5+1 Shakespeare-darab, amit látni kell

1564. április 23-án született, majd 52 évvel később, 1616-ban ugyanezen a napon hunyt el William Shakespeare, angol drámaíró, költő, színész. Az 5+1 sorozat legújabb részében azokat a jelenleg repertoáron lévő előadásokat gyűjtöttem össze, amelyek az ő nevéhez kötődnek, és amelyeket – véleményem szerint – mindenképpen érdemes megnézni.

14817280271528_8.jpg

1. Ha klasszikus rendezésre vágyunk: Sok hűhó semmiért (Centrál Színház, rendező: Puskás Tamás)

Puskás Tamás rendezésében a Sok hűhő semmiért egy igazi kosztümös, romantikus komédiává válik. A Centrál Színházban látható előadás nem aktualizál, és végképp nem politizál, inkább a szereplőkre, és a szerelmi kalamajkára, a sok hűhóra fókuszál. Pokorny Lia és Schmied Zoltán lubickol Beatrice és Benedek szerepében, de érdemes figyelemmel lenni a fiatalabb színészek, Rada Bálint és Sztarenki Dóra játékára is. Ha könnyed vígjátékot szeretnénk látni, mindenképpen váltsunk rá jegyet, a kikapcsolódás garantált.

hamlet_ea_01_domolky_daniel_print_004_rb_1000x800.jpg

2. Ha  igazán kiemelkedő színészi alakítást szeretnénk látni: Hamlet (Vígszínház, rendező: Eszenyi Enikő)

A cím kicsit megtévesztő, hiszen az összes többi előadásban láthatunk kiemelkedő színészi alakításokat, viszont nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a Vígszínházban 2017-ben bemutatott Hamletet elsősorban ifj. Vidnyánszky Attila zseniális játéka miatt érdemes megnézni. Eszenyi Enikő rendezése kissé kusza, hiányzik belőle a koncepció, éppen ezért nem ez lesz az évszázad legjobb Hamlet-darabja, de ennek ellenére vannak igazán jó pillanatai. Ifj. Vidnyánszky pedig igazi energiabomba a színpadon, akrobatikus mutatványait látva könnyedén ámulatba eshetünk, láthatjuk, mire képes egy színész egy szerep kedvéért. Hegedűs D. Géza igazán maradandót alkot Claudiusként, de ki kell még emelnem Börcsök Enikőt is, akit Gertrudis szerepében láthatunk.

szentivaneji_2018_eoriszabo-6087.jpg

3. Ha szokatlanra vágyunk: Szentivánéji álom (Nemzeti Színház, rendező: David Doiasvili)

Talán a Szentivánéji álom az a mű, amelyet eddig a legtöbb rendezésben volt szerencsém látni. A grúz származású David Doiasvili rendezése nem hibátlan, az előadás helyenként unalomba fullad, mindennek ellenére, mégis ezt a változatot érzem a leginkább átgondoltnak mind közül, amit eddig láttam. Doiasvili az utolsó jelenetekben egészen új értelmezést ad a jól ismert történetnek, a klasszikus vígjáték igazi shakespeare-i tragédiába csap át. Horváth Lajos Ottó Theseus és Oberon szerepében egyaránt zseniális, de a fiatalabb nemzedék (Farkas Dénes, Mátyássy Bence, Fehér Tibor, Fátyol Kamila és Katona Kinga) játéka is dicsérendő. A Szentivánéji álom a remek színészi játék mellett igazi látványorgia is: a színpad minden eleme önálló életre kel, folyamatos mozgásban van, a színészeket reptetik, és a legkülönbözőbb pontokról várhatjuk a felbukkanásukat.

f27d693d9ba4efe8a532d57a7797741947b9be7b_rb_1000x800.jpg

4. Ha egy igazi klasszikus történetre vágyunk: A velencei kalmár (Pesti Színház, rendező: Valló Péter)

Nem tagadom, számomra A velencei kalmár az egyik, ha nem a legjobb Shakespeare-dráma, minden megtalálható benne, ami izgalmassá tesz egy történetet: humor, fordulatok, erkölcsi és morális kérdések, szerelmi szálak, igaz barátságok. Valló Péter rendezésében pedig mindez a helyére is kerül, Kern Andrásra mintha ráöntötték volna Shylock szerepét, de Stohl András és Telekes Péter játékára is kellemes emlékként gondolhatunk vissza. A történetet ugyan félig-meddig modernizálták (Jessicát például motoron szökteti meg Lorenzo), de a mondanivaló ettől nem változott. Sőt, talán még aktuálisabb, mint amennyire az ősbemutató idején volt! Az előadás remek lehetőséget ad arra, hogy a szórakozás mellett elgondolkodjunk, megvitassuk nézőtársainkkal, barátainkkal, melyik szereplőnek volt igaza, mi kinek a pártját fogtuk volna.

edv_8327.jpg

5. Ha szeretünk kalandozni a műfajokon belül: A vihar (Budapest Bábszínház, rendező: Szikszai Rémusz)

Hogyan fér meg egymás mellett Shakespeare és a bábszínház? Köszöni szépen, remekül! Szikszai Rémusz első „bábos” rendezése igazán különlegesen módon vegyíti a prózai színjátszás és a bábszínház adta lehetőségeket. Ezt az előadást látva, szent meggyőződésünk is lehetne, hogy Shakespeare eleve bábszínpadra írta az utolsó drámáját. Prospero szerepében Fodor Tamást láthatjuk, aki vendégművészként csatlakozott a társulathoz, közösen együtt egy fantasztikus látványvilágú, az eredeti mű mondanivalóját kihangsúlyozandó, ötletekkel teli produkciót hoztak létre. Ne tévesszen meg minket a bábszínház titulus, ez nagyon is 15 éven felülieknek szóló előadás, hiszen, ahogy a színház szlogenje is szól: a báb nem korosztály, hanem műfaj. (És vigyázat: ez a műfaj könnyen magába szippantja az embert! Számomra A vihar volt a beugró ebbe a világba, azóta már az ötödik darabot láttam ott.)

42116611_2170360619642701_8279538808756633600_n.jpg

+1. Ha kíváncsiak vagyunk a következő színésznemzedékre: A velencei kalmár (Ódry Színpad, rendező: Zsótér Sándor)

Igen, nem véletlen, hogy A velencei kalmár kétszer is helyet kapott a listán. Az SZFE jelenleg ötödéves hallgatóinak vizsgaelőadását láthatjuk az Ódry Színpadon, pontosabban az egykori Menza előtti utcán, később pedig magában a teremben. Bizony, ez már előadásmódjában egy különleges produkció: a nézők a színészekkel együtt vándorolnak be a színpadot jelentő tanterembe, a fiatal hallgatók karnyújtásnyira játszanak tőlünk. A cselekményt alaposan megnyirbálták (az előadás hossza nagyjából 70 perc), ezért érdemes előtte átolvasni az eredeti művet (vagy megnézni színházban), hogy mindent pontosan értsünk. Zsótér Sándor rendezése anyagilag szegény (gyakorlatilag nulla költségvetésből született meg a darab), ötletben viszont annál gazdagabb. És már csak azért is érdemes megtekinteni, mert roppant tehetséges fiatalokat ismerhetünk meg, akikre érdemes lesz a későbbiekben is odafigyelni.

Fotók: Horváth Judit (Centrál Színház), Dömölky Dániel (Vígszínház, Pesti Színház), Eöri-Szabó Zsolt (Nemzeti Színház) Éder Vera (Budapest Bábszínház, Ódry Színpad)