Táv: 83,4km

Szintemelkedés: 1.460m

Igen újra itt vagyok, ismét éjjel és megint a Gödöllői-dombvidéket járom be. Ez már a harmadik teljesítés, nálam már hagyománnyá vált hogy az ultra távú instant túrákat egymás után háromszor járom végig.

Ennek oka, hogy az első alkalom az ismerkedéssel, tájékozódással telik, ilyenkor nem szoktam sehol sem komolyabb ideig megállni. Az érdekes helyeket megjegyzem vagy útpontként elmentem. Otthon a tracket már feldolgozom, a papír alapú turistatérképpel is összevetem. A második alkalom során már nem a tájékozódás lesz az elsődleges, mert nagyrészt emlékezetből teljesítek, a navigációt is a track rögzítéséhez használom vagy ha valamire pontatlanul emlékszem, menet közben megnézem, csak segítségnek használom a navit. A második alkalom amikor már teljes mértékben élvezem is az útvonalat, a látnivalókra koncentrálok és az ismerős terep miatt is rövidebbnek tűnnek a szakaszok. A második teljesítésnél a fényképezés is nagyobb szerepet kap.

A harmadik alkalom a ráadás, mert ilyenkor az útvonal melletti érdekes helyekhez is letérek, elhagyva a kiírás útvonalát és ezeket is megemlítem a beszámolómban ha másoknak is ajánlom a felkeresését.

Ezért ha valaki nem az első résznél kapcsolódik be annak ajánlom, hogy kezdje el az elejéről az első teljesítésemtől, mert egymásra épülnek a beszámolók. Végig olvasva a teljes sorozatot lehet teljes az élmény, persze menjetek el, mert mindenki egy kicsit máshogy éli meg, egészen mást láthat meg benne és ez így is van jól. Én is elolvasom mások beszámolóit, számomra így lesz maradandó emlék egy útvonal, mert sok esetben már jártam ott, átéltem én is amiről írt. A fotósorozatok pedig finom fűszerezést jelentenek, kicsit átélem újra én is, ha mások fényképeit nézem végig a már ismert helyekről.

Ez a menetrend nem most alakult ki nálam már nagyon régóta túrázom, számtalan teljesítménytúrán jártam, a természetjárás és vele együtt a természet szeretete nálam az életformám része. Számtalan kedvencem is van, melyeket egymást követő években is bejártam. És ott is így szoktam teljesíteni. Az instant túrák műfaja elhozta a rövid időn belüli többszöri egymás követő teljesítések lehetőségét és ezzel a 3 év helyett 1 hónapon belül be tudom járni a kiírás szerinti vidéket. Ezzel a lehetőséggel lett igazán maradandó az élmény számomra, mert nem egy év után kell emlékeznem valamire, hiszen pár héten belül többször is végig járom az útvonalat. Ami még nagyon tetszik ebben, hogy egy évszakban igazán meg tudom ismerni a terepet, ha szeretném akkor tavasszal amikor az erdő megújul vagy ősszel amikor a színek folyamatosan napról napra változnak. Erre a teljesítménytúrák esetén esélyem sincs mert nagyon ritka, hogy egy ilyen túrát mindig másik évszakban rendeznek meg, általában minden évben egyszer, néhány hét eltéréssel ugyanakkor.

Az előző hármas nekifutás menetrendje mellett számomra nem a minél jobb időeredmény elérése a motiváló erő, ez nekem már másodlagos. Sokkal inkább az, hogy a kiválasztott ultra távú instant körön esetleg sikerül összehozni az "első háromszori teljesítő rangot", mindig egyedül, segítség nélküli teljesítőként, éjszaka. Az éjszakai teljesítésekhez minden esetben választok egy célt is, amely általában egy kilátópontból körbenézéshez kötődik. A Bükkös kör 70-es távja után sikerült a tervem itt is a Vörös Lidércen, én lettem az első fehér szalagos teljesítő. És ha megvan az éjszakai sorozat, akkor következik nálam a nappali teljesítés.

Újra elcsábítanálak titeket a Gödöllői-dombvidék éjszakai világába. Igyekeztem valami pluszt is hozzátenni az előző beszámolókhoz, fogadjátok szeretettel ezt a beszámolómat is. Az első rész és a második rész innen is elérhető.

