1848. december 15-én egy 25 éves büszke apa tudósította fia megszületéséről 31 éves barátját: "csak két szót írok: apa vagyok, a többit olvasd a fehérpapirosról; szintúgy leolvashatod, mintha ráirnám. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán." A levél Debrecenből Nagyszalontára ment - Petőfi Sándor írta Arany Jánosnak.

Később Zoltán születésének körülményeit is részletesen feljegyezte:

December 14-én este Tacitusról beszélgettem feleségemmel, midőn hirtelen rosszul lett. Egész másnap délig a legirtózatosabb kínokat szenvedte, miknek visszagondolása most is megrázkódtatja lelkemet; már eszem ágában sem volt, hogy a szülést túl fogja élni szegényke, mert különben is oly kicsiny, vékony és gyönge, vagy legalább ennek látszik, hogy a szellő is könnyen elbánhatnék vele. Fiam is oly gyönge, oly hideg, oly kicsiny, mondhatnám, oly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halva születettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett s a betegség még inkább elcsigázta; de nemsokára fölgyógyult, s azután folyvást szemlátomást gyarapodott.

Zoltán alig több, mint 7 hónapos volt, amikor édesapját elveszítette, és alig több, mint másfél éves, amikor mostohaapát kapott Horvát Árpád történész személyében. Hivatalos gyámja mégis nagybátyja, Petőfi István lett. Szendrey Júlia ugyanis őt választotta 1858-ban, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Sándor összes költeményeinek ítélte 1000 forintos akadémiai nagydíját, amely Zoltán öröksége volt. 

Petőfi Zoltán alakja tékozló fiúként rögzült a köztudatban. Noha szépírókat is megihletett hányattatott élettörténete, iskolai kudarcainak rögzítése és az őt nevelő családtagok felelősségének firtatása mellett háttérbe szorultak saját írásai. 

Féltestvéreinek írt levelei sajtó alá rendezése során azt éreztem, hogy írásainak humora által egy eddig ismeretlen arcát fedezhetem fel - egy olyan kamaszfiú vonásait, akinek szikrázó intelligenciája és játékos kedvessége újrarajzolja a korábban ismert Petőfi Zoltán-imázst. 

Íme három érdekes levélrészlet születésének 171. évfordulójára: 

1. Hogyan ünnnepelte Petőfi Zoltán a 16. születésnapját?

„A születés napomon Pista bácsinál volt nagy disznótor, hol hivatalos voltak 8 úr s a Geist család itt lévő tagjai, összesen 14en voltunk a vacsoránál, ezután 3ig reggel kártyáztak az urak. – én csak 1ig voltam fenn. –

Vacsora után az egészségemért egy kis tokait ittunk; mint szerettem volna ha ez estén édes testvéreim veletek mulathattam volna.”

2. Petőfi Zoltán legkisebb féltestvéréről, Horvát Ilonáról:

Mi drága élvezet lesz midőn a kedves kis Ilonát szokojhatom s öjejhetem; igazán öröm könyeket hullatnék ha Marika természetem volna, midőn a kedves babának megemlékezését látom leveleitekből.

Ez a levélrészlet Ilona beszélni tanulásának jellegzetességeit mutatja, akit fiútestvérei szeretettel becézgettek - gyakran kedves babának, angyalnak és Ijonkának nevezték. Marika Szendrey Mária, Szendrey Júlia húga volt, aki nagyon szerette lánytestvére gyermekeit. 

3.  Petőfi Zoltán Árpád öccséhez: 

Valóban igen örvendve hallottam hogy már elvégezted az 1ső osztályt, s hogy a vizsgát szerencsésen letetted. Hallom hogy már az angolt is tanulmányozzátok, bizony megvallom hogy restelleném ha több nyelvet értenétek, mint én, s igyekezek is hogy magam is értsek annyit angolul hogy nektek, majd ha haza megyek, e nyelven kivánjak jó napot és jó estét. Azután valljon ki beszél már jobban Black Dick uram vagy sir Brown Tom? Nagyon szeretném ha irandó leveledben pár angol szó is lenne; attól ne félj hogy meg nem értem.

Black Dick Árpád, Brown Tom pedig Attila álneve volt, miközben játékos folyóiratot szerkesztettek édesanyjuk számára. Árpád teljesítette Zoltán kérését, válaszként egy teljes angol levelet küldött számára. 

A levelek számos más családi irat kíséretében a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetben olvashatóak. 

 Itt született Petőfi Zoltán Debrecenben. Ahogyan édesapja feljegyezte: "a Harmincad utcában, Ormós szabó házában, az utcára nyiló kapu melletti szobában." (A kép forrása: www.nagykar.hu)