Színes Ötletek

Egy ideje családi okok mentén rendszeresen részt veszek gyerekeknek szóló koncerteken. És bár van fogalmam arról, miért fog valaki tizenévesen gitárt a kezébe, mindig kíváncsi voltam arra, milyen lehet, amikor belülről látjuk egy ilyen produkció működését. Másként zenélünk gyerekeknek, mint felnőtteknek, vagy a lényeg ugyanaz, csak a körítés változik? Hogyan lehet lekötni egy teljes koncerten át a kicsik figyelmét, amikor olykor még a nagyokét is nehéz? Most következő interjúnkban ilyen és ehhez hasonló témákról kérdeztük Varga Borit, a Kiskalász zenekar énekesnőjét. 

Múlt vasárnap ismét játszottatok a Pöttömkerten. Milyen volt a koncert fellépőként?  

Kicsit megijedtünk, mert reggel pont eleredt az eső, és féltünk, hogy el fogja mosni a koncertet. Az időjárásjelentés egész napra ilyen időt jósolt, de szerencsére aztán 9 óra körül elállt. Emiatt kicsit kevesebben jöttek, mint általában, de azért voltak bőven így is, maga a koncert pedig nagyon jól sikerült. Tündéri aranyosak voltak a gyerekek, és persze az egész közönség.

Emlékszem, a kilencvenes évek első felében még bőven létezett az a sztereotípia, hogy gyerekeknek zenélni annyit jelent, mint megfogni a dolgok könnyebbik végét, hiszen ők bármit meghallgatnak és bármiért rajonganak. Találkoztok ilyen véleményekkel manapság is?

Szerencsére velünk kapcsolatban pont az ellenkezőjét halljuk vissza a koncertek után. Rengeteg szülőtől kapjuk a visszajelzést, hogy akkor is hallgatnak minket, ha nincsenek ott a gyerekeik. És hála az égnek az olyan kezdeményezések, mint a Pöttömkert vagy a Gyereksziget segítenek abban, hogy valódi hangszeres zenét mutathassunk a kicsiknek, és szerencsére számos fesztivál is lehetőséget ad az ilyen produkcióknak. Ha pedig hangszeres zenéről van szó, akkor a zenélést illetően olyan nagy különbség nincs, hiszen ugyanazokon a színpadokon lépünk fel Kiskalász zenekarként, mint amikor a tagok külön-külön, vagy másokkal együtt úgymond felnőtt produkciókban játszanak.

A gitárosunk és szerzőtársam, Sántha Gábor például Rúzsa Magdi zenekarának tagja, a basszusgitáros Boros Attila Dés Lászlóval zenél, de a közönség ismerheti őt például a nép- és világzenét játszó Zűrös Bandából. Az ütőhangszeresünk, Mogyoró Kornél elsősorban világzenei és jazz formációkban játszik, Palya Bea zenekarában közreműködött sokáig, de tagja, a legendás Weather Report munkássága előtt tisztelgő, nemzetközi zenészgárdából álló Per Mathisen’s Heavy Weather-nek is. Én a Ghymes együttes egyik alapítótagjával, Szarka Gyulával játszom együtt sokat, bár frontembereként a háttérfeladatok nagy része is rám hárul a Kiskalászban.

 Milyen motivációk mentén kezd el valaki gyerekeknek zenélni?

Nálunk nagyon egyszerű oka volt: Panni lányom születése jelentette az inspirációt, meg általában véve a családalapítás. És ez nagy vonalakban elmondható az általam ismert, ebben a műfajban érintett zenészek többségéről is.

Ez talán nem annyira meglepő, hiszen szülőként egyrészt átalakulnak a prioritásaink, másrészt a gyerekek többsége fogékony a hangszerekre, még akkor is, ha anya vagy apa „csak” hobbiszinten zenél. És ha valaki már babakortól ismerkedik a hangszeres zenékkel, akkor jó esélyel később is lesz erre igénye, nem igaz?

Természetesen. Számomra hatalmas öröm, amikor azt látom - szerintem néhány ilyen kép talán meg is jelent a Pöttömkert oldalán -, hogy vannak gyerekek, akik például szaxofonnal vagy gitárral érkeznek a koncertjeinkre. Ez a fajta tudatalatti nevelés szerintem nagyon-nagyon fontos, hiszen akik ebben szocializálódnak, azok nyilván később elmennek majd egy-egy élő koncertre akár a Budapest Parkba, akár máshova. Ma már vannak nagyon-nagyon jó zenekarok a gyerekeknek szóló produkciók között is, sokkal szélesebb a választék és erősebb a mezőny, mint néhány évtizede.

