Steve Morison góljával a Millwall legyőzte a Bradford-ot, ezzel két év száműzetés után (2017 nyarán) ismét a Champo-ra készülhetett. A győzelem azt is jelentette, hogy Neil nemcsak játékosként, de menedzserként is Play-Off döntőt nyerhetett a klubbal.

Játékosként és menedzserként is Play-Off döntőt tudott nyerni Harris.

A 2017/2018-as szezonra is úgy erősített a Millwall, ahogy azt már megszokhattuk tőlük. Tulajdonképpen a távozók helyére igazolt csak a klub, ingyen, vagy aprópénzeknek számító összegekért. Távozott a kezdőből kiszoruló kapus, David Forde, akinek a helyére egy másik David-et, pontosabban David Martin-t szerződtették le. Apró érdekesség, hogy Martin ifikarrierjét a nagy rivális West Ham-nél töltötte és az apja, Alvin Martin 1977-től 1996-ig szolgálta a kalapácsosokat.

Martin meccs közben. Sok lehetőséget nem kapott.

A kezdőből kiszorult két szélsővédő, Shaun Cummings és Joe Martin is továbbálltak. Előbbi a Rotherham, utóbbi a Stevenage csapatát választotta. Harris az ő pótlásukat is megoldotta. A védelem baloldalára a döntőben legyőzött Bradford játékosát, James Meredith-et hozta el ingyen, a jobboldalra az a Conor McLaughlin érkezett a Fleetwood-tól, aki az előző szezonban szintén Play-Off meccseket játszott (A Bradford a Fleetwood-ot legyőzve jutott a döntőbe). Az akkor még 22 éves Jake Cooper kölcsönszerződését véglegesítette a klub. A középpályáról az előző szezonban megszerzett David Worrall és Calum Butcher is távozott. Mindketten a Liga Two felé vették az irányt, de kölcsönadták Nadjim Abdou-t az AFC Wimbledon-nak, ami gyakorlatilag azt is jelentette, hogy a távozó ikon egy emlékmérkőzést fog kapni.

Abdou-t a Bochum elleni felkészülési mérkőzésen búcsúztatták el.

A távozó Worrall és Butcher helyére véglegesítették a Wolves-tól kölcsönvett George Saville, Jed Wallace kettőst és ingyen megszerezték Ryan Tunnicliffe-t a Fulham-tól. A támadósorba a távozó fiatal csatárok helyére jött, az akkor már 26 éves Tom Elliott. Összességében a Millwall továbbra is hű maradt magához és továbbra sem „robbantottak bankot“ az átigazolási piacon. Novemberbe kölcsönadták Tony Craig-et a Leyton-nak, majd a nyáron végleg elhagyta a Millwall-t a balhátvéd. Januárban visszahozták a klublegendát, Tim Cahill-t, de csak 10 mérkőzés jutott neki. Tim-nak mindenképp kellett egy kevés játékidő, mert a 2018-as nyári VB volt az utolsó szereplése az ausztrálok válogatott mezében, így formában kelett magát tartania.

Első győzelemre az ötödik fordulóig kellett várni. Az akkor még önmagát kereső Norwich látogatott a The Den-be és egy sima, 4:0-ás vereséggel mehettek is haza. Ez követően – ahogy az elmúlt években megszokhattuk – a Millwall szép lassan megindult felfelé és január közepétől egy 17 meccses veretlenségi szériát produkálva, végül a 8. helyen zártak. A Play-Off-hoz csupán 3 pont és jobb gólkülönbség hiányzott.

A Norwich elleni 4:0-ás mérkőzés pillanatképe.

Harris ezúttal is a 4-4-2-hez ragaszkodott. Természetesen a 2017/18-as kezdőcsapatban is történt változás:

• Shaun Hutchinson, aki az előző szezon vége felé kezdett beépülni a kezdőcsapatba, a 17/18-as szezonra már abszolút kezdő lett.
• A tavalyi szezonban kölcsön vett Jake Cooper is kezdőjátékossá lépett elő.
• Mahlon Romeo-t gyakran 1 sorral feljebb kezdette Harris. Így Conor McLaughlin lett az elsőszámú jobbhátvéd.
• A Wolves-tól megszerzett Jed Wallace és George Saville kettős kihagyhatatlan lett a kezdőből.
• Byron Webster az első 11 forduló után kikerült a kezdőből.
• A Bradford-tól megszerzett James Meredith kiszorította az addigi balhátvédet, Tony Craig-et.
• A középpálya baloldalán Onyedinma és Aiden O’Brien váltotta egymást.

Csillaggal jelölve az a csapatrész, ahol változás történt az előző szezonhoz képest.

Ebben a szezonban Lee Gregory és George Saville is 10-10 góllal zárt, de Jed Wallace 7 gól és 8 gólpassza sem volt gyenge. Aiden O’Brien ebben a szezonban nem igazán szórta már a gólokat. 32 meccsen csak 6 gólt és 2 gólpasszt jegyzett. Steve Morison teljesítménye is gyengébbre sikeredett, mint a Liga One-ba és csak 5 góllal zárt, de a 11 gólpasszától senki sem osztott ki többet. Az említett bajnokság krónikájához tartozik, hogy Harris elődje, Ian Holloway ellenfélként (QPR-t irányította) tért vissza a The Den-be. Természetesen a Millwall hívei nem felejtették el az ex menedzser munkáját, akit "szívélyesen" fogadtak. (KATTINTS).

Morison ünnepli Lee Gregory-t. Ez gyakori kép volt az elmúlt szezonokban.

Jöhetett a 2018/19-es szezon és az a bizonyos „második szezon“ szindróma (aki esetleg nem értené a kifejezést: Egy újoncnak mindig a második szezon a legnehezebb az adott bajnokságban). Harris is érezhette, hogy a keret erősítésre szorul, de a Millwall inkább gyengült, mint erősödött.

