Az ausztrál zenekart nagyon sokáig tartogattam magamnak, de úgy érzem, hogy most jött el az idő ahhoz, hogy tegyek egy nagyobb lépést afelé, hogy a környezetemben többen megismerjék, mert szerintem rohadt jók, és az egyik kedvenc ausztrál zenekarommá nőték ki magukat az évek alatt. 

A 2018 novemberében megjelent EP-t az alternatív rock irányzatba sorolnám, van egy kicsi köze a metalhoz is, mert az összes dalba van egy kis ordibálás, ha két szó erejéig is, de ott vannak. Leginkább a Badflower zenekarhoz tudnám hasonlítani őket, mert ők is alapvetően alternatív rockot játszanak kicsi kiabálásokkal, igaz, nekik már kiforrott a saját hangzásuk, a Colourblind-ban még fellelhetőek nem egyedi elemek, de hát még nagyon fiatalok, vagyis 2018-ban azok voltak. A banda zenéjét a volt ének tanárom Iza néni nagyon szeretné, mert tök sok dalban vannak kánon szerű ének témák, és Iza néni a kánon megszállotja volt. 

Dalok közül a legismertebb egyértelműen az Entice Me, ennek a számnak Spotify-n már több mint 3 millió hallgatottsága van, ami nagyon kimagaslik, ugyanis a többinek átlagban 100 ezer a lejátszása. Én értem, hogy miért az a dal a legnépszerűbb, de számomra a Backbone és a címadó Move Like You a két kedvencem, de a Water és a Weather Song is jó. Az EP két mélypontja a Natalie és a Fleas. A Fleas csak egy átvezető, de a Natalie első fele számomra tök unalmas, de amikor beindul a dal, az már elfogadható, de nem fogok meghallgatni egy majdnem négy perces dalt az utolsó egy perce miatt. Összeségében szerintem ez egy egész jó bemutatkozó EP, sőt annak tökéletes, lefektette a zenekar hangzásának alapjait, csak egy két dolgot kell kijavítani, ahhoz, hogy egy nagyon jó albumot készítsenek.