Aligha van megosztóbb téma a fantasy irodalomban, mint az időutazás, és mivel nem kívánunk darázsfészekbe nyúlni, ezért itt és most nem feszegetnénk sem Einstein felfedezéseit, sem az időutazás paradoxonokat. Azonban azt el kell ismerni, hogy már maga a megosztottság (és az ezzel járó parázs viták) is azt jelzik, hogy népszerű a téma, nem csoda hát hogy Budapest számos szabadulószobája közül nem egy kísérelte meg visszaadni ezt az élményt, melyet senki nem tud milyen is valójában. Ha valaki mégis Einstein-nél szeretné kezdeni, akkor tehet egy próbát a Logixity nagyon nehéznek ígérkező Einstein Unsolved pályáján, amit mi ugyan még nem próbáltunk, de másik két AR küldetésük alapján érdemesnek ítélünk ajánlásra (most ráadásul a szabadulószobák éjszakáján féláron játszható). Ezzel szemben az Escape Zone Vissza a jelenbe pályáján "a" doki fluxuskondenzátorát kell beindítanunk a múltba visszatérve egy üzemen kívüli szovjet erőműben. A vissza a jövőbe című filmhez való egyértelmű kapcsolódás miatt a film alapú posztunkban már írtunk róluk, de nyilván az időutazósból se hiányozhatnak. Ezen kívül a jelenleg a PánIQ-szobánál Az idő harcosai néven üzemelő pályát játszottuk mi még a TRAP idejében Anachronista néven, de magában a szobában és a játékmenetben nem történt változás, így kár lenne kihagyni, mert remek lakatmentes steampunk időutazást kínál. Ami pedig már-már klasszikus a témában az a MystiqueRoom Időgép szobája, ahol szintén egy tudós véletlen balesetét kell helyrehoznunk, hogy újra indítsuk a megállt időt.

Ha a három általunk játszott szobát nézzük, akkor viszonylag egyszerű döntési fát tudunk felrajzolni, hogy kinek hova érdemes menni, mert mindhárom szobát nagyon élveztük, de ugyanakkor mindegyik nagyon más. Az Escape Zone  Vissza a jelenbe pályája kiemelkedik abban, hogy mennyi műszert kell fizikailag machinálni és összedugdosni, aki erre vágyik, ezt máshol nem kapja meg. Cserébe a pálya maga egy "klasszikus" pince a maga poros autentikus valójában, ne feledjük, hogy egy elhagyatott erőműben vagyunk. Elősőre belépve egy néhány évtizeddel ezelőtti sima szobába, kicsit lehangolónak tűnhet a kezdet, de ne hagyjuk magunkat, a dolog nem az, aminek látszik! Érdemes gyorsan pörögni, és továbbjutni az elején, egyrészt mert a küldetés nem könnyű hisz jó sok feladat van, másrészt meg mert tényleg a játék további része tartogatja a javát. Gondolkozni, ügyeskedni, együttműködni, belefeledkezni, időutazni - hajrá!

A MystiqueRoom Időgép pályája szintén a klasszikus vonalat képviseli abban az értelemben, hogy sok-sok lakat van bent, és tipikus szabadulószobás feladatok. Ezt nem rossz értelemben mondjuk, sőt! Nagyon jó kis pálya ez, arról nem is beszélve, hogy gyönyörűen van kialakítva / kidekorálva, a végkifejletként beinduló mechanizmus pedig már önmagában megéri. Tudom, hogy vannak azok a modernvonalas szabadulók, akik nem szeretnek már lakatokat látni, na itt vannak lakatok, és sokan. A feladatokról is azt mondanám, hogy sok olyan elem köszön vissza, ami máshol is megtalálható, de ennek ellenére a pálya nem könnyű, leginkább azért mert szöveges instrukció a legelső meg talán még egy feladatot leszámítva nem nagyon van. Ezen kívül van azért egy-két feladat, ami a tapasztaltabbakat is elgondolkodtatja / félrevezeti, szóval pont az instrukciók hiánya miatt azért nem minden egyértelmű, és szükség van egy kis találgatásra, próbálkozásra is, nem véletlen, hogy segítség nélkül elég kevés csapat jön ki a pályáról. Ami szintén nehezítő körülmény, de a jobbik fajtából, hogy nagyon gazdag a dekoráció, így a játékmenet bizonyos pontjain nehéz lehet kitalálni, hogy akkor hova is nyúljunk, mi az ami jól elrejtett feladat, és mi az ami tisztán csak dísz. A hely egyébként viszonylag szűkös, szóval akármennyire is nehéznek van beharangozva a szoba, négy-öt főnél több már csak egymás lábát taposná mintsem segítene. Szóval kiknek is ajánljuk? Akik szeretik az olyan klasszikus stílusú feladatokat, amelyek szám vagy betűkódot adnak megfejtésként, fontos a szép dekoráció, és nem zavaró, hogy a feladatok függetlenek, és nem viszik előre a történetet.

A PánIQ Idő harcosai szoba a fenti kettővel szemben pont azoknak való, akik lakatmentes élményre vágynak. Nyilván ez annyiban nagyon más, hogy a megoldások nincsenek lekorlátolva egy számkombinációra, hanem gyakorlatilag lehetséges akciók végtelen tárházából kell rájönnünk, hogy pontosan mi az az egy, ami nekünk kell. Ez a szoba is nagyon szépen van berendezve, és talán pont a lakatok hiánya miatt még inkább az az első érzés mikor belépünk, hogy itt aztán tényleg nem látszanak a feladatok, és szó szerint bármihez nyúlhatunk. Aztán szép lassan ahogy felfedezzük a környezetet rájövünk erre-arra, itt is vannak mintázatok, meg kis rejtett utalások. El tudok képzelni olyat, aki nem vágyik a technikai trükkökre, mert igen itt is van olyan, hogy valami nehézkesebben működik; ez nem igazán ennek a szobának kritikája, ahol sok a technológia, ott óhatatlanul kopnak a dolgok (amit persze cserélnek, de mégis mindig van valami)... speciel engem is frusztrál az ilyesmi. Ennek ellenére az élmény nagyon nagy, szóval aki a szép környezet mellett valami újra is vágyik, annak ez egy jó választás lehet. Annyit árulunk még el, hogy a játék befejezése szintén nagyon látványos!

És, hogy más élmény-e egy időutazós szabadulószoba, mint bármilyen más? Nem, nem gondolnám, a lényeg inkább az, hogy azok ott fent mindhárman klassz szobák... valahol minden szabadulószoba egy időutazás, pont ez a flow élmény lényege, hogy elszakadunk a hétköznapi jelentől. És ugyanakkor mégis... van valami bizsergető ebben, és pont a flow miatt olyan hihető az egész, hiszen akár vissza is mehettem a múltba (hisz visszajöttem, és most itt vagyok a jelenben, bárki láthatja!), akár meg is állhatott az idő (hisz nézzetek rám, egy percet se öregedtem az elmúlt órában!), szóval mi van, ha tényleg...? Szerintetek? :)