A tetovált lány történet újabb hollywoodi epizódja svéd krimi helyett egy vérszegény svéd szuperhősfilm lett.

David Fincher 2012-es feldolgozása volt az első találkozásom Lisbeth Salanderrel, melyet követően a könyvhöz is hozzányúltam, de a Millenium trilógia második részénél az olvasás abbamaradt. Elismerem Salander és Blomkvist jól kitalált és érdekfeszítő karakterpáros, de Skandináv krimiben Jo Nesbo Hóemberét is elolvastam amit sokkal jobb történetnek tartok. Az eredeti író Stieg Larsson halálát követően a negyedik könyvet már nem ő, hanem David Lagercrantz írta, Ami nem öl meg címmel. A Fincher féle film nem lett sikeres így új szereposztással ugrottak az új részre ami számomra nagyon messze van az eredeti tetovált lány koncepciótól. Salander egy sötét hős aki a védtelen és bántalmazott nők védelmére kel éjjelente és nem riad vissza az erőszakos módszerektől sem. Ismerni kell az előzményeket (filmek, könyvek), hogy kiderüljön miért teszi mindezt, mert ha kizárólag erre a filmre hagyatkozunk akkor még csak a jéghegy csúcsát sem látjuk. Folytatásként valamilyen szinten szórakoztató, de önmagában nem teszi érdekessé egyik főszereplőjét sem. Szuperhős filmbe oltott Mission Impossible-t kaptam, ahol a tét nem egy gyilkos vagy korrupt svéd politikusok leleplezése, hanem megakadályozni, hogy a világunk elpusztításának a lehetősége rossz kezekbe kerüljön. Az alapvetően penge hacker Lisbeth képességeit annyira eltúlozzák, hogy meg sem lepődtem mikor még egy batmobilt is szerzet magának, amivel fényes nappal furikázik mindenfele. Maszk híján bevetésre indulás előtt a punk sérót lövi be, jelezvén hamarosan akcióba lendül és leaprítja "Stockholm legpszichopatább figuráit". A fő-fő gonosztevő teátrális megjelenése, gyenge monológjai és még azoknál is jobban életszerűtlen módszerei végső megsemmisítő csapást mérnek a skandináv krimi alapokra és szimpla akciófilmé degradálják a Larsson életművet. Az sem elhanyagolhatóan zavaró tényező, hogy aki egy hónapja még Neil Armstrong szerető felesége volt Az első emberben, most agyon piercingelve pisztollyal hadonászik. A svéd filmfeldolgozásokat még pótolnom kell, de a most látottakhoz képest a 2012-es A tetovált lány is jóval bátrabb és maradandóbb élmény, ez pedig bár külsőre hasonlít, gyorsan elhalványul majd, mint egy hennafestés.

ELŐZETES:

POSZTEREK: