Decemberi szubjektív listánkon a filmekben, sorozatokban előforduló férfi típusokat szedtük össze. Az erősebb nem számos formában van jelen a mozivásznon és a tévé képernyőjén, így igazán nehéz volt dönteni, hogy ki kerüljön be. Először egészen más irányba indultunk el, azonban menet közben rá kellett jönnünk, hogy sztereotípiákban gondolkodunk, így visszatértünk a kezdetekhez. További javaslatokat szívesen fogadunk.
Vérző olaj, Hanta boy – a munkamániás apák
A két alkotás két nagyon különböző szempontból közelíti meg a témát és mutatja be ezt a típust. A Vérző olaj Daniel Plainview figurájának életéből körülbelül negyven évnek lehetünk szemtanúi. A 19. század végén egyedül, megszállottként dolgozik egy bányaaknában, és ezüstöt hoz a felszínre, a végponton pedig az olajkitermelésből meggazdagodott öregemberként egy hatalmas házban végleg magára marad. A köztes időben azt látjuk, hogy egy olyan emberről van szó, akinek szinte senkire sincs szüksége. A motivációja egyszerű: a siker elérésével és vetélytársai legyőzésével meg akar szabadulni az emberi kapcsolatok gúzsba kötő erejétől. Paul Thomas Anderson rendezésében elkerülhetetlen a tragédia, a miként és a mikor a kérdés. Daniel Day-Lewis nem hiába kapta meg ezért a szerepért 2008-ban a legjobb férfinak járó Oscar-díjat.
A Hanta boy ezzel szemben sokkal vidámabb, komikusabb. Elég csak annyit mondani, hogy a főszereplő ügyvédet, akinek lételeme a hazugság, Jim Carrey kelti életre. Amikor kisfia szülinapján azt kívánja, hogy apja egy napig ne tudjon hazudni, elszabadul a pokol. Ugyanis a férfi élete nagy dobása előtt áll, egy rendkívül fontos tárgyaláson kéne még a csillagokat is lehazudnia a győzelemért. Így hát mit tehetne mást, felveszi a küzdelmet a megállíthatatlan igazmondással.
A Szerelem hullámhosszán, Kramer kontra Kramer – az egyedülálló apa
Sam Baldwin (Tom Hanks) felesége halála után kisfiával, Jonah-val (Ross Malinger) Seattlebe költözik új életet kezdeni és felejteni. Ez azonban a vártnál sokkal nehezebben megy, a férfi egyáltalán nem hajlandó az érzéseiről beszélni. Mivel a fia aggódik érte, karácsonykor betelefonál egy rádiós műsorba, így kényszerítve Samet, hogy végre megnyíljon. Ezt az adást Annie Reed (Meg Ryan) is végighallgatja, aki épp az eljegyzéséről autózik haza. A hallottak felkeltik a figyelmét, és újságíró lévén nyomozásba kezd, még levelet is ír Saméknek, amit Jonah elolvas. A kisfiú ekkor eldönti, hogy segít a felnőtteknek egymásra találni.
Ebben a filmben a Joe és az óriásvulkán után Meg Ryan és Tom Hanks újra szerelmes párt alkot. Hozzájuk jön még Norah Ephron, akinek neve ismerősen cseng a romantikus filmek kedvelőinek. A rendezés mellett a forgatókönyvhöz is volt köze, így most sem fogunk csalódni, annak ellenére, hogy a történet elég szomorúan kezdődik.
A Kramer kontra Kramerben ezzel szemben az apa (Dustin Hoffman) és kisfia azután marad egyedül, hogy az anya (Meryl Streep) elhagyja őket. A két hátrahagyott szépen lassan csiszolódik össze, a férfinak pedig teljesen változtatnia kell eddig megszokott életén, hiszen eddig csak a munkájának élt, azonban az új helyzetben ez nem tartható állapot. El kell sajátítaniuk a másik nyelvét és életritmusát, hiszen két nagyon eltérő világ találkozik egymással, és át kell hidalniuk a távolságot, mert eddig az anya volt az összekötő kapocs köztük. Mikor már majdnem minden a „rendes” kerékvágásba kerülne, újra felbukkan az anya, és magának követeli a fiát. A felnőttek megindítják a válást és harcolni kezdenek a kisfiúért.
A ’70-es évek végén az amerikai filmekben egyre többször megjelenik a válás. Ez az 1979-es mozi olyan jól és szívbemarkolóan dolgozza fel a problémát, hogy az Oscar-díj átadáson 9 jelölésből 5 kategóriában kapott díjat, többek között Hoffman a legjobb férfi, míg Streep a legjobb női főszereplő kategóriában nyerte el a szobrocskát.
Mindenki megvan – az özvegy
A Godde házaspárt minden évben meglátogatták az USA szerte élő gyerekeik (Kate Beckinsale, Drew Barrymore, Sam Rockwell). Felesége halála után Franknek (Robert de Niro) azonban rá kell döbbennie, hogy idén ez nem így lesz. Senki nem jön, így hát a férfi úgy dönt, hogy ha a hegy nem Mohamedhez, akkor ő látogatja meg őket. Kalandok sora veszi kezdetét, és mindegyik gyereknél valamilyen eltitkolt dologgal kell szembesülnie. Rádöbben, hogy a gyerekei minden titkukat az anyjukkal osztották meg, és neki csak a boldog eseményeket mondták el.
Így szembesül azzal, hogy a csemetéi egyáltalán nem azt az életet élik, amit ő szánt nekik, sőt: egyáltalán nem ismeri őket. A film jól bemutatja, hogyan változtak az utóbbi időben az emberi kapcsolatok: egyre ritkábban beszélünk egymással személyesen. Frank özvegyemberként próbál meg kapcsolatba lépni a gyerekeivel, és elérni azt, hogy neki is ugyanúgy mondjanak el mindent, mint anyjuknak. Ez mindegyik fél számára nehéz, hiszen nem csak az anya hiányával kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy újra közelebb kerüljenek egymáshoz és tudjanak nyitni a másik felé.
Egy ágyban az ellenséggel (1991) – az agresszív, erőszakos férj
Sosem ismerhetjük meg teljesen azt, akivel összeköltözünk/összeházasodunk. Bármilyen tökéletesnek is tűnhet, a külcsín sötét személyiséget is rejthet. Ebbe a helyzetbe került Laura Burney (Julia Roberts) is, aki 4 éve mondta ki a boldogító igent. Azt hitte, hogy jól választott: Martin (Patrick Bergin) jóképű, sikeres és hihetetlenül vonzó, a felesége minden kívánságát teljesíti.
Laura háziasszonyként éli napjait, így a külvilág számára ők a tökéletes házaspár. Azonban a valóság ettől nem is állhatna sokkal távolabb: a férfi zárt ajtók mögött kifordul önmagából és erőszakossá válik. Laura a megfelelő pillanatra vár, hogy elhagyhassa a férjét és mindörökre a háta mögött hagyhassa a múltat.
Párosban a városban – az idősödő férfi
Henry és Nancy Clark házassága már túl van a fénykorán, fiuk kirepült a családi fészekből.
A férfi hatalmas lehetőséget kap, így egy állásinterjú miatt New Yorkba repülnek egy hétvégére. Sok minden történik velük, amíg a városban vannak: elveszik a poggyászuk a reptéren; rossz vonatra szállnak; a Central Parkban töltenek egy éjszakát, és még a házasságuk is válságba kerül; ráadásul a szállásukként szolgáló luxus szálloda igazgatója (John Cleese) is megkeseríti a hétvégéjüket.
Egy házaspár életében, amíg fel nem nőnek és új életet nem kezdenek a gyerekek, mindig gondot okoznak. Mikor végre eljön a pillanat, a házaspár megint maga marad, mint a gyerek(ek) születése előtt. Az eltelt évek alatt azonban mindenki megváltozott, még az is lehet, hogy elhidegültek egymástól. Ebben az új helyzetben pedig mindent újra kell kezdeniük.
Danny Collins – az öregedő apa, aki sok éve elhagyta gyerekét
Az Al Pacino alakította öregedő rocksztár már legalább 30 éve nem írt új számot, a koncertjeit pedig rutinból hozza. Kiüresedett életébe egy John Lennon által 1967-ben neki írt levél hoz változást, mely arra sarkalja, hogy megkeresse sosem látott fiát és változtasson drog-alkohol-fiatal barátnő szentháromság által vezérelt életmódján. A színészóriás kellő iróniával formálja meg a pocakos, aranybarnára szoláriumozott rockert, akinek alakján keresztül láthatjuk, hogy mit tesz az emberrel a siker, a pénz és a függőség.
Az apa-fiú kapcsolat a film mozgatója. Sok mindent kell pótolniuk, ez viszont nem lehetséges súrlódások, hullámvölgyek nélkül. A két férfi életmódja és munkája is éles kontrasztba kerül, hiszen a fiatalember munkásként dolgozik egy építkezésen. Éppen ezért a világról alkotott elképzeléseik is mások, hiszen egyikük csak a családjáról akar gondoskodni, míg a másikat főként a fényűző életmód fenntartása és a külsőségek érdeklik.
Egy rém rendes család és Jim szerint a világ–a tévés férjek
Az Egy rém rendes család fájdalmasan karikaturisztikus választ ad az idealizált amerikai családmodellre. Al Bundy (Ed O’Neill) egy pancser, akármihez is fog, az biztos kudarc: felesége egyáltalán nem a legjobb háziasszony megtestesítője, a gyerekeiről pedig már ne is beszéljünk. Így éldegél a Bundy család Chicago külvárosában, és csak álmodoznak egy jobb életről.
Ezzel szemben a Jim szerint a világban ennél sokkal árnyaltabb a dolog. Jim (Jim Belushi) építési vállalkozó, egy szép nagy házzal, egy csodás feleséggel és egyre több gyerekkel. Neki és a sógorának, Andynek mindenről megvan a véleménye, ez alól a gyereknevelés sem kivétel. Itt is van sablonosság: apu sumákol, anyu lebuktatja, majd a következő részben fordítva, ráadásul 8 évadon keresztül. Azonban minden részben ott a levonandó tanulság is, amit szórakoztató módon kapunk meg, nem utolsó sorban sokszor térdet csapkodva, így aztán egyáltalán nem unalmas. Nem áll messze a valóságtól, az egyik fő mozgatórugó a lusta gondolkodásmód, de fontos összetevő a “majd én túl járok az eszén”, illetve az örök favorit, a “lám, lám, lám”. Ezek a dolgok életünkben is jelen vannak, más-más formában. Igaz, hogy Jim és családja áll a középpontban, de a szingli sógora és sógornője révén az egyedülállók hétköznapjaival, egy normális társ megtalálásának nehézségei is szerepet kapnak.
Két pasi meg egy kicsi–az agglegény, az elvált és a kissrác
Charlie Harper (Charlie Sheen) az aranyifjúk tökéletes életét éli: a malibui tengerparton van háza; luxusautóval furikázik, és még hírből sem ismeri a tartós kapcsolatokat. Ebbe rondít bele frissen elvált öccse, Alan (Jon Cryer), aki az előzetes tervek szerint csak egy rövid időre költözik be. Ehhez jön még hétvégéken Jake (Angus T. Jones), az unokaöcs, aki nem az eszéről híres. A három pasi kalandjaiba kapunk betekintést: állandóan vicces helyzetekbe kerülnek; néha a nagymama is feltűnik; kiderül, hogyan látják a férfiak a világot, és végül az is világossá válik, hogy ebben a házban Berta, a házvezetőnő hordja a nadrágot.
A sorozat a testvérpáron keresztül mutatja be az eltérő társadalmi helyzetben élő férfiak hétköznapjait. Míg Charlie szinte mindent elért az életében, és akárkit fel tud szedni, addig Alan mindenért megszenved, és még így sem biztos, hogy eléri az álmait. A volt feleségének kipengetett havi tartásdíj szinte lenullázza; a munkájában sem túl sikeres; és az új pár megtalálása sem könnyű feladat számára. Ezt a képet színesíti Jake figurája, akinek alig van sütnivalója, viszont Charlie neki köszönhetően kezd felelősséget vállalni, hiszen néha neki kell vigyázni a kölyökre.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren.