Egy hozzátok hasonló zenekar műsora tehát felfogható egyfajta tantermen kívüli edukációként is?

Abszolút. A zenei nevelés a hivatásomnál fogva alap nálam: alapfokon mai napig tanítok jazz-szaxofont,  de először klasszikus fagott – szolfézs zenetanárként végeztem. Ráadásul zenekarunk több tagja is foglalkozik gyerekek zenei oktatásával, amellett, hogy mindenki aktív, hivatásos zenész is egyben.

A zenei inspirációt számodra kik jelentették, vagy jelentik ezen a téren?

Az első koncertélményem, amire mai napig emlékszem, pont Halász Judit volt. Még azt is fel tudom idézni, milyen ruha volt rajta, ez volt az első találkozásom az élőzenével, és imádtam. Az már jóval később, felnőttként, némi elméleti tudás birtokában tudatosult bennem, hogy zeneileg milyen értékeket hordoz. Hiszen egy gyerek nem tudja még, hogy az Ákom bákom című dal például 5/4-es, azaz páratlan metrumban íródott. Gyerekként is nagyon szerettem, csak akkor még nem tudtam megfogalmazni, miért olyan fura a lüktetése. És biztos vagyok abban, hogy a zenei pályafutásomra nagy hatással volt az, hogy akkor, gyerekként láttam Halász Judit „nénit” a zenekarával a színpadon. Aki erre egy picit is fogékony, annak szerintem óriási lökést tud adhat egy-egy ilyen élmény. Aki nem tudja, hogy van ilyen, az nem is tudja megtalálni sosem.

Az aktuális programot milyen gondolatok mentén állítjátok össze? Gondolom, egy gyerekeknek játszó zenekarnak is megvannak a maga kihagyhatatlan slágerdalai.  

Vannak tematikus műsoraink, ezek évszakhoz kötődőek. VanTavaszköszöntő, adventi, karácsonyi koncertünk, van Hepehupa koncertünk, ahol Bartos Erika megzenésített verseit adjuk elő. Különleges alkalmakkor csinálunk Salátamánia koncerteket, ahol az egészséges étkezés van a középpontban, speciálisan a gyerekek szemszögéből. Most vasárnap az Állatkerti Fesztiválon például - ez talán kitalálható - a Gyere az Állatkertbe! című lemezünk anyagát játsszuk majd, amit szintén nagyon szeretünk. De az olyan alkalmakra, mint a Pöttömkert, ahol azért van esély arra, hogy sokan ott lesznek, akik még nem ismernek minket, mindig olyan műsorral készülünk, amit az eddig megjelent hat lemezünkből válogatunk össze, és ahol, ahogy te is mondtad, nekünk is vannak kihagyhatatlan dalaink, mint a Palacsinta, a Hepehupa, vagy a Zooli a zebra a legnépszerűbb dalok hangzanak el.

Ez végül is nincs másképp egy felnőtt zenekarnál sem, hiszen ott is az működik, hogy vannak úgynevezett fesztiválkoncertek „best of” programmal, de sokan csinálnak tematikus koncerteket is, amelyek egy-egy lemez anyagára, vagy egy adott korszak dalaira fókuszálnak.

Belülről, zenészként egy gyerekzenekar voltaképpen ugyanúgy működik, a színpadon és azon kívül is, mint egy felnőtt zenekar. Ezt azért merem teljes biztonsággal kijelenteni, mert én is játszom felnőtteknek szóló produkcióban. Talán annyi a különbség, hogy amikor látom, hogy a közönségben kisebbek gyerekek vannak, akkor néha helyben alakítunk a műsoron, igazodunk hozzájuk. Illetve annyiban más egy felnőtt produkció, hogy ott általában nagyobb a hangsúly a látványon, és emiatt néha kötöttebb is a műsor. De ennek szintén nagyon egyszerű oka van: a legtöbb hozzánk hasonló zenekar nem este játszik, emiatt talán kevesebb szerepet kapnak a díszletek, a vizuális körítés.

A látvány sokszor hozzáad az élményhez, cserébe magáról a zenéről akár el is terelheti a figyelmet, pláne gyerekekből álló közönség esetén. Ha viszont leginkább a zenére kell figyelni, akkor lehet, hogy az üzenet könnyebben átadódik, nem?

Így van. A mi esetünkben ez talán jobb is így, mert így a zenére lehet koncentrálni. De ez sem fekete-fehér, hiszen a Budapest Parkban például készültünk látványelemekkel. Nyilván itt nem pirotechnikáról, meg levegőben pörgő dobfelszerelésekről beszélünk, nem kell túl nagy dolgokra gondolni, de például készítettem néhány animációs háttérvetítést, hiszen itt a színpad adottságai lehetővé tették, és igényelték is, hogy ne csak egy sötét háttérvászon előtt álljunk. Van, amikor jól jönnek a vizuális elemek, csak ugye nekünk speciális a helyzetünk, hiszen többnyire napközben játszunk, és egy verőfényes nyári délelőttön nem tud érvényesülni egy színpadi világítás.

Mi jelent még kihívást abban, ha valaki gyerekműsorokkal koncertezik? 

Zenei szempontból nincs nagy különbség. Ami viszont más, az a kapcsolattartás a közönséggel, hiszen nekünk a gyerekek nyelvén kell kommunikálnunk, ezt pedig meg kell tanulni. Talán ez a része jelent nagyobb kihívást, hiszen sokkal komolyabb interakciót igényel egy gyerekkoncert, már csak abból kiindulva, hogy el kell jutni hozzájuk. És teljesen más feladat megszólítani valakit, aki egy méter húsz centi magas, és mondjuk 200 méterre van tőled. Tehát vannak ennek fizikai vonatkozásai is.

Akkor nem arról van szó, amire én tippeltem volna első körben, hogy egy több száz kilométer távolságra lévő helyszín esetén elég korán kell kelnetek egy-egy koncert előtt, hiszen másképp nem érnétek oda.

Ez a része is kihívás, de mivel nagyon szeretjük, nem így éljük meg. Nagyon örülünk neki, hogy mehetünk, játszhatunk. Ezek a koncertek főleg hétvégén vannak, így marad idő arra, hogy kipihenje magát az, akinek ez a fő elfoglaltsága. Akinek van más munkahelye, ott néha okozhat ez nehézséget, de a koncertek mindig kárpótolnak a fáradtságért.

És gondolom, mindig kaptok visszajelzéseket, akár a fellépések közben, akár utánuk személyesen, vagy a közösségi felületeiteken üzenetben.

Az mindig nagyon szívmelengető, ami szóba is került korábban, amikor látod, hogy egy kisgyerek hangszeren játszik, vagy akár egy kis játékhangszerrel a kezében hallgatja a koncertet. Az is csoda, amikor egy másfél éves baba, aki még beszélni is alig tud, kristálytisztán elénekel egy dalrészletet. De kaptunk már olyan videót is, ahol a ránézésre hároméves kisgyerek hintázás közben kívülről fújja az egyik dalunk rapbetétét. Nálunk, kicsit a mai trendekre reflektálva vannak elég bonyolult dalszövegek is, és nagyon érdekes látni, hogy a mai gyerekek, akik ebben nevelkednek, nem jönnek zavarba akkor sem, ha adott esetben egy több oldalnyi hosszúságú szöveget kell elmondaniuk ritmikusan. Amikor ilyesmikkel találkozunk, azok mind nagyon jóleső, felemelő pillanatok. És igazából a saját példámból tudom, hogy a zenei élmények hatása nem most látszik, hanem amikor valaki később valóban megtanul játszani egy hangszeren, vagy csak elmegy egy koncertre, ahol ki tudja alakítani a véleményét arról, amit hall. Lehet, hogy első látásra nem nyilvánvaló, de nagyon fontos, hogy már nagyon korán élő, hangszeres koncerteket lássanak, valódi zenéket hallgassanak a gyerekek.

A Kiskalász legközelebb augusztus 7-én, vasárnap játszik a Fővárosi Állat- és Növénykert Állatkerti Fesztiválján. További információk a zenekar honlapján és közösségi oldalán! Aki pedig idén szeretne még Pöttömkertre menni a Budapest Parkba, az szeptember 18-án, vasárnap teheti ezt meg!