Tíz évvel ezelőtt, 2013-ban még a Malága számított a Bajnokok Ligája meglepetéscsapatának, mára azonban kiestek a spanyol másodosztályból és a harmadik vonal várhat a csapatra. Nézzük, milyen okok vezettek idáig.

A kezdetek

Malága városa a Földközi-tenger partján található, és a város hírnevét elsősorban a nyaralóhelyének, mintsem a labdarúgásnak köszönheti. Az első futballcsapat a városban 1904-ben, Málaga Foot-Ball Club néven jött létre. Első riválisai a helyi kikötőbe érkező külföldi hajók legénységeiből összeállított kisebb csapatok voltak. 1912-ben az FC Malagueno is létrejött, ami a gárda főriválisaként lépett elő. 1933-ban, az akkor már Málaga FC és az FC Malagueno egyesült. Így jött lére a Club Deportivo Malacitano. Valójában csak papíron volt egyesülve a gárda, mivel a Malagueno csak nevet változtatott, ugyanis ők jobb gazdasági helyzetbe voltak. 1948 májusában már a helyzet annyit változott, hogy a Malaguueno a Málagai csapat tartalék együttese lett, miután a CD Santo Tomas együttesét is felvették maguk közé.

Az első csapat 1946-ban hagyta el végleg a harmadosztályt, és ezt követően hol a második, hol az elsőosztályban szerepeltek. A csúcspontot az 1971/72-es bajnokság jelentette, amikor is a hetedik helyet csípték el. 1992-ben azonban csődeljárás alá került a klub, és mielőtt felbomlott volna abban az évben, a fiók csapat elvált tőle és Málaga Club de Fútbol S.A.D. néven folytatta tovább a szereplését, elindulva a negyedosztályból.

Első aranykor

Az 1990-es évek végén indult meg a csapat felfelé. Ehhez az kellett, hogy 1998-ban, mikor a csapat feljutott a harmadik vonalból, Joaquín Peiró-t ültessék le a kispadra. Az egykori Atlético Madrid nevelés egy fiatal és kiváló minőségű játékosok alkotta csapatot rakott össze, amely a másodosztályt megnyerve jutott fel az élvonalba. A 2001/02-es szezonra már stabil középcsapattá váltak az élvonalban, és az akkor elért tizedik hely Intertoto kupát jelentett, ahol végül a döntőben 2:1-es összítéssel legyőzték a Villareal-t.

A 2002/03-as szezonban az UEFA kupában is belekóstolhattak, ahol egészen a negyeddöntőig jutottak, de ott a Boavista megállította a csapatot. A szezon végén csupán a 13. helyen végzett a csapat, Peiro pedig a visszavonulás mellett döntött, és vele együtt több meghatározó játékos is áttette máshová a székhelyét. Azon a nyáron a távozó edző a Real Murcia-hoz ment, amely akkor az élvonalban szerepelt. Peiro abban a klubban lett profi játékos, de edzőként fél évet, és 21 meccset bírt ki a kispadon az ex-klubjánál, ahol mindössze 1 győzelmet és 10 döntetlent tudott felmutatni. A szezon végén a csapat kiesett az élvonalból. Őt követte Juande Ramos a kispadon, aki a tizedik helyig kormányozta a gárdát, és a szezon során 5:1-re legyőzte hazai környezetben a Barcelonát.

Ramos a szezon végén a Sevilla-hoz ment, utódja pedig Gregorio Manzano lett, akit január közepén a B csapat edzője, Antonio Tapia váltott. Egy újabb 10-ik hely után a 2005/06-os szezonra az eredmények legyengültek, Tapia-t január végén mehetett, de hiába az edzőcsere, a gárda nagyon simán kiesett az élvonalból. A nyáron az a Juan Múniz került a gárda élére, aki még Juande Ramos munkáját segítette a csapatnál.

Múniz, balról a harmadik a képen

Második aranykor

A második vonalba került gárdának a kiesés sokkal közelebb volt, mint a feljutás, de végül nemcsak, hogy bennmaradtak, de a második szezonban a második helyet csípték el, így visszajutottak az élvonalba. A feljutást követően azonban ismét Tapia lett az első, hogy a következő szezonra, hogy Múniz-t nevezhessék ki. A régi-új trénerrel a gárda a kiesés ellen harcolt, de ekkor már az anyagi gondok is megjelentek a csapatnál. Az addigi elnök, Fernando Sanz eladta a többségi tulajdonjogokat a katari sejknek, Abdullah bin Nasser Al Thani-nak, aki azzal a céllal érkezett, hogy felvegye a versenyt a Real Madrid – FC Barcelona kettőssel szemben.

A katari 2010 novemberében megszerezte Manuel Pellegrini-t a kispadra, akinek igyekezett megerősíteni a csapatot. Olyan minőségi igazolások érkeztek ekkor a klubhoz, mint például: Santi Cazorla, Joaquin, Nacho Monreal, Júlio Baptista, Jérémy Toulalan, Roque Santa Cruz, Martín Demichelis, Javier Saviola, Ruud van Nistelrooy, de ekkor bontogatta a szárnyait a csapatnál a fiatal Isco.

A 2011/12-es szezonban a klubrekordot jelentő negyedik hely is összejött, ami BL Play-Off-ot jelentett a görög Panathinaikos ellen. A görögök elleni meccset sikeresen abszolválták, így jöhetett a Bajnokok Ligája C csoportja, ahol a Zenit, az Anderlecht és az AC Milan várt rájuk. Ez azonban nem jelentett gondot a csapatnak, amely az első helyen lépett tovább, majd az egyenes kieséses szakaszban a Porto-t is legyőzték. Jöhetett a negyeddöntő a Dortmund ellen, de a hazai 0:0-t követően idegenben, a rendes játékidő hosszabbításában végül elbukták a továbbjutást. Ez jelentette a klub életében a csúcsot.

Süllyedés

A BL menetelés mellett a hatodik helyet csípték el a bajnokság végén, de hiába az újabb európai porondot ért helyezés, a klubnak ekkor már tartozásai voltak, így az UEFA eltiltotta őket a nemzetközi szerepléstől. Így nem vehettek részt az Európa ligában. A gárda az adósságok rendezéséhez – mi mást téve – elkezdte eladni a meghatározó játékosait. Ekkor már Pellegrini is tovább állt, de a tulaj a nehezebbé vált helyzet ellenére is maradt a klub élén.

Az eredmények fokozatosan leromlottak, és a kiesés végül a 2017/18-as szezonban érte utol a csapatot. Abban a szezonban szinte csont nélkül kizúgtak. A másodosztályba kerülve is egyre gyengébb eredményeket produkáltak, bár az első szezonban a rájátszást elérték, de végül elbukták a feljutást. A koronavírus megjelenésével már a csőd szélére is került a gárda, amely az összes játékosát elengedte. Most pedig már a kiesést sem tudták elkerülni.

Még az idei szezonban, a gárda rutinos játékosa, Rubén Castro rekordot állított fel, ugyanis elérte pályafutása 285. gólját, ami azt jelenti, hogy ő lett a spanyol első két osztály legeredményesebb játékosa. Nála több gólt csak Cristiano Ronaldo (311), illetve Lionel Messi (474) szerzett.