Most is nagyjából a második teljesítésemhez hasonlóan, késő délután sikerült elindulnom. Kellemes idő volt, az elmúlt héten csak kevés csapadék esett, biztos voltam benne, hogy most is száraz lábbal megyek végig csak a portól és a homoktól tartottam, mert ekkor még nem tudtam, hogy a három teljesítésből a mai napon lesznek a legideálisabbak a terepviszonyok.

Az első pontig a szokásos főút majd a fel-le bemelegítő szakasz következett és a sorompó alatt átbújva felértem a szántók mellé.

Még világos volt, kellemes hőmérsékletben haladtam el a régi katonai bázis mellett és ekkor tűnt fel, hogy valami hiányzik. Hát persze a bokáig érő por!

Meglepő, de kemény szinte pormentes utakon jártam. Hamarosan oda is értem, itt van az első igazolás. Folytattam utamat és balra a völgybe lefordulva az erdős részen az új ötcsillagos vadlesek mellett lesétáltam Hársasig. Utána következik a Katonapallag oldalában séta, kezdett lemenni a nap, nagyon szép volt amit láttam.

Innen látni a Budai-hegység Hármashatár-hegytől a Csúcs-hegyig tartó gerincét.

Tovább sétálva az Öreg-hegy nyaralói után kiértem a szokásos vasúti talpfás úthoz, felmásztam a nemzeti színekben pompázó Kálvária-tetőre és az erdőben elértem a második QR kódos fát. Utána következik Katonapallag a faragott szobraival.

A zöld sávon lesétáltam az isaszegi Kálváriához és a stációk mellett a Temetőhöz.

Most még alkonyat volt, készítettem pár újabb fényképet a templomról. Szent Márton templomja ilyenkor a legszebb, leghangulatosabb.

A következő szakaszon át kell sétálni a tavakhoz érintve a ledugózott Szent Márton kútat, a Városházát és a Vasútállomást. A horgásztavak után értem fel a domb tetejére és most végre sikerült elfogadható esti városfotót készítenem Isaszegről erről az oldalról.

Elérkeztem a ne merészeljetek csalni szakaszhoz majd következett a hosszú gerincen gyaloglás a Perőc oldal tetején. Kicsivel a műút előtt meg is van a harmadik igazolás. 

Az egész útvonalnak most jön a hosszú aszfalton gyalogló része, elsétáltam a Repülőtér mellett, beértem a HÉV végállomásra és az Egyetem mellett a Fenyvesi Parkerdőn keresztül újabb lakott területeken haladva a máriabesnyői Vasútállomáshoz. Még egy kevés aszfalt és a Kegyhelyet is elértem a Templommal és a Rendházzal együtt.

A Temető következett majd egy prémium lakópark mellett folytatva utamat felmásztam a Gudra-hegyre. A házak után most egy ritkábban járt ösvényt követtem ezen másztam fel a csúcshoz, itt tértem el a hivatalos úttól. A csúcson ismét igazoltam és leereszkedtem a Pap Miska kúthoz. Ez az első hely ahol megálltam, enni és inni, ideáig csak annyi időre álltam meg hogy fényképezzek néhányat. A kútból lehetett inni, egy kis videót is készítettem, mert mostanában ellentmondásos információkat olvastam a vízhozammal kapcsolatban. Sajnos 2020 kora őszén a forrásvíz bevizsgálásra került és kiderült hogy nem iható a határértéket elérő Coli baktérium szennyeződés miatt. Sajnos a környékbeliek egy része a szennyvizet a talajba engedi el és ez megfertőzte a vízbázist. Nagy kár érte, mert szépen rendben lett hozva a forrás foglalás.

Az autópálya alatt átbújva a beton műút következett a Babati tavak mellett. Elértem az Istállós-kastélyt. A pacik nagyon barátságosak voltak odajöttek hozzám a karám széléhez.

Elindultam innen továbbra is a piros sáv jelzésen a Gödöllői-dombság csúcsához, a Margitára. Ez egy hosszú de kényelmes szakasz, csak a végén kezd el emelkedni, szinte majdnem be is kell menni Szadára, de előtte egy éles jobbra fordulással egy keresztnél lehet felmászni a csúcshoz. Most nem másztam fel, a múlt héten már kiélveztem az éjszakai kilátást. Csak egy fényképet készítettem a torony belsejéről.

