22 film, 11 év, számtalan karakter, szuperhős, epikus csaták tömkelege. Sokan nem gondolták még korábban, hogy ezt fel lehet fűzni egy nagyon-nagyon hosszú, és iszonyatosan sikeres filmsorozattá, univerzummá, és basszus, a Disney, a Marvel, Stan Lee és Kevin Feige megcsinálták. És ami a legszebb az egészben, hogy ez az egész egy irgalmatlan jó lezárást kapott! Rövid, spoilermentes "kritika". Talán nem is az, inkább csak kedvcsináló a Bosszúállók: Végjáték-hoz.

Szándékosan nem írok semmit a történetről, mert tényleg, ha csak egy karakterről is elárulom, hogy miért vicces, vagy mi történik vele, már elveszek az élményből. Nem azt mondom, hogy tökéletes, de mégis egy tökéletes lezárás lett a Bosszúállók: Végjáték. Itt van például a játékidő. Sok az a több mint 180 perc, de mégis kell ennyi, és mégse fog emiatt a néző bosszankodni. Egy-egy karakter kaphatott volna kicsit több időt, de a végére mégse érezte azt az ember, hogy hiányérzete lenne. Hiába, akkora érzelmi töltetett kap az egész, hogy nem igazán lehet belekötni.A Marvel (vagy akár csak a sima mozi)rajongók egyelőre kíváncsian várnak, szemük egyelőre száraz, és azt találgathatják, hogy öröm, szomorúság vagy méreg fog rájuk kiülni. Nekem az egyik szemem sír, a másik nevet a filmet látva: Nevet, mert a humor ismét zseniális, tele filmes utalásokkal, helyzetkomikumokkal, de ezeket megszokhattuk, mégis rá tudnak még tenni egy nagy lapáttal a készítők. (Tudjuk, hogy Chris Pratt, Robert Downey Jr. vicces, de lassan más senki sem kételkedhet abban, hogy Chris Hamsworth is rendelkezik ilyen vénával, méghozzá nem is kicsivel). Sír, mert azért kapunk érzelmes jeleneteket is, csak azért nem mondom, hogy fura volt látni a sajtóvetítésen könnyüket papírzsepivel törlő felnőtt embereket, mert én is azt csináltam.

A nevetés és a sírás között, a film középső felvonásában pedig pislogás helyett a szám maradt tátva, a végső leszámolás látványa tényleg olyan, amit még nem láttunk, de sokszor elképzeltünk. (Nyilván nem egy D-napi partraszállás, a 12-es karika az 12-es karika, és sok-sok milliárd dollár)

Tényleg nehéz mit írni, most mit véleményezzem a zeneválasztást? Alan Silvestri nagyszerűen fűzte össze a főhősök saját-, és a Bosszúállók theme-ét, a könnyűzenék miatt pedig szerintem egy Galaxis Őrzői, vagy egy Vasember után nem kell aggódni.

Ha nem írok a történetről, csavarokról, cselekményről, azaz szinte semmiről, legalább pár színészt kiemelek: Chris Hemsworth-t fentebb említettem, Robert Downey Jr.-t nem véletlenül jelölték kétszer Oscarra, Cris Pratt is ügyes fiú, aki viszont még szintén kiemelendő, az Scarlett Johansson, és Paul Rudd, illetve a fura-hajú Jeremy Renner is erős alakítást nyújt. Aki remek színész, de csalódást nyújtott picit, az Mark Ruffalo, de higgyétek el, nem rajta múlt.Ismét le kell írnom, hogy az egyik szemem sír a másik pedig nevet. De most azért sír, mert vége van, és valószínűleg ilyet többet már nem látunk, még akkor is, ha viszik tovább az univerzumot. Biztos jó lesz, szórakoztató, kielégítve a nézők (és a piac) minden igényét, de más, erősen érezni a változás szeleit. Viszont a másik fele meg azért nevet, mert ezt a filmet bármikor újra lehet majd nézni, bár nagyon tömény ez a három óra, megkockáztatom, hogy fél nap után még le sem ülepedett, de ez nem baj. A Végtelen háborút is személy szerint jobban élveztem másodszor, egyszerűen könnyebb volt befogadni úgy, hogy már tudtam mi fog történni. Itt is emiatt várom az ismétlést.

A szinkron rendben van, de személy szerint biztos, hogy  angolul nézem újra (elég csak arra gondolni, hogy Vin Diesel és Bradley Cooper is tulajdonképpen csak a hangjával szerepel a címben).

Egyszerűen nem tudom nem ajánlani. Talán majd a második újranézés után, vagy akkor sem.

Ha tetszett a kritika, a Te jössz! Facebook oldalát itt kedvelheted.