SOUL LABOR

Empátia vs Szimpátia. Melyikkel járunk jobban?

+1 gyarkolat, hogy jobban tudjunk figyelni egymásra

2019. december 08. - Rák D.

Empátia. Szimpátia.

Melyikkel fordulsz gyakrabban mások felé?

img_7996.jpg

Amikor valaki szimpatikus, akkor mondjuk tetszik, ahogy megnyilvánul, ahogy látja a világot, egyetértünk vele bizonyos dolgokban vagy azt gondoljuk hasonló dolgokon megy át, mint mi. Ez nagyrészt rólam szól, arról, hogy magamhoz viszonyítom a másikat, a saját értékrendemhez, így aki ehhez hasonló, az tud szimpatikussá válni, másokat kizárunk ebből a körből.

Amikor valakivel empatizálunk, akkor őt próbáljuk önmaga valójában megérteni és elfogadni, ha véleménye különbözik is sajátunktól. Megpróbálunk közlendője lényegéhez közelebb jutni, a cipőjébe lépni perspektívaváltással, ítéletmentesen megértve érzelmeit és kommunikálva azokat. A szimpátia például azt mondatja, amikor valaki megosztja a nehézségét, hogy “nyugi, ilyen már velem is történt, túl leszel rajta”. Az empátia értőn figyelést eredményez és biztosít arról, hogy “nem is tudom mit mondjak, de számíthatsz rám, itt leszek, ha kell, mert értem, hogy most nehéz”. Az empátia legfontosabb jellemzője, hogy összeköt minket. Szimpátiát nem fogsz mindenki felé érezni, de empatikus bárkivel lehetsz. Gyakorlat teszi a mestert.

img_7995.jpg

Szóval íme egy gyarkorlat:

Az empátiához vezető egyik nagyon fontos út, az értő figyelem gyakorlása, hiszen ha valóban értjük a másik mondandóját, könnyebben megy a perspektívaváltás. Ez a gyakorlat bármikor végezhető, ha szeretnéd, hogy a másik jobban figyeljen és megértse, amit mondani szeretnél vagy fordítva, hogy te közelebb juss ahhoz, amiben ő éppen van.

1. Válasszatok egy tárgyat, amit kineveztek "beszélgetős" eszköznek. Ezt megegyezhettek, hogy például egy héten kétszer biztosan előveszitek, de ha valakinek megosztani valója van, bármikor felveheti a tárgyat és beszélgetésre hívhatja