Ez az a pont ahonnan visszafordulunk Pécel felé. Kényelmes lejtős sétaút következik. Jelzést váltok a sárgára és a Csanak oldalában lesétálok Domony-völgybe. Megvan a facsoport is, igazolok és utána a Temetőben tartom meg a következő étkezős pihenőmet. Szeretek itt megpihenni, mert van egy pad is, kényelmesen le lehet ülni. 

A pihenő után következik egy kis utcai séta egy rövid erdei szakasszal és a nappal nagyon forgalmas műúton séta a vasútig. Most volt az első olyan alkalom, hogy egyetlen autó sem volt amíg a műúton sétáltam.

A vasút után az Erdészház, a kapunál a létrán átmászás és az első Látó-hegy megmászása következik. Most jön az egyik kedvenc részen a széles homokos egyenes úton gyaloglás. Tipikus Gödöllői-dombságra jellemző táj.

A kék sávot elérve, jobbra fordultam és itt is van az Erzsébet pihenő. Az időjárás kegyes volt éjjel mert itt kezdett el esni. Az Erdészház mögött van a Sisi Emlékmű, itt rengeteg pad is van és esőbeálló is ahol most kényelmesen át is öltöztem, ilyen is ritkán fordul elő velem.

Itt a közelben egy minimális kitérővel megnézhetjük a Bethlen fát és a Füsti-Tóth fát. Terveztem, hogy elmegyek ide is, de elkezdett esni. Majd legközelebb amikor nappal teljesítem a Lidércet.

Mehetünk is, átváltottam esőben gyalogló üzemmódra. A műúton egy balos kanyarral felértem a valkói úthoz, a Kőkereszt mellett vissza az erdőbe. Az elhagyatott Vadászház majd a kidőlt matuzsálem következett. Úgy látom tényleg küzd még, mert egyre több ágán leveleket bontott. Itt lett világos egyre kevésbé kellett a fejlámpám, el is raktam.

Most következett az a szakasz ahol a múlt héten farkasszemet néztem egy vaddisznóval. Most is volt izgalom, csörtető vadakat hallottam jobbra tőlem a bozótosban, majd két jól megtermett vaddisznó rohant át előttem az úton. Most már nem tudtak meglepni, felkészültem arra, hogy hirtelen találkozom velük ezen a szakaszon. Ez a terület tele van velük, ez az ő birodalmuk, itt én vagyok a vendég.

A kék sávon ismert utakon értem el a József főherceg Arborétumhoz, melyet immár harmadszorra is megkerültem. A vasútállomásnál átkeltem a főúton és lesétáltam a tavakhoz. Most még esett, a halak nagyon örülhettek ennek mert sok helyen fort a víz.

A patak feletti hídon átkelve homokos utakon Ilkamajoron keresztül folytattam utamat és most először tűnt fel egy kereszt a házak mellett.

Az utolsó utcán ismét felmásztam a Szarka-berki dűlő tetejére a piros sávhoz. Szia piros sáv, már ismerősként köszöntelek. 

A rövid közös szakasz után felmásztam a következő dombra ahol az egyik legszebb völgyben gyönyörködhetünk. Lassan minden szép zöld lesz.

Az eső is kezdett elállni, szerencsére nem volt annyira intenzív, hogy sárrá váljon az út pora. Lesétáltam a rétre, a túloldalán a facsoportnál újra igazoltam. 

Felmásztam a dombra és visszafordulva gyönyörködtem még egy kicsit, tényleg szép vidék ez!

Következett a szántók melletti lesétálás és igen megint itt a finom buké. Most már tudom ez a Szennyvíztelep. A turistaút ismét járható, a nagy gödör már nincs meg, itt a Kőkereszt is. Gyorsan menjünk is vissza a biztonságos erdőbe. Ligetes, erdei rétekkel és hatalmas nyárfákkal kiegészített úton haladtam.

A végén egy éles balos kanyarral felsétáltam az utolsó forgalmas tarcsai úthoz.

Az úton átsétálva Szabótanya következik, ahonnan egy rövid emelkedő és egy éles balos kanyar után megérkeztem az utolsó QR kódhoz. Innen kell a fenyvesben meredeken lefelé haladva folytatni utamat. Szerencsére nem csúszik, nem ázott el annyira. Egy rövid erdei séta következik és az utolsó komolyabb emelkedő. Ez egy kicsit trükkös mert hullámvasút. Megmászod az első dombot, majd meredeken leereszkedsz, hogy ismét megmászd a következőt, igazából ez a Látó-hegy, a túra során a második azonos nevű csúcs.

