Reisz Gábor legújabb filmje egy középiskolás diákon keresztül szeretné bemutatni a magyar politika ellentéteit, és ennek emberekre gyakorolt hatását. A film a Velencei Filmfesztiválon, az Orizzonti szekcióban megkapta legjobb filmnek járó díjat.

A film története az érettségire készülő Ábellel indul, akinek gondjai akadnak a történelemmel, emellett szerelmes osztálytársába, Jankába. Janka viszont a történelemtanáruk, Jakab felé érez így, neki viszont családja van. Jakab liberális gondolkodású, ezért egyszer már konfliktusba került Ábel fideszes apjával egy szülői értekezlet alkalmával. Emiatt Ábel sem szimpatizál vele. Eljön az érettségi ideje, ezen Ábel képtelen megszólalni. Jakab, hogy oldja a feszültségét, a zakóján maradt kokárdáról kérdezi, de ez sem segít.

Amikor hazaér, apja, értesülve a bukásról, nagyon megszidja, és kikérdezi a történtekről. A nyomás hatására Ábel végül Jakabra fogja a bukást, aki megkérdezte tőle, hogy miért van rajta a Fidesz iránti elköteleződést is jelképező nemzeti jelkép. Egy jobboldali lap újságírónőjéhez is eljut a történet, aki a szenzáció reményében interjút készít Ábellel, aminek hatására kis idő elteltével országos botrány kerekedik…

Érdekes történet, elgondolkodtató üzenet és mindez mai környezetben. Hol csúszhatott félre egy ilyen remek alapgondolattal rendelkező film? A gondok sajnos már a forgatókönyvvel elkezdődnek, a feleslegesen hosszú bevezetéssel, ami nem rejt magában annyi fontos elemet, mint amennyit a játékidő igényelne. A párbeszédekben jól érezhető a szöveg valósághűségre való törekvése, de ez eltúlzott lett, és ezzel inkább a karakterek komolyanvehetőségét tette kockára. A dialógusbeli hiányosságokat megfelelő színészi munkával ellensúlyozni lehetett volna, de sajnos a színészek játéka inkább csak rontott a filmen. Egyedül az Ábel apját alakító Znamenák Istvánt tudnám pozitívan kiemelni, aki egyes jeleneteit egészen élvezetéssé tette a játékával, de egy jó színész nem tud egy teljes művet megmenteni.

A sok negatívum mellett azért megbújik néhány pozitívum is, mint például a képi világ – ez több jelenetben is kiemelkedőnek számít –, és az alapötletben sincs semmi kivetnivaló. Összefoglalva, szerintem a Magyarázat mindenre egy kihagyott lehetőség, ami egy kicsit más megközelítésben kiváló film lehetett volna.

Bodnár Mihály (AKG, 8. évf.)

Magyarázat mindenre (2023, 151 perc)
Rendezte: Reisz Gábor
Szereplők: Adonyi-Walsh Gáspár, Znamenák István, Sodró Eliza

LIKE - értesülj az új cikkekről!