Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2018. november 18.

Lussekatte, avagy már macskákat is sütünk :)

Svédországban a karácsony közeledtét két dolog jelzi üzembiztosan: az ablakokban világító dekorlámpákat felváltják az indokolatlan méretű világító csillagok, illetve az üzletekben megjelenik a Julmust és a Lussekatt. Az előbbi az a bizonyos kólára emlékeztető külsejű ital, ami itt kötelező kelléke a karácsonynak (és a húsvétnak), és a svédek 40 millió (!!!) litert fogyasztanak el belőle évente. Mi egészen máshogy kapcsoltuk össze ezt az itókát és a két ünnepet: a karácsonyi ajándékcsomaghoz kapott Julmust-öt húsvétig tartogattuk, majd akkor eldöntöttük, hogy sosem leszünk olyan szomjasak, hogy ezt akarjuk meginni. Ugyanis nem finom. De egyáltalán nem. Persze lehet hogy az itt töltött másfél év alatt változott annyit az ízlésünk, hogy most már ízlene, ezért elhatároztuk, hogy újfent ki fogjuk próbálni. Ez a projekt egyelőre ott tart, hogy minden bevásárlás alkalmával elhangzik a következő párbeszéd:

  • Vegyünk egy kis üveg Julmustot?
  • Én nem kérek, de te vegyél nyugodtan.
  • Ááá, most még nem…

Mondjuk minden csak viszonyítás kérdése. Lehet hogy a Surströmming (a rohasztott hal) után fogyasztva kifejezetten finom lenne. :)

Ami viszont megkérdőjelezhetetlenül finom, az a Lussekatt. Én ezt a süteményt egyáltalán nem ismertem Svédországba költözésünk előtt, Viktor azonban csodálkozva meredt rá az aranyszínű kalácsokra: ő gyerekkorában, az előző évezredben ilyeneket sütött a nagymamájával, és még a recept neve is ez volt: Luca-macska. De azt sosem tudta, hogy ez egy tradicionális svéd recept.

imag1144.jpgLuca macskák frissen sütve

A Luca macskája az adventi időszakban népszerű, leginkább Luca nap környékén (december 13) sütik. Kacskaringós, felpöndörített macskafarok formájáról kapta a nevét, bár ennek alapján nem biztos, hogy akarom tudni, hogy a közepébe nyomott aranymazsola mit szimbolizál. :) A sáfrány különleges ízénél pedig csak a színe unikálisabb, ami a tésztát is arany színűvé varázsolja.

A formázása természetesen változhat, de az alapja mindig ugyanaz : egy sáfrányos, szaftosan puha kelt tészta. A szaftosságát pedig a krémtúró adja. Igen, pontosan az a fajta krémtúró, amit Magyarországon kis, takaros dobozokban édességként árulnak. Itt, a svédeknél ugyanez van nagyobb kiszerelésben, teljesen édesítetlenül is, és ez az, amitől ilyen jó lesz a tészta. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki kipróbálná az alábbi receptet, hogy kutasson fel édesítetlen krémtúrót valahonnan, vagy használjon sima vaníliásat, és felezze le a cukor mennyiségét a tésztában. A sima túró még áttörve sem igazán jó ehhez a recepthez, mivel sokkal szárazabb, mint amire itt szükségünk van.

Ajánlom, hogy próbáljátok ki, mert ritka finoman szaftos és mégis könnyed a tészta, a sáfrány egyedi íze pedig kiszakítja a hagyományos kalács-tészták világából. A receptben megadott mennyiségek feléből lesz két embernek egy hétvégére elegendő sütemény, úgyhogy ha valaki nagyobb családnak süt, az kezdje az eredeti mennyiséggel.

Hozzávalók (a recept szerint 30 darabra, nekem a feléből lesz 20 db) :

  • 50 gr élesztő
  • 5 dl zsíros tej
  • 150 gr vaj
  • 250 gr krémtúró (svédeknél : kesella)
  • 2 dl kristálycukor
  • 1 gr sáfrány (igen, ilyen sok)
  • 1 csapott teáskanál só
  • 16 dl liszt
  • 1 tojás + 1 a kenéshez
  • mazsola (kb. 60 szem)

Elkészítés :

Az élesztőt a meglangyosított, cukros tejben egy kis liszttel felfuttatjuk.
A só és a vaj kivételével minden összetevőt egy nagy tálban összerakunk, és dagasztani kezdjük. A dagasztás felénél hozzáadjuk a szobahőmérsékletű vajat és a sót, majd sima felületű tésztává dagasztjuk (kb. 10 perc alatt). Ezután meleg, huzatmentes helyen kelni hagyjuk, kb. 60 percet.

imag1173.jpgA megkelt tészta, a sáfránytól arany-pirosban pompázva.

A tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, átgyúrjuk, annyi gombócra osztjuk ahány darab kalácskát szeretnénk a végén. Ezeket gombóccá hengergetjük, majd ismét állni hagyjuk kb 10 percet (mire az utolsót is kigömbölyítettük, addigra az első pont pihent 10 percet).
A gombócokat kígyóvá sodorjuk (kb. 1 ujjnyi vastag), majd a két végét felkunkorítjuk az ellenkező irányban. Sütőpapíros lemezre tesszük, majd letakarva hagyjuk pihenni még 30-45 percet. Ez idő alatt a sütőt 225 fokra előmelegítjük.
A megkelt luca macskákat egy pici tejjel felvert tojással lekenjük, a feltekert rész közepébe 1-1 mazsolát nyomunk (tényleg nyomjuk bele, mert egyébként kilöki magából) majd 10-20 perc alatt készre sütjük. A sütési idő a sütőtől függően változhat, de ha a talpa már világos barna, akkor vegyük ki, mert egyébként száraz és túlsült  lesz

Fémdobozban kiválóan tárolható legalább egy napig, a további életéről nyilatkozni nem tudok, mert ennél tovább még sosem maradt meg. :)

 

NRebeka 1 komment ünnepek mindennapok étkezés

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr5914379716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása