Talán az egyik legnagyobb hullámvasúttal büszkélkedhet a slasher-franchiseokon belül a Texasi láncfűrészes-széria. A korszakalkotó résztől kezdve, a botrányos, a vállalható és a nézhetetlen folytatásokon keresztül, a minőségi rebooton át minden állomás megtalálható elmúlt 44 év, 8 epizódja között. Bár Tobe Hooper volt az atyja az egész mészárlásnak, mégis Ő volt az első azon rendezők között, akik bevertek egy szöget a széria koporsójába. Reménykedve a sikerben, a 3. felvonást már egy új rendezővel, Jeff Burr-el indították útnak.

Michelle és Ryan Kaliforniából Floridába tart. Texasban éri a fiatal párt az első intő jel: egy kisváros mellett rendőrblokádba ütköznek. Kiderül, hogy a környéken megcsonkított holttestre bukkantak a rendőrök. Fel is hívják a figyelmüket arra, hogy sehol ne álljanak meg. A pár viszont kénytelen megállni, sőt… még egy jó tanácsot is elfogadnak…

Egy jókora levegővétel kellett ahhoz, hogy nekiüljek a 2. epizód után a harmadiknak. Miután Tobe Hooper lényegében a csúcsról a zs-kategória legaljára levitte a szériát, álmomban sem gondoltam, hogy itt nekem bármiféle pozitív csalódásom lesz, még akkor sem, ha kapok egy Viggo Mortensent a képernyőre. Ennek ellenére mégis azt kell, hogy mondjam, hogy kellemesen csalódtam, mégpedig azért, mert nem lett botrányosan szar a végeredmény, hanem szimplán csak nagyon rossz. És ez, akárhonnan is nézem, már fejlődés, még akkor is, ha nem az a fajta, amit elvárnánk egy filmtől. Megkaptuk a szokásos eltévedős kalandot, amiben az éjszaka folyamán lecsap a gonosz, jelen esetben Tex és társai, hogy a bajba jutott emberkéink főfogásként legyenek tálalva a vacsora folyamán. És ez tök jó is lenne, ha nem csapna át az egész film egy horror-paródiába, de annak is egy gyengébb verziójába.

Jeff Burr helyzete sem volt éppen rózsás. A stúdió lényegében teljesen megkötötte a kezét, ami által több vágást kellett végeznie a stábnak a filmen, mint a Sawyer-családnak a húsfeldolgozó üzemben. Ezáltal pedig több szaftos jelenet is az enyészeté lett. Ez azonban még mindig nem lett volna végzetes hiba, ha a hangulati elemeket, valamint a láncfűrészes gyilkos paráztató jeleneteit nem csak pillanatokra képesek értékelhetően felvonultatni a képernyőn, hanem hosszasan kinyújtani, mint ahogyan azt az első rész is tette. Az összkép nem állt össze, és lényegében egy olyan végeredményt kaptunk, ami semmiben sem kiemelkedő. 3,5/10