A két pápával a Netflix heteken belül szögezte le, hogy komoly ellenfél Hollywoodban.

Az ír, majd a Házassági történet és most A két pápa. A hármas egymás ellen versenyez például a legjobb dráma Golden Globe díjáért. A Netflix a tartalomszolgáltatók versenyének kiélesedésekor, emlékezetes és remek filmekkel szállt hadba, mégpedig heteken belül. Kész szerencse, hogy mindhármat a magyar mozikban is lehetett látni, mert úgy az igazi. A két pápa igazán szerethető történet és ennek megfelelően is van előadva. II. János Pál halálát követő választással indítunk és a sokak által ismert és legendás procedúra Dancing Queen zenei aláfestéssel megadja a kellő löketet. A film belassul, hiszen két öreg emberről szól, de beszélgetéseik minden mozzanat érdekfeszítő. A stílus inkább Ferenc pápáé (Jonathan Pryce), rendkívül laza és ehhez passzoló zenével gyakorlatilag XVI. Benedek (Anthony Hopkins) is leenged némileg. A két színész tökéletes és pont, mint Scorsese filmjében a legendák jutalomjátéka ez is. Kevésbé kimerítő, mert csupán két órás. A komolyabb drámai részeknél és visszaemlékezések során sem csorbul a kellemes hangulat, de számomra ezek voltak a legérdektelenebb részek. A pápa lemondása, bizonyosan komoly dolog volt, biztosan ki van színezve a történet, de bár így működne a világ, ahogy ez két pápás felállás működik. Tanulságos igaz történet, szépen elmesélve, egy kellemes kikapcsolódáshoz.

ELŐZETES:

POSZTER: