Sötét vizeken gondolatébresztő film, ami lassan indul be, viszonylag száraz témát dolgoz fel, néha a tempó is döcögős, így nem mindenkinek fog tetszeni. Azonban egy égetően fontos problémára irányítja rá a figyelmet. Rob Billott harca és kitartása pedig igazán szükséges a vegyipari cégek tevékenységének magasabb fokú ellenőrzése miatt. Hiszen kellenek az olyan (kis)emberek, akik kiállnak a céljaikért és szem előtt tartják, hogy ha ők feladják, akkor a hétköznapi, elesett emberek (és a bolygónk) veszít.
Rob Bilott nagyvállalatokat védő környezetvédelmi ügyvéd, ezért is lepődik meg, amikor nagyanyja őt ajánlja egy farmer ismerősének, aki a gazdaságában tapasztalható nagy számú állat hullás és a DuPont vállalat helyi telepének tőszomszédjaként tapasztalható egyéb esetek miatt be akarja perelni a 70 ezer fős város legfőbb munkaadóját. Mivel Rob nem foglalkozik magánemberek képviseletével, először nem is kelti fel a figyelmét a lehetőség, azonban mivel a kisördög nem hagyja nyugodni, kérdezősködni és nyomozni kezd, végül mégis elvállalja az ügyet. Azt azonban ami ezzel kezdődik, valószínűleg egyik résztvevő sem gondolta sosem, hiszen ez a per csak a jéghegy igen aprócska csúcs és több, mint 20 évvel később is indulnak perek a DuPont ellen. Rob első ránézésre egy tutyimutyi alak, az ügyvéd társadalom jól megbecsült tagja. Mégis az ő állhatatos és az évtizedekig tartó kitartása kell ahhoz, hogy a kártérítési perek ne haljanak el a bürokrácia útvesztőiben.
Todd Haynes rendező valódi morális történetet mesél el jó és rossz szembenállásáról, az igazság végső győzelméről, még ha addig is több mint 20 évet kell várnia a szereplőknek. A filmet műfaját tekintve nem lehet egyértelműen tárgyalótermi drámának hívni, hiszen alig van benne bíróságon játszódó jelenet (ami viszont ott játszódik, nagyon sokat mond néhány perces időtartama ellenére). Nevezhetnénk tűpontos korrajznak, mivel világszerte hasonlóan jártak és járnak el nagyvállalatok: a legmagasabb profit miatt maximálisan kihasználják egy adott ország törvényeit; megtalálják a kiskapukat és elfogadható járulékos veszteségként tekintenek az esetleges emberi veszteségre/ környezet szennyezésre. És ez az utóbbi téma manapság egyre nagyobb publicitást kap a klímaaktivistáknak és az egyre felelősebben gondolkodó embereknek köszönhetően.
A film részletesen, mégis teljesen érthetően tárja a néző elé azt a hatalmas információhalmazt, amire az évek alatti nyomozása során Rob ráakadt: a DuPont felelőtlensége miatt családok, egész városok ittak az évtizedekig szennyezett vízből, amit a vállalat rákkeltő anyagok melléktermékeivel mérgezett a '60-as évek óta. És mindez a szennyezés nem áll meg az USA határainál, a cég termékeinek használatával mindenkit érint.
Azért hogy még jobban tudatosodjon a nézőben, hogy amit lát, az a valóság, a színvilág és az operatőri munka még jobban alátámasztja. Erősen szaturált színek, minden betegesen fakó, zöld és a barna, mintha minden rohadna. A fojtogatóan zárt kameraszögek sem segítenek a komfortérzetünkön, ráadásul a szűrt fények és a belső terek használata még mindig tudják fokozni az érzést.
A nagyvállalatok környezetszennyezéséről, dolgozóik tudtukon kívüli megbetegítéséről és a kisember ellenük vívott harcáról peres úton számos film témájául szolgált már. Azonban míg például az Erin Brockovich-Zűrös természet Oscar-díjat hozott Julia Robertsnek, addig Mark Ruffalo által életre keltett ügyvéd figurája sajnos elkerülte az Akadémia figyelmét. Pedig egy jelölést megérdemelt volna Ruffalo emlékezetes alakítása. 9/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
