Nemrégiben volt szerencsénk a magyar nyelvű szabadulós könyvekről szóló posztunkat egy idén kiadott, és eredetileg is magyar nyelven íródott feladványmegoldós nyomozással frissíteni. Ez pedig nem más, mint a Marysol Könyvkiadó gondozásában megjelent Kirakós című interaktív skandináv krimi, ami azonnal felkerült a „lejátszandó” listánkra. Felkerestük a szerzőt, aki most egy interjúban mutatja be az új szerzeményt. A Szabadulós Blog (SzB) kérdez, K.A. Varsson (KAV) válaszol.

SzB: Világszerte évről évre egyre népszerűbbek a szabadulószoba-könyvek, magyarul azonban eddig még csak fordításban jelent meg ilyesmi, a Kirakós az első magyar nyelven íródott szabadulószoba könyv. Milyen érzés elsőnek lenni?
KAV: Természetesen nagy büszkeség olyat létrehozni, ami korábban még nem volt, bár azt hiszem, pusztán az elsőség nem érdem. Szóval nem ez volt a legfőbb cél, hogy más legyen, mint a korábbiak, hanem hogy jó legyen, izgalmas, érdekes. És reményeim szerint ez sikerült is :)

SzB: Szerinted mitől jó a Kirakós?
KAV: Ha egy dolgot kell választani, ami nekem nagyon pozitív, hogy a Kirakós többrétegű, minden embernek mást mond, más a jó benne. Az eddigi olvasói visszajelzések közül van aki a krimi arculatát emelte ki, és az izgalmas cselekményt dicsérte. Külön öröm volt nekem, hogy az illető a „Tetovált lány”-hoz hasonlította a könyvet, ami az egyik kedvencem, bár szerintem speciel a Kirakós annál kevésbé akciódús, ellenben több elgondolkodtató rész van benne. Ilyen visszajelzést is kaptam, akinek ez tetszett, hogy életszerűek a szereplők, kellő mélységben megismerjük a háttértörténetüket. És természetesen, ami a legtöbbeket megfog, hogy végre van egy olyan nyomozás, amiben az olvasó aktívan részt tud venni (ha akar), hiszen ettől interaktív krimi, a feladványok megoldásával megelőzhetjük a nyomozókat.

SzB: Kicsit időzzünk el a szabadulószoba jellegnél. Ez egy elég széles műfaj már a kezdetektől fogva, és találunk benne a Journal 29-re hasonlító könyveket, ahol gyakorlatilag csak feladványok vannak sztori nélkül, meg olyanokat is, mint a képregényes kalandok, ahol teljesen a történet dominál, és szinte csak arról kell döntenünk, hogy hova lapozunk. Hol helyezkedik el ezen a skálán a Kirakós?
KAV: Én azt mondanám a Kirakós a két véglet között van, de hangsúlyosabb a történet, mint a feladványok. Legalábbis abban az értelemben, hogy több időt fogunk olvasással tölteni, mint feladatmegoldással. Tehát képzeljünk el egy tetszőleges skandináv krimit, mint egy Jo Nesbø vagy Lars Kepler regény (a vékonyabb fajtából), ez is egy olyan könyv, azzal a nagy különbséggel, hogy olvasás közben időről időre felbukkan egy feladvány. De maguk a feladványok is a történet részét képezik, szóval nem olyan konstrukcióra kell gondolni, mint pl egy Exit vagy Unlock játéknál (amik egyébként nagyon jók a maguk nemében!), ahol a inkább csak tematikáról / kerettörténetről beszélhetünk. Itt a feladványok nem törik meg az olvasásélményt, épp csak ha van kedvünk, akkor megállhatunk kicsit rejtvényfejteni.

SzB: És mi történik ha megfejtettünk egy rejtvényt? Mit kapunk „jutalomként”?
KAV: Valami olyan információ birtokába kerülünk, ami fontos a cselekmény szempontjából, és részünk lehet abban a kellemesen jóleső „aha” élményben, hogy megfejtettük. Szóval nem arról van szó, hogy a feladványok egy oldalszámot adnak meg ahova lapozni kell, a regényt „normálisan” könyvként kell olvasni, a rejtvények pedig olyan megoldást adnak meg aminek a történeten belül van jelentősége, és néhány oldallal később mindenképp kiderül. De ha nem sikerül megfejteni, vagy éppen nincs kedvünk hozzá, akkor egyszerűen olvasunk tovább, a szereplők maguk is foglalkoznak a rejtvényekkel, ha úgy tetszik ebben a formában kapja az olvasó a segítséget, hogy látjuk a könyvbéli karakterek mit gondolnak. Így bármikor később is megállhatunk, hogy „hopp, megvan” és akkor megfejtjük mi magunk.

SzB: Jól hangzik! Mesélj arról, ha lehet, hogy mégis hogyan képzeljük el ezeket a feladványokat, milyen jellegű fejtörőkre kell számítani?
KAV: A könyvben lévő konkrét feladványokról nyilván nem akarok sokat elárulni, hiszen ezek felfedezése a játékélmény része. Minden rejtvényt úgy alkottam meg, hogy bárki által megfejthető legyen, tehát ebből a szempontból megfelel a szabadulószoba-könyvek követelményeinek. Természetesen teszteltem is külön csak a rejtvényeket, nem kifejezetten könnyűek, de megoldhatók. Szükséges lehet interneten kikeresni különböző kódokat például, de tárgyi tudásra vagy bármilyen specifikus ismeretre nincs szükség a megfejtéshez. Ez alól talán az egész könyvön átívelő meta-feladvány a kivétel, ott jól jön, ha az ember hozzáfér egy könyvtárhoz sok skandináv krimivel, de mint mindegyik feladványnál, itt se rontja az olvasmányélményt, ha nem tudjuk megfejteni, „csak” simán elolvassuk a könyv szereplőinek a megfejtését. Összesen tíz feladvány van a könyvben, és nincs két egyforma.

SzB: A szemfülesebb olvasók már talán felfedezték, hogy a K. A Varsson Facebook oldalon #gondolozószerda hashtag-gel kéthetente felkerül egy-egy feladvány (majd a rá következő héten a megoldása). Ez ad valami támpontot a Kirakósban található rejtvényekhez?
KAV: A Facebook oldalamon lévő feladványok teljesen függetlenek a regényben lévőtől, igazából erre direkt figyelek is nehogy valakinek elrontsam a játékélményét azzal, hogy már ismerős egy rejtvény mikor a Kirakós-t olvassa. Olyan szempontból persze ad valamennyi támpontot, hogy a #gondolkozószerda feladványokat is én csinálom, szóval a stílusa, logikája hasonló. De azért egy más (és jóval egyszerűbb) formátum egy kis Facebook rejtvényt összerakni, mint amikor egy krimi cselekményébe kell, hogy illeszkedjen a feladvány és a megoldás is.

SzB: Még egy kérdés foglalkoztat engem. A Kirakós szerzője K.A. Varsson, ami egy írói álnév. Miért döntöttél úgy, hogy nem a saját neveden jelenteted meg a könyvet?
KAV: Kezdetektől fogva úgy gondoltam, jobb nekem ha különválasztom az írói énem a civil önmagamtól, ez talán egyfajta védekezési mechanizmus mikor krimit ír az ember. Konkrétan a K. A. Varsson névnek több oka is van. Először is, mint már említettem a Kirakós egy skandináv krimi, amiben ugyan van egy magyar szál, de nem ez a hangsúlyos. Úgy gondoltam félrevezető lenne magyar szerzői névvel megjelentetni egy ilyen könyvet, félő hogy nem azt kapják az olvasók, amit egy magyar név láttán várnának. Azt persze soha nem titkoltam, hogy magyar az anyanyelvem, hiszen ez viszont úgy gondolom, hogy nagy előny, szinte kivétel nélkül minden szöveg azon az eredeti nyelven a leghatásosabb, amelyen a szerző megírta. (Mondom ez úgy, hogy én magam is dolgoztam könyvfordítóként, és persze olvasok is külföldi szerzőktől magyarul, számos remek van ezek között, de akkor is az eredeti az igazi.) Másrészt a K. A. monogram választását az indokolja egy teljes keresztnévvel szemben, hogy a Kirakós egyformán szól férfiakhoz és nőkhöz is, nem szerettem volna az írói nevet egy nemhez kötni.

SzB: És tervez K. A. Varsson folytatást a Kirakós után?
KAV: Tervek vannak, de amit most írok, az nem a klasszikus értelemben lesz a Kirakós folytatása. Konkrétan két regény-ötletem van még, ebből az egyik kiforrottabb, ott már látom magam előtt a cselekményt, és hogy miként illeszkednek bele a feladványok, bár még messze nincs minden kidolgozva, nagyjából a szöveg felét írtam meg eddig. Lesznek átfedő szereplők, de nem fog a Kirakós minden karaktere újra felbukkanni, illetve aki igen, ő is inkább csak a háttérben. Szóval hasonló szellemiségű, de független könyv, ami készül.

Izgalmasan hangzik! Bátorítunk mindenkit, olvassa el a Kirakóst, ezzel is támogatva a magyar írókat! Aki ezt a blogot követi, és kedveli a rejtélyeket-rejtvényeket, annak szinte biztos, hogy jó szórakozást fog nyújtani :) Megtalálhatjátok a tarsasjatekok.com adatbázisában vagy a moly.hu-n, a GoogleBooks-on pedig beleolvashattok az elejébe kedvcsinálóként.