Utána a domb tetején a szántók mellett balra fordulva hamarosan elindultam lefelé a meredek középen vályúvá kijárt úton. Itt is mindig megállok egy picit nézelődni.

Leérve a lejtő aljába egy balos kanyarral megérkeztem a sártengerhez, a Kilenc-bokor völgyébe. Kicsit tartottam tőle mi fogad itt, mert azt hiszem aki itt lakik tudja, ha egy kicsit esik, akkor számára nem is kérdés, hogy itt nagy sár lesz. Egy kicsit csúszósabb sarasabb volt az egész terület. Ki is kellett kerülnöm, mert az utolsó részen már ismét sár fogadott.

Elindultam felfelé a Várhegy-barlanghoz, nem másztam le, de egy kitett részről fényképeztem egyet.

Végül a fiatalos bokros területen áthaladva kiértem a szántókhoz.

A következő domb után megláttam a célt immár harmadszor. Kényelmesen lesétáltam az adótoronyig, a Wesselényi utcán a vasútig és a Baross utcán a célig. 

Telefont előszedve megállapíthatom, hogy igen sikerült! Picit megálltam, kifújtam magam, majd széles mosollyal beolvastam a célkódot. Megjelent a kupával kiegészített cél igazolás.

Összefoglalva a teljes sorozatot:

Igen itt is sikerült amit a Bükkös kör 70-es távján már teljesítettem. Három alkalommal, segítő nélkül egyedül, éjszaka és elsőként.

A Vörös Lidérc a Gödöllői-dombságot érinti, a Perényi családnak - gondolom vannak mások is a csapatban - sikerült az útvonalra felfűznie a tájegység legszebb részeit. Én mindenképpen ajánlom, mert aki azt hiszi ez csak egy dombság annak azt kell mondanom nagyot téved. A terep rendkívül változatos, szántók, erdők-mezők, komolyabb dombok váltogatják egymást. A felmászások a vártnál sokkal meredekebbek, jelentenek ezek is kihívást még azoknak is, akik a Börzsöny bércein nevelkedtek.

Az éjszakai teljesítésnek megvan a maga varázsa és tudom, hogy ez nem mindenkinek tetszik vagy nincs elég bátorsága tapasztalata hozzá. Tiszta időben teljes Hold mellett nem csak a csillagokban gyönyörködhetünk, mert holdvilágnál sétálni az erdőben igazán különleges élményt jelent. Az éjszakai erdei hangokat, világító szempárokat, felreppenő madarakat is szokni kell. Az éjszakai városfények is egészen más vidéket sejtetnek. Ráadásul ultra távokon a naplemente és napfelkelte is a jutalom része. Nagy kedvencem nekem is amikor az erdőben ér a napfelkelte, egyre világosabb lesz, átélem én is az ébredő erdő minden rezzenését, madárhangját, ágroppanását.

Éjszakai teljesítést akkor válasszatok ha egészen biztosak vagytok magatokban, ne kelljen a szervezőket, üzemeltetőket felébreszteni az éjszaka közepén, mert valami nem jött össze. Persze tudom, hogy mindenki a saját felelősségére vesz részt és azt is megírják gond esetén kit kell felhívni, de egy esetleges komolyabb baleset nyomot hagy az instant túrát üzemeltető lelkiismeretén felvetve "a mi lett volna ha ezt is megkövetelem" kérdést. Én a magam részéről a fokozatosságnak, a felkészülésnek nagy híve vagyok.

Amennyiben nappali teljesítést választotok akkor nagy melegben feltétlenül vigyetek sapkát, mert sok helyen tűző napon kell gyalogolni, kitett árnyék nélküli szakaszokon. És az átlagosnál több folyadékkal készüljetek, mert vizet csak a lakott területeken vehettek. Tájékozódjatok a Villámkör Facebook oldalán az aktuális viszonyokról.

Köszönöm a Villámkör üzemeltetőinek, hogy részt vehettem a túrán!

Számomra az egészet megkoronázza a különleges befutóérem is! Egy újabb magamnak kitűzött célt teljesítettem. Még biztosan találkozunk, mert gondolom lesz a Vörös Lidércen is, Csipi után szabadon, "Sukár" érem is.

Sok sikert kívánok a teljesítéséhez!

Dikran