Szelektív mutizmus szülői szívvel

Könnyű mondani, hogy legyünk magabiztosak, amikor a mai világ folyamatos bizonytalanságban tart. Nem lehetsz biztos a munkahelyedben, hiszen bármikor lecserélhetnek egy „jobbra”, versenyszférában dolgozni veszélyes és ez nem tesz mást, mint növeli a bizonytalanságot. Nem lehetsz biztos a házasságodban, hiszen a házasságok több, mint fele válással végződik. Nem lehetsz biztos az anyaságodban, mert mindenki folyamatosan értékel, és sosem tudod eldönteni, hogy jobban fókuszálj a gyerekre, vagy hagyd őt szabadabban. Nagy ellentmondások és belső konfliktusok születnek ezekből, melyekkel mai fiatal szülőként egyre nehezebb megbirkózni.

Emlékszem a gyerekkoromra, amikor szabadon játszottam a házunk környéki utcákban sok más velem hasonló korú gyerekkel és időre kellett hazaérni. Nem kísérgettek a barátnőim házáig, egyedül mehettem, bizalmat szavaztak nekem a szüleim. Azt hiszem a kulcsszó a szabadon, hiszen boldogan éltem meg az alsós korom minden pillanatát, belemerülve az életkoromnak megfelelő megoldandó problémákba. Folyamatosan a szociális készségeket fejlesztettük. Akörül forgott az életünk, nekünk, lányoknak, hogy kinek mondjuk el legféltettebb titkainkat. Aztán kinek adjuk tovább, azután hogyan veszünk össze azon, hogy elárultuk egymást és hogyan működik a megbánás, megbocsátás és kibékülés. Jó érzés visszagondolni, hogy valódi kapcsolatokat, valódi érzelmeket éltünk meg. Egy ölelést, puszit, fizikai kontaktust.

Ezzel szemben mi van ma…? Nem is tudom, hol kezdjem. Mikor megjelent az első mobiltelefon és hazahozta apukám, csak néztük és csodáltuk, hogy micsoda herkentyű. Akkor még nem is sejtettem, hogy pár évtizeddel később, az ember legbiztosabb támasza a mobilja lehet…furcsa. Aztán megkaptuk az első számítógépet, mondjuk először még csak írogattunk a Wordbe és legtöbbször pasziánszoztunk, persze nagyon izgalmas volt…de akkor még nem tudhattam, hogy milyen gyors fejlődés elején vagyunk és hová nőheti ki magát a számítógép, majd később az internet.

Mai szülőként rettentő sok új dologgal kell megküzdenünk, felvenni a ritmust a technika és a gyermekünk fejlődésével, amely nagyon sok veszélyt rejt. Kezdhetném azzal, hogy megöli a valódi kapcsolatokat. Milyen baráti kapcsolat fejlődik a kommunikáció egy töredékével, mert egy messenger üzenetben hogyan pótolhatjuk a kommunikációnk nonverbális részét? Hogyan küldjem át a gesztusaim, a mimikám és a szemkontaktust? Elfelejthetjük, hogy szembe nézek a másik féllel, ha veszekszem, mert ez a tisztelet, még az ellenfélnek is jár? Hogyan tanítsam a gyereket olyan kapcsolati mintákkal, amiben én nőttem fel és nem alkalmazhatóak a mai világban? Sok- sok új feladat, amit most kell, menet közben kitalálni.

Tájékozódj, de ne higgy el mindent!

Amikor terhes lettem az első gyermekemmel állandóan énmagam is a netet bújtam és szinte ittam a különböző, nem szakemberektől származó ilyen-olyan butábbnál butább információhalmazt. Amikor az ember csak olvassa egyik weboldalt a másik után, akár órákat is eltölthet a böngészéssel, de minek? Az eredmény nem lesz hasznosítható, inkább romboló. Hogy mit nyerünk vele, egy csomó kibogozhatatlan ismeretet és egy nagy adag bizonytalanságot, megborul a biztos talaj a lábunk alatt, elveszettnek és sikertelennek érezhetjük magunkat...a közösségi média mindent pozitívnak beállító hatásairól már nem is beszélek. Van olyan anyuka, aki mindig boldog, mindig sikeres, nem él meg kudarcokat és bántást? Szerintem nincs, de erről már mások sokkal többet írtak…most én nem is mennék bele ebbe. Szerintem a megoldás, hogy erőt merítsünk magunkból, találjuk meg azt az erőt, ami bennünk van! Keresd meg önmagad és saját erőforrásaidat! Mindenkinek vannak!!!

Merj élni!

Saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyire jól tud esni, ha realizálod és tudatosítod a gyengeségeid és felismered saját nehézségeid. Az önismeret előre visz. Ha jól figyelsz magadra, a változás belülről indul. Ha tudatossá válik, milyen is vagy, megtanulod kezelni önmagad. Keresd meg a sikereidet, gondolj vissza milyen érzés volt, milyen stratégiával küzdöttél meg a problémával és meríts belőle! A kudarcok szintén előre visznek és hallgass a belső megérzéseidre! Merj hibázni és bocsánatot kérni. Fontos, hogy embernek lássanak minket a gyermekeink, a következő generáció. A technika ördögével kapcsolatos félelmeink valósak, de nem vehetjük fel a versenyt vele. Amit csinálhatunk, hogy megtanítjuk a gyermekeinket felismerni az érzelmeiket, beszélgetni róluk. Az anyaság a legjobb terep erre, mert ölelhetsz, figyelhetsz, simogathatsz, meghallgathatsz, sírhatsz és nevethetsz, veszekedhetsz, szomorkodhatsz, minden érzelmet megmutathatsz, hogy példát mutass, mi is a valódi élet. Örömök és bánatok, hegyek és hullámvölgyek, de ez a dinamika éltet minket, ez adja azt az érzést, hogy valóban élünk. Adjuk át ezt a mintát!