Három éve jelent meg az „A sci-fi politológiája” című ismeretterjesztő könyv, ami mára gyakorlatilag sorozattá vált. A legújabb kötet, „Párhuzamos univerzumok – Képzelet és tudomány” címmel, Filippov Gábor, Nagy Ádám és Tóth Csaba szerkesztésében jelenik meg, több, mint egy tucat tanulmánnyal, amik között már nem csak politológiai vagy pedagógiai, hanem több más társadalom- vagy természettudományi témában is találhatunk írásokat.

A különböző, immár megszokott módon változatos világok közül minket természetesen a Star Trek érdekel a legjobban.

A könyv Star Trekkel kapcsolatos esszéje (kissé meglepő módon, bár ezeknél a köteteknél ez már szinte norma) azt vizsgálja, milyen kapcsolódási pontokat lehet találni az Európai Unió és a Bolygók Egyesült Föderációja között.

A dolog pikantériája, hogy a szerző, Miyazaki Jun, aki amellett, hogy scifi-rajongó (az SFPortál szerkesztője és megannyi rendezvény szervezője), a „civil” életben is keveri a fantáziát a valósággal: például klingonként indult pár éve az önkormányzati választásokon.

Ebben a korábbi posztban pedig – két másik előadó társaságában - arról elmélkedik, valóban demokrácia-e a Föderáció világa, mert minden jel arra mutat, hogy inkább egy katonai diktatúra.

A „Párhuzamos univerzumok”-ban megjelenő tanulmányában viszont az ellenkező irányba lendíti az ingát: azt az elméletet igyekszik bebizonyítani, hogy a Föderáció nagyjából egy jól működő Európai Unióra hasonlít.

Ugyan előfordulnak népek között viták, de valahogy mégis békében rendezik őket – sosem jutnak el a felfüggesztésig például. A Föderációnak egységes, jól működő gazdasága és egységes külpolitikája van (ami a mi szemünkkel nézve mindenképpen irigylésre méltó), de nincs viszont pl. hadserege (elvileg legalábbis). Nyilván a Star Trek Föderációjának világa erősen utópisztikus, de mégiscsak követendő példa. Vajon mit tanulhatunk ebből a példából?

Egy ilyen tanulmány szerzőjének azért is van nehéz dolga, mert alapvetően egy Star Trek-sorozat világát nem feltétlenül ebből a szemszögből alkották meg az írói, és bár az univerzumépítés lényeges része a scifi/fantasy-sorozatoknak, nem feltétlenül az adja a vezérfonalat. Komoly kérdéseinkre a választ csak egy-egy epizód szereplőinek odavetett félmondataiból, és a sorozat mellé kiadott háttéranyagokból (vagy épp nem kiadottakból, mint pl. a sorozatbibliák), készítői interjúkból, nyilatkozatokból kaphatjuk meg.

És így is elkerülhetetlen, hogy olyan hajtépős felismerésekre juthassunk, mint például hogy bár McCoy doktor pénzért keres fuvart a Star Trek III-ban, Kirk elmagyarázza a Star Trek IV-ben, hogy nincs is már pénz a Föderációban. (További csavarként Picard is erről beszél a Star Trek First Contactban, miközben Crusher doktornő pénzért vásárol 8 évvel korábban a TNG-pilotban.) Vagy említhetném Picard gyönyörű beszédét arról, hogy a Csillagflotta egy békefenntartó szervezet, majd a reklám után elmennek hadgyakorlatot tartani (TNG: „Peak Performance”).

Mondjuk hajtépős ellentmondásban a való világ is bővelkedik

Szóval lehet, hogy az írók nem teljesen gondolták át ezt a dolgot (vagy ha mégis, hát elég elborzasztó következtetésekre jutottak), ez mindenesetre nem akadályozhat meg egy mindenre elszánt esszéírót.

Így hát mi se vesszünk el a részletekben, ahogy tavaly is, idén is csak ajánlani tudom ezt a könyvet, benne egy bő 20 oldalas, roppant élvezetes Star Trekes elemzéssel, ami egy olyan szögből foglalkozik közérthetően kedvenc univerzumunkkal, ami alapból nem jutna az ember eszébe.  Én rendkívül izgalmasnak találtam, hogy ebben a jól ismert és szeretett fantáziavilágban bolyongva tanultam valamit a saját világunkról. De hát, ugye, a jó scifi általában erről szól.

(Ha valaki esetleg mégis el akarna veszni a részletekben, ajánlom, lapozzon bele a jegyzetekbe is…)

A kötet április 23-án jelenik meg.

Filippov Gábor-Nagy Ádám-Tóth Csaba (szerk.): Párhuzamos univerzumok

Athenaeum Kiadó, 2019.

Disclaimer: a kézirat „Star Trek-ügyi” szakmai lektorálásában részt vettem.