December 7-én, szombaton mutatják be a József Attila Színházban a Magas szőke barna férfi felemás… című előadást. A közelgő premier kapcsán a darabbéli címszereplő legjobb barátját alakító Blahó Gergellyel beszélgettünk.

A színészi pályafutásod még gyerekként kezdődött a Bárka Színházban, utána pedig a Vörösmarty Gimnáziumban tanultál, ami híresen erős a drámaoktatásról. Ezek szerint kiskorod óta tudatosan készültél erre a pályára?

Igen, mondhatjuk, hogy tudatos volt. A Deák Diák Általános Iskolában énektagozatos voltam – a Bárka Színház közelében –, így nem meglepő, hogy Vidovszky György bejött egyszer a sulinkba, hogy gyerekszereplőket keres, így kerültem be 2004-ben, 11 évesen A legyek ura című előadásba. Nagyon megtetszett a színház világa és ettől kezdve tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Utána jött a Vörösmarty, és egészen addig, amíg fel nem vettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, a Bárkában játszottam.

A Színművészetin 2017-ben végeztél, azóta szabadúszóként dolgozol.

Igen, szerencsés vagyok, mert folyamatosan kaptam megkereséseket különböző színházaktól, de azt éreztem, hogy egyelőre nem akarok leszerződni. Szeretettem volna minél több rendezővel, társulattal dolgozni, hisz így tudsz több tapasztalatot szerezni. Ki akartam próbálni magam több helyen, látni, mi hogyan működik máshol. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem csak a fővárosban, de vidéken is dolgozhattam eddig: voltam Pécsett, Tatabányán, valamint Pesten játszottam az Átriumban, a Kolibriben, a Pesti Magyarban, a Pineszínházban, most pedig a József Attila Színházban. Lekopogom, de úgy érzem, hogy elérte a célom: nagyon különböző emberekkel, színházi felfogással, hozzáállással találkoztam. Úgy látszik: ez jó döntésnek bizonyult, mert ha nem ezt az utat járom, akkor most nem lennék itt a József Attila Színházban.

Most fogjátok bemutatni a Magas szőke barna férfi felemás… című darabot. Mesélnél kicsit a karakteredről?

Jean-Yves egy nagyvilági, jómódú, bohém srác, aki a főszereplő Yan legjobb barátja. Sajátos humorérzékkel rendelkezik és bolondul a nőkért, ezzel és a selfiekkel okozza majd a legnagyobb galibát a darabban. Ugyanakkor egy csupaszív fickó, csak sokszor bajba kerül.

Számodra mennyire nehéz vígjátékban szerepelni?

Vígjátékot már csak azért is nehéz játszani, mert meg kell találni a humornak azt a fokát, ami jól áll az adott darabnak, de nem szabad, hogy öncélúvá váljon. A mostani próbafolyamat viszont nagyon oldódott hangulatban telt. Ritkán tapasztaltam eddig ilyet, de teljesen önfeledten tudtam próbálni, szinte bármilyen ötlettel előállhattam, maximum Kornél (Simon Kornél, a rendező – szerk.) azt mondta, hogy ez kicsit sok lesz. Maximálisan megbízott bennünk, szabadon mozoghattunk, nem éreztem, hogy cenzúráznom kellene magamat, vagy visszább kellene vennem. Mindannyian hoztuk az ötleteket, ebből építettünk fel egy hatalmas geg-halmazt, és azt nyesegettük vissza a mostani formájára.

Ezek szerint nem csak a rendezővel, hanem az egész csapattal jó volt dolgozni.

Igen, bár voltak köztük ismerős arcok. Az előző évadban mutattuk be a Lila ákácot Telihay Péter rendezésében, abban együtt játszom Korponay Zsófival és Zöld Csabával, akik ebben az előadásban is szerepelnek. A társulatot és a mostani próbafolyamatot ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember egy igazán minőségi diák-színjátszó csapattal dolgozik. Értem ezalatt azt, hogy mindenki lelkes, igazi csapatmunka van, ahol segítjük egymást és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mivel lep meg a színpadon minket a kollégánk. Ebben a színházban nagyon erős a partneri figyelem és tisztelet egymás iránt. Egyik szemem sír, másik nevet: ez a próbafolyamat ugyan véget ér, de hamarosan jövök vissza. (mosolyog)  

Akkor mondhatni, teljesen készen is vagytok az előadással?

Egy előadás sosincs teljesen készen. (nevet) Még most is kerülnek bele új dolgok, finomítgatunk rajta. De a színházban ez megszokott, hiszen egy jó előadásban a jelenidejűség dominál. Ugyanakkor már látni a célt. Mint minden vígjátéknál, itt is jó lesz végre találkozni a közönséggel, hiszen az ő reakciójukkal lesz teljes ez az előadás.

Hogyan ajánlanád a darabot a nézőknek?

Az előadás nem akar több lenni annál, mint ami: egy ízléses, minőségi vígjáték. Garantált az önfeledt szórakozás, akár jó-, akár rosszkedvvel ülsz be: biztosan élvezni fogod. Szerintem, ha valaki eljön megnézni, akkora boldogság-dózist kap, mintha megenne hat tábla csokoládét. (mosolyog)

Ha jól tudom, jövőre visszatérsz a József Attila Színházba egy új darab erejéig.

Pontosabban kettőéig. Februárban felújítjuk a Csizmás Kandúrt, abban lesz egy szerepátvételem: a Varázslót játszom. Tavasszal jön majd az igazán nagy falat, a 9-től 5-ig, Szente Vajk rendezésében. Vele még soha nem dolgoztam együtt, ezért is kíváncsian várom a próbafolyamatot. Sok rendezését láttam már, és szeretem, hogy mindig igényes, profi munkát tesz le az asztalra. Izgatottan várom már a közös munkát.

Fotók: Kállai-Tóth Anett (forrás: József Attila Színház)