Ahogyan velük bánunk, úgy bánunk Jézussal is.

Egyházunk történelmének legszebb lapjain ott vannak az árvaházaink, népkonyháink, szegényeknek alapított iskoláink, az Irgalmasság házai. Hála értük! 

Nem a szegények, a kitaszítotak, leselejtezettek jelenléte az igazán nyomasztó, hanem a tőlük való félelem. Ne féljetek!

Úgy tűnik még nem értettük meg, hogy a szegények felé gyakorolt irgalmasságon múlik az üdvösségünk. Ahogyan velük bánunk, úgy bánunk Jézussal is.

A megtört emberben, szegényben, szenvedőben és a megtört szentostyában ugyanaz a Krisztus van jelen. Ez a hitünk szent titka.

A szegényekkel való közösségvállalás Krisztus követése. Akkor értjük jó az evangéliumokat, amikor ez is része már a lelki életünknek.

Egy, a szegényekkel, peremre szorultakkal, leselejtezett emberekkel mérhetetlenül igazságtalan kultúrában tanúságot kell tennünk arról, hogy Isten országa igazságosság is a Szentlélekben.

Meddig kell kitartani az imában? Amíg meg nem adod magad a Szentléleknek. Utána már szomjazod az imát és állandóan vágyakozni fogsz rá.

Forrás:Lacia atya fb oldala

Kép:pixabay