Nehéz szezon várt Neil-re és a Millwall-ra.

A kapus poszt és a védelem nem sokat változott. Előbbin kölcsönvették Ben Amos-t, aki évek óta a Champo-ban védett (megjegyezve, hogy mindig a kiesés elől menekülő csapatokhoz került) és az eddigi tartalék kapust, a fiatal Tom King-et kölcsönadták. A védelembe Murray Wallace érkezett a Scunthorpe-tól, persze ez azt is jelentette, hogy pár, parkoló pályára tett védő tovább fog állni, mivel így még kevesebb játékidőt fognak kapni. Komolyabb változás a középpálya sorban történt. Érkezett a Sheffield United-től Ryan Leonard (akkor még kölcsönbe csak) és a klub ex játékosa (2008 márciusától májusig már játszott a Millwall-ban), Jem Karacan. Tim Cahill India felé vette az irányt, a két klub nevelés, Ben Thompson és Onyedinma kölcsön lettek adva., Nadjim Abdou végleg távozott a francia FC Martigues-hez és jött a nagy meglepetés! George Saville-t kölcsönvette a Middlesbrough opcióval.

Bejátszotta magát a kezdőbe, majd a Boro-hoz igazolt.

A támadó posztra jött Tom Bradshaw kölcsönbe, az akkor még Liga One-ban játszó Barnsley-tól és a Millwall klubrekordot jelentő összeget fizetve, 900 000 angol fontért megszerzte a cseh Jíri Skalak-ot. A klub ugyan veretlenül lehozta az első 3 fordulót (1 győzelem és két döntetlen), de ezt követően egy hatalmas lejtmenetbe kezdett a klub. Jött zsinórban 8 nyeretlen meccs, amelyeken csupán 2 pontot tudott összekaparni a csapat és a 11. fordulóban már a kiesőhelyen várták a folytatást. A gyenge szereplés végig jellemző volt a Millwall 2018/19-es szezonjára. Így már a télen adva volt a feladat, hogy a keretet megkell erősíteni.

A rekordigazolás Jíri Skalak küzd a labdáért.

Az őszi szezonban látszódott, hogy Jem Karacan és Jíri Skalak szerződetésével mellé fogtak. Jem szinte csak pár perceket kapott, ha egyáltalán pályára léphetett, így nem csoda, hogy a télen távozhatott. Skalak egyre kevesebb lehetőséghez jutott és ha játszott is, nem igazán szolgált rá az árára, így a tavaszi meccseket márcsak a padról (vagy még ott sem) nézhette végig. De az előző szezonokban a kezdőben szerepet kapó Byron Webster is elhagyta a Millwall-t.

A képen Webster ünnepel a Play-Off döntő után. A háttérben Archer és Abdou.

A klub kölcsönvette a Derby-től Alex Pearce-t, aki a védelembe érkezett, de az előző szezonban már náluk játszó Ben Marshall-t ismét kölcsönvették, de ezúttal nem a Wolves-től, hanem a Norwich-tól (a kanárik a nyáron megvették Ben-t, de nem sok szerephez jutott ott). A klub ezen kívül véglegesítette Tom Bradshaw és Ryan Leonard kölcsönszerződését. Mindketten klubrekordot jelentő 990 000-ért lettek végleg a Millwall-é. Tom esetében meglepő lehetett a véglegesítés, mert alig játszott és gólt sem szerzett. Ryan valósággal berobbant a kezdőcsapatba.

Tom Bradshaw

A szezon során ismét módosult a kezdőcsapat. Íme a változások az előző bajnokság kezdőjéhez képest:

• Az egyre többet hibázó Archer ugyan maradt a kezdő, de Ben Amos és David Martin is több mint 10-10 meccset kapott.
• Webster végleg kikerült a védelem közepéből.
• Mahlon Romeo újra kezdő jobbhátvéd lett (Conor McLaughlin kárára).
• Jed Wallace simán a kezdőcsapatba maradhatott, mivel a posztján játszó Onyedinma-t a Wycombe Wanderers-hez kölcsönözték.
• Shane Ferguson ismét a kezdő balközéppályás lett.
• A csapat középpályása, Williams kevesebb szerephez jutott. A posztján Tunnicliffe is jócskán szerephez jutott.
• Saville helyét Ryan Leonard örökölte meg.

A leggyakoribb kezdő a 18/19-es szezonból. Csillaggal jelölve, ahol változás történt az előző szezonhoz képest.

Ugyan a Millwall-nak még párszor előfordult, hogy zsinórban 7-8 mérkőzésen nyeretlen maradt és a szezon utolsó 6 meccsén se tudott győzni (4 döntetlen és 2 vereség), de végül sikerült kiharcolniuk a bennmaradást (4 ponttal a Rotherham előtt végezve), elcsípve a 21. helyet. A mögöttük végző 3 csapat (a már említett Rotherham-on kívül a Bolton és az Ipswich) így kiesett a Liga One-ba.

A Rotherham otthon megverte a Millwall-t a szezon elején, a The Den-ből elhoztak 1 pontot, mégis ők estek ki.

Ebben a szezonban is Lee Gregory lett a házigólkirály a maga 14 góljával. Ahogy a legtöbb gólpasszt (7) is ő osztotta ki, holtversenyben – gólpasszok tekintetében – Cooper-el. Morison csupán 1 gólt és 6 asszisztot tudott felmutatni. Jed Wallace 5-5, Shane Ferguson 4-5, Williams 5-3, Tom Elliott 4 góllal és 3 gólpasszal zárt. Aiden O’Brien is gyenge szezont futott a maga 4 gól és 2 gólpasszával.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!