A Netflixen debütált Andy Serkis féle Maugli mellőzi a dalolászást és azért a bizonyos 'egy-két jó falatért' vicsorítva kell megküzdeni.

A Disney pont A dzsungel könyvével kezdte el élőszereplős filmfeldolgozásainak hadjáratát 2016-ban és nem sokra rá érkezett egy Maugli című feldolgozás híre a Warner-től. Az oroszlánkirály előzetes esetében említettem, hogy vannak azok a történetek amik ezerszer is elmesélhetők, de azért egy éven belül nem biztosan. Az okoknak nem jártam utána, de végül elhalasztották a 2017-es premiert és a film idén decemberben a Netflixen vált elérhetővé. Feleslegesnek semmi estre sem mondanám, és a 'streaming' szolgáltató kínálatban pedig kifejezetten megállja a helyét. A Gyűrűk urából Gollamot és a Majmok bolygójából Cézárt alakító Andy Serkis rendezőként egyáltalán nem vallott kudarcot, illetve ekkora rutinnal a háta mögött beugrott még Balu szerepére is. Talán pont a medve karaktere az akire ránézünk és egy pillanat alatt megmondjuk, hogy itt bizony nem lesz zenei betét, hanem a dzsungel törvénye szerint, minden nap a túlélésről szól és a gyengét a saját hordája falja fel. A látvány egyedi és illően komor a hangulathoz. A gyengébb számítógépes grafika, amit Serkis szerepeinél nem igazán tapasztalhattunk korábban, elsőre szemöldök felvonást eredményez, de gyorsan megszokható. Új és friss érzetet kelt, mert amíg a Disney nagyjából lemásolta a rajzfilmjét, addig Maugli kalandja itt bőven tartogat meglepetéseket és újdonságokat.  A feltétlen látni kell érzést az impozáns szinkron-szereplőgárda is erősíti. Christian Bale, Benedict Cumberbatch és Cate Blanchett csapatból Baghira a Sötét lovag hangján szenzációs párosítás. Nem a legjobb dzsungel könyve feldolgozás, de merész újításaival otthoni filmélményre szerintem tökéletes.

ELŐZETES:

POSZTEREK: