A tegnapi nap során Stéphane Peterhansel immáron tizennegyedik alkalommal nyerte meg a Dakar-ralit. A Mr. Dakar becenevet már korábban kiérdemlő ikon páratlan élettörténetét elevenítjük fel ebben a cikkben. 

A Dakar-rali az autósport legnagyobb próbatétele, itt ténylegesen eldől, hogy kit faragtak a legkeményebb fából, ugyanis emberre és gépre akkora próbatétel nem vár még egy, mint a sivatagban. Lehet arról beszélni, hogy a Dakar a gazdagok játszótere, vagy, hogy csak az nyerhet, aki a legjobb technikával rendelkezik, ám a pilótákra olyan erőpróba vár a tereprali ünnepe során, amely során egy eltévedés, az autó sérülése vagy egyéb problémák mellett semmire nem mennek a vagyonukra. Már a célba érés is óriási bravúr, aki győz az bekerül az autósport halhatatlanjai közé, aki többször győz, azt legendának nevezik, aki pedig egy tucatnál is több győzelmet arat azt Stéphane Peterhanselnek hívják. Mr. Dakar, a sivatag királya immáron tizennégy Dakar-sikernél jár, több mint három évtizedet felölelő pályafutása során, ráadásul mindhárom kontinensen megnyerte már a legendás versenyt. Évről-évre számolni kell vele és amíg ott van a mezőnyben egyértelműen ő az egyik favorit. 

Stéphane Peterhansel 1965. augusztus 6-án született Échenoz-la-Mélineben. Fiatal korában a motorozás és a gördeszkázás volt a szenvedélye, tizenöt éves korában végül előbbi mellett döntött. Az első éveiben enduro-versenyzőként ért el sikereket és több alkalommal francia bajnoki címet is szerzett. A Yamahával 1987-ben kötött szerződést és az év végén ott lehetett a Dakar-rali rajtjánál is. Első alkalommal tizennyolcadik helyen zárta a világ legnagyobb versenyét, de egy szakaszgyőzelemmel már így is felhívta magára a figyelmet. A következő évben már negyedik volt, összesen hat etapsikerrel, egy évvel később pedig már a verseny egyik fő favoritja volt. A '90-es erőpróbán vezette a versenyt, amikor eltévedt és végül kizárták. Erre az évre azonban mégis pozitívan emlékezhet vissza ugyanis a verseny alatt megszületett a fia, valamint a tunéziai és a marokkói versenyen is diadalmaskodott motorral. 

1991-ben aztán eljött az áttörés éve és Yamahája nyergében megnyerve a viadalt elsőként ért a dakari Rózsaszín-tó partjára. A következő két évben szintén legyőzhetetlen volt (a '92-es viadalon Fokvárosban volt a cél), de a Párizs-Moszkva-Peking-ralin is diadalmaskodni tudott. A triplázást követően a Yamaha 1994-ben nem állt rajthoz, így Peterhansel egy évet kihagyott. A visszatérés jobban nem is sikerülhetett volna: négy szakaszgyőzelemmel ismét a legjobbnak bizonyult, mindezt úgy, hogy egy tízperces büntetést kapott nem megfelelő segítség használata miatt. Az 1996-os versenyen minden esélye megvolt a címvédésre, de feladni kényszerült a versenyt és így riválisa Edi Orioli aratta le helyette a babérokat és nyerte meg negyedik versenyét. Peterhansel '97-ben csuklófájdalmakkal küzdött, de így is hét szakaszon végzett az élen és immáron ötödször is megnyerte az összetettet. Az év során Enduro-világbajnok lett a 250 köbcentis kétütemű kategóriában, így egyszerre két szakág királyának számított. Egy évvel később hatodszor is ő lett a legjobb motoros a Dakaron, majd úgy döntött, hogy fájdalmai miatt kettőről négy kerékre vált és a jövőben inkább autóval teljesíti a "sivatagi show-t." 

Első "autós" évében egy Nissannal vágott neki a versenynek és bár nem nyert szakaszt, de így is hetedikként végzett. Navigátora már ebben az évben Jean-Paul Cottret volt, akivel majdnem húsz évig alkottak kiemelkedő párost. 2000-ben közel volt ahhoz, hogy a motor után autóval is diadalmaskodjon, ám a Megával végül Jean-Louis Schlesser mögött jött be a célba. 2001/2002-ben nem volt valós esélye a győzelemre, előbb kategóriagyőztesként 12. lett, majd kiesett, ám másodszor is Enduro-világbajnok lett, bizonyítva, hogy motorral is kiemelkedő eredményekre képes. A 2003-as év előtt a Dakart ebben az időszakban uraló Mitsubishi szerződtette a francia pilótát, akinek a japán márkával teljesített első viadala során minden esélye megvolt a végső győzelemre, ám hiába nyert meg hat szakaszt, a véghajrában egy hiba miatt meg kellett elégednie a harmadik hellyel. A 2004-es és 2005-ös versenyeken összesen hat etapon zárt az élen, de mindkét évben ő volt az, aki elsőként ért el Dakarba és így Hubert Auriol után az első olyan pilóta lett, aki motorral és autóval is diadalmaskodni tudott. A 2004-es évét a marokkói és a tunéziai verseny megnyerésével tette teljessé. A triplázásra minden esélye megvolt, ám a verseny végén balesetet szenvedett, ami miatt csak negyedik lett összetettben és át kellett engednie a győzelmet az alpesi sízőből Dakar-győztessé avanzsáló Luc Alphandnak. A 2007-es versenynek már rutinos rókaként vágott neki és a többiek hibáit is kihasználva ezúttal szakaszgyőzelem nélkül ért fel a csúcsra, az eddigi utolsó afrikai Dakaron. 

Címét nem tudta megvédeni a verseny törlése miatt, a Közép-Európa-ralin (amelyet főleg Magyarországon rendeztek) azonban másodikként végzett Carlos Sainz mögött. A Mitsubishi utolsó Dakarján, és az első megmérettetésen, amit Dél-Amerikában rendeztek idő előtt kénytelen volt hazautazni, mivel az autója kigyulladt. A 2010/2011-es versenyeken a BMW-t erősítette, ám csak két negyedik helyre futotta az erejéből, hiába tartozott a legjobbak közé. Sokan már elkezdték leírni, mondván közel az ötvenhez már nem tud újra a csúcsra kapaszkodni és Dél-Amerika nem az ő terepe, Peterhansel azonban csattanósan vágott vissza: 2012-ben és 2013-ban nem talált legyőzőre és így tizedik és tizenegyedik diadalával a verseny legsikeresebb résztvevőjévé avanzsált. A triplázás azonban ezúttal sem jött össze neki, ám ezúttal a csapatvezetés miatt: a 2014-es versenyen a Mini nem engedte, hogy Peterhansel és Nani Roma küzdjenek a végső diadalért, a spanyol azonban egy defekt miatt időt veszített. Stéphane azonban igazi sportemberként tartotta magát a megállapodáshoz és az utolsó szakaszon félre állt és így csapattársa és jó barátja is felzárkózott Auriol és ő mögé, és motor után autóval is meghódította a sivatagot. 

Ötven éves volt, amikor úgy döntött, hogy beszáll a sivatagba visszatérő Peugeot gyári projektjébe. Az első évben technikai gondok miatt ugyan még kiszorult a legjobb tízből, de 2016-ban és 2017-ben megint ő lett az első. Utóbbi diadala során alig öt és fél perc választotta el őt és csapattársát Sebastien Loeb-öt. Ekkoriban szó esett arról, hogy elgondolkodott a visszavonulásról, ám mégis nekivágott a következő sivatagi kalandnak. 2018-ban lemaradt a dobogóról majd a Peugeot hirtelen kiszállt a terepraliból, valamint Cottret is Cyril Despres navigátoraként folytatta pályafutását, ám Peterhansel új kihívást keresve visszatért a Minihez. Ebben az időszakban a Marokkó-ralin kipróbálta az UTV-kategóriát is, ráadásul a feleségével (aki többször szintén teljesítette a Dakart) egy autóban. Cottret távozása után David Castera lett a navigátora, akivel azonban nem értek célba a 2019-es versenyen. Az év során a világkupa megnyerésével vigasztalhatta magát, a patinás sorozatot első alkalommal zárta az élen. 

2020-ra a Dakar helyszínét áttették Szaúd-Arábiába, ahol Peterhansel a portugál Paulo Fiúzával indult és az egyik legjobb versenyét teljesítette. Ő, Carlos Sainz és Naszer Al-Attijah kiemelkedett a mezőnyből, hármukat tíz perc sem választotta el a viadal végén, a francia-portugál duó végül harmadik lett. A három ikon 2021-ben is folytatta külön párviadalát, Stéphane navigátora viszont az idei évre már honfitársa Edouard Boulanger lett. Az új páros hamar összeszokott és bár katari riválisuk több szakaszt nyert meg, a második szakasztól kontrollálta a versenyt. Technikai hibáktól mentes sivatagi próbatételt követően végül majdnem tizennégy perces előnnyel nyerték meg a viadalt és így Stéphane Peterhansel immáron a Dakar tizennégyszeres királyának vallhatja magát. 

Nem lehet kérdés, hogy Peterhansel minden idők legkiválóbb terepralisának számít, aki olyan rekordokat állított fel, amelyeket nem mostanában fognak beállítani: a hat motoros-diadal, a nyolc autós győzelem és a tizennégy összetett elsőség olyan mérföldkövek, amelyek jelen pillanatban megdöntethetetlennek tűnnek. Ötvenöt évesen még ég benne az a tűz, ami harminc éve az első győzelme során is és így nem elképzelhetetlen, hogy tovább fogja írni a rekordokat.