Előre leszögezem: ez nem egy térítő-poszt lesz. Nem fogok az arcotokba tolni cuki állatos képeket. (Videót is egyet találtok a cikk legvégén - ha akarjátok, megnézitek.) Nem akarok senkit meggyőzni arról, legyen vega, és ítélkezni sem akarok, hiszen eddig én is meglehetősen sok húst fogyasztottam. És ha valakit nagyon győzködnek, az többnyire inkább ellenérzést szül. Inkább azért ragadtam tollat, mert sikerült magamat is meglepnem. Sok-sok hónapnyi, évnyi bizonytalankodás és kifogáskeresés után az elmúlt pár hétben nem fogyasztottam húst. És ami fő: ez az átmenet szinte észrevétlen és természetes volt.

Jó, jó, mondhatjátok erre, mit jelent pár hét? Majd ha már évek óta vagyok vega, akkor kürtöljem szét a világba. És valóban, még egészen új ez a dolog. Azt se merem állítani, hogy soha többé nem fogok húst enni, hiszen nagyon szeretek enni, és imádom a húsételeket: a magyaros kajákat (töltött káposzta...), a sülteket, a húsleveseket, a töltött húsokat... De egy dologban biztos vagyok: már soha nem fog ugyanolyan jólesni egy húsétel, mint azelőtt.

Hogy miért? Mert már az állatot, az érző lényt látom minden falat mögött. Na, megint egy méregzöld! - legyinthettek, de nem tehetek mást, ez van. Mindig is szerettem az állatokat, a természetet, állatokat is mentek olykor. Igazából már régóta zavart a dolog: ha például otthon magamnak kellett felszeletelni, feldolgozni a húst, akaratlanul is eszembe jutott, hogy egy egykori élőlény izmait, csontjait vagdosom. Persze, az élelmiszeripar nagyon ügyes: sikerül tőlünk eltávolítania a valóságot, azt, hogy pontosan mi és hogyan kerül az asztalunkra. Erről egy korábbi videómban már beszéltem (Hazug reklámok - Burger King, Spar, Sió). Egy gusztusosan csomagolt, mosolyogó tehenekkel és malacokkal illusztrált filézett húsadagba nehéz belelátni az állatot, a feldolgozott húsételekbe még kevésbé: a tálcás szalámikarikák és virslik gyakorlatilag olyanok, mintha csak egy doboz bonbont vennénk. Szóval döntésem oka merőben lelkiismereti, és ezeket még olyan élmények is megelőzték, mint pl. amiről nyáron nagy vitát kiváltott bejegyzésemben írtam. 

A húsevés története

De mielőtt továbbmennénk, érdemes egy kis történelmi kitérőt tenni. Saját életünkből kiindulva ugyanis hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ember "ragadozó állat", és számára a húsevés mindig is mindennapi, természetes dolog volt. Ez azonban csak megszorításokkal igaz. Manapság könnyen, már pár száz forintért hozzájutunk egy adag húshoz, parizerhez, hamburgerhez, gyroshoz... El vagyunk kényeztetve, főként, hogy az elmúlt 1-2 generáció már háborút sem élt meg, és az élelmiszerjegy, a feketevágás fogalma csak olyan filmklasszikusokból lehet ismerős, mint A tanú.   

Az igazság azonban az, hogy a mindennapi húsfogyasztás többnyire a gazdagok, az elit kiváltsága volt. De az ősember sem dúskálhatott húsokban, hiszen vadászni egyáltalán nem volt egyszerű dolog (ha megnézzük, egy ragadozó állatnak is tucatnyi támadásból egy lesz sikeres, és olykor hetekig koplalni kényszerül.) Ráadásul a húsok tárolása, tartósítása sokáig nagyon nehéz volt: a húst csupán szárítani, füstölni, pácolni tudták, fagyasztani nem (max. az eszkimók), a só pedig aranyárban volt. A hús maradt ünnepi étel, isteneknek felajánlott drága áldozat, betegeknek tartogatott erőt adó finomság, sőt, egy középkori perirat szerint egy ember, aki meggyilkolta a szomszédját, jóvátehette bűnét egy disznó megfizetésével. Eközben a lopásokat brutálisan megtorolták, Szent Lászkó törvényei szerint 10 dénár (azaz egy baromfi értékű) lopásért már halálbüntetés járt, később ezt "enyhítették" csonkolásra.

Aki olvasta pl. Ken Follet A katedrális c. híres regényét, az képet kaphatott a szegények étrendjéről: többnyire sört "ettek" kenyérrel még reggelire is, vagy kásákat, híg, zöldségfélékből főzött leveseket. (Akkoriban egyébként sokkal több mindent megettek, amit az erdőn-mezőn találtak, ezeket csak most fedezzük fel újra.) VIII. Henrik parasztoknak való ételnek minősítette a zöldségféléket, és húst hússal evett - megtehette -, aminek persze meg is lett a következménye: annyira elhízott, hogy felravatalozott holtteste szabályosan felrobbant. A sok húsfogyasztás miatt sokan pl. köszvénnyel küzdöttek. Sok ételünk neve foglalja magába a "parasztos" jelzőt, de ne legyenek illúzióink: a 18-19. századi falusiak sem nagyon engedhették meg maguknak a habzsi-dőzsit. Hogy akkor mit ettek? Azt a Birtokélet-blog cikkében elolvashatjátok, ill. sok érdekes cikket találhattok a témában a neten. Az bizonyos, hogy az alapvető élelmiszer évezredeken, századokon át a kenyér volt, olykor egy kis tejföllel, hagymával, sóval feldobva.

