellenőrző pont és minden kód is. A fejlámpám sem kell már elraktam és elindultam a Cél felé. Leereszkedtem a hegyről és Badacsonylábdihegy vasútállomása mellett a Strandnál megérkeztem a Célba.

Edu várt itt is minket, gratuláció, kitűző, oklevél, nyakba akasztható érem és én rendeltem egy pólót is. Az idei nagyon jól sikerült szép a nyomat is és természetesen kék a póló.

És végül a visszautam a rajtba. Mint már említettem az elején, a teljesítménytúrákon hű társammal, Sanya barátommal beszéltem meg előzetesen. Nagyjából 8 órát mondtam neki, mert nem akartam, hogy túl korán keljenek, picit tudok várni én is itt a célban. Hajnalban elkezdtem sms-eket küldözgetni neki, mégiscsak tudja merre járok, hol tartok. Ezen az éjszakán viszont kikapcsolta a telefonját és reggel amikor magához tért bekapcsolva megkapta sorban szépen mindet. Olvasgatta, rendben van, már ott tart, majd megyünk. És ekkor rápillantva a telefon órájára 7:54-et mutatott, remélem jól emlékszem. Hát nem semmi amit ekkor összehoztak, mert kb. 10 perccel később két gyerekkel kompletten úton voltak Sóskútról értem a Balatonhoz. Akinek vannak kis törpéi pontosan tudja, hogy ez szinte lehetetlen az éppen felébresztett apróságokkal. Ennek ellenére a kicsik jól viselték a hirtelen menetrendet. Ezúton is köszönöm, hogy eljöttek értem.

Végül pár óra pihenés és a Badacsony reggeli ébredésének megtekintése után, amit nem bántam meg, mert reggel még felhőben volt a csúcs és szépen lassan bontakozott ki a felhők takarásából visszaértem a kocsimhoz Pétfürdőre.

Végül igazán szívmelengető emlékekkel elindultam haza. Ez volt évek óta minden szempontból az egyik legkellemesebb teljesítménytúrám.

Összefoglalva:

Én is csatlakozom azokhoz akiknek nagyon tetszik ez a túra, mert Edu és csapata remek túrát szervezett. Minden teljesen rendben volt. Az ellátás mennyisége és minősége az egyik legjobb amit valaha tapasztaltam. Az útvonal a Balaton felvidék legszebb részeit fűzi össze, igaz hogy vannak hosszabb aszfaltos szakaszok is, de ezeket a kényszerűség szüli. A táv 110km de a szintemelkedés barátságos, összesen kicsit több mint 2300m. Általában ilyen távokon 3500m feletti szinteket kell leküzdeni. A barátságos szint miatt is feltétlenül ajánlom azoknak is, akik elsőnek keresnek egy 100km feletti távot. Ebben nem fognak csalódni.

Én biztosan elmegyek jövőre is, szeretném máskor is átélni a balatoni kilátók csodálatos panorámáját. És persze leellenőrizni, hogy tényleg kék-e a Balcsi.

Még egyszer köszönöm a részvétel lehetőségét!

Dikran