Kifogások

A cikk idején még ettem húst, igaz, igyekeztem minimálisra csökkenteni a mennyiséget. De akkor még mentegettem magam, és mindenféle kifogásokat kerestem. Leginkább az egészségi állapotomra hivatkoztam. Egyrészt, mert a testtömeg indexem jó ideig 16-17 volt, ami már-már a kóros soványság határán mozgott. Másrészt, mert a szívműtét óta Syncumar-t kell szednem, ami azt jelenti, hogy sok, kifejezetten egészséges nővényi táplálékot nem ehetek, vagy legalábbis nem nagy mennyiségben (max. 10 dkg/nap). Szóval tiltólistások a zöld, leveles növények, a szója, a paradicsom, a káposzta, a grapefruit, a piros bogyós gyümölcsök, stb... Illetve tojás. Húst, gabonaféléket, tésztát és tejtermékeket viszont korlátlan mennyiségben fogyaszthatok. 

Szóval ezzel jó volt takarózni, és nyilván most sem ártana egy dietetikus felkeresése, bár kicsit tartok ettől is; nem hiszem, hogy létezik elfogulatlan dietetikus. Lehet, hogy olyanba futok bele, aki majd felháborodottan ellenzi a vegaságot, vagy olyanba, aki mindenáron rá akar beszélni a vegaságra, sőt, vegánságra. Mindenkinek megvan a saját dilije, ez orvosok között sincs másképp. 

Párom is sokszor tépelődik, főleg, mióta látja, hogy kerülöm a húst. Őt is érzékenyen érinti az állatok szenvedése, miközben komolyan sportol (erőemelés, boksz), és nem tudja, emellett mennyire tudná máshonnan pótolni a kellő energiát. De ha főzök valami finom vega kaját, azt örömmel fogyasztja. Nem erőltetem: ha majd úgy gondolja, akkor vált.

Tehát kifogásokat könnyű találni, de a legfőbb akadály talán a lustaság, hiszen sokkal könnyebbnek látszik úgy változatosan főzni, hogy húsalapú a konyha, és a boltokban, éttermekben is jóval több a húsos kaja, félkész étel. És igen, ha húsmentesen akarunk étkezni, néha jobban meg kell dolgoznunk azért, hogy ne mindennap zacskós leves legyen az asztalon, vagy ha a munkahelyen csak gyroszos van, akkor otthon csomagoljunk magunknak ebédet. Jobban utána kell járni dolgoknak, és új ízeket megkóstolni, megszokni. (A képen bioboltos "zsákmányom". Gabonák, szója, zöldségpástétom, aszalt gyümölcs.)

Go vegan?

Joggal tehetik fel sokan a kérdést: ha ennyire szívemen viselem az állatok sorsát, miért nem vagyok vegán? Hiszen a tejipar se bánik kesztyűs kézzel a tehenekkel, és a a tojásfarmokon se minden játék és mese... Ám egyelőre még nem tartok itt. Sajnos túlságosan szeretem a tejtermékeket, bár ez nem zárja ki, hogy később nem leszek vegán. Azt gondolom, ezekre a lépésekre meg kell érni. Persze, lehet, hogy most is csak kifogásokat keresek... 

A nehéz az, hogy ha szigorúan nézem a dolgot, akkor gyakorlatilag a létezésemet kellene feladnom, hiszen szinte minden tevékenységemmel a környezetnek ártok. Gyógyszereket kell szednem, amiknek előállítása sokszor eleve kérdéseket vet fel, és a hatóanyagok egy része is (rajtam keresztül) végül a természetbe távozik. A növények előállítása, szállítása, tárolása se mindig környezetbarát (lásd a méhek pusztulását, a rengeteg műanyag csomagolást, stb.). Áramot, benzint, fűtőanyagot használunk, ja, és a kutyáimat is hússal etetem. Ugyanakkor mégis azt mondom, előbb-utóbb lépni kell, ha piciket is, hiszen a fogyasztói társadalom lassan (vagy inkább gyorsan) fenntarthatatlanná válik.  

Nem csak a klímaváltozás (amit sajna a nagyipari hústermelés is elősegít), hanem egészségünk miatt is: akárcsak a cukor, a hús túlzott fogyasztása is hatással van egészségükre. Kevesen tudják, de a WHO kutatásai szerint a vöröshús emeli a rák kialakulásának kockázatát is. Éppen ezért itthon is felmerült az a javaslat, hogy (mint külföldön) a hústermékek árát drasztikusan megemeljék, hogy fedezni tudják a húsfogyasztásból származó betegségek kezelési költségeit. Az is érdekes tény, hogy norvég kutatók tanulmánya szerint annyira megnőtt a jóléti társadalmakban az emberek átlagos testmagassága és súlya, hogy az még több kalória bevitelét teszi szükségessé, amit sokan húsból és cukrokból fedeznek. Ördögi spirál.  

Szóval van gondolkodni való. Ha tehetitek, ne zárkózzatok el az új dolgoktól, és ha nem is váltok vegává vagy vegánná, időnként próbáljatok ki ebédre egy nagy adag, ízletes zabfasírtot, vagy nézzetek rá a kozmetikai cuccok dobozára, miből készül, fontoljátok meg, tényleg annyira szükség van-e arra, amit épp a kosárba tenni készültök. Már az is nagy lépés, ha sikerül mérsékelni a fogyasztást. Ne feledjétek: a kereslet irányítja a piacot.

(És tényleg csak a végére, utóirat gyanánt egy videó, hogy mi is zajlik a színfalak mögött... Néha muszáj szembesülni ezzel is: Mindennapok egy marhatelepen )

 Képek: pixabay.com (1), brotmuseum.de (2), canadianinvestor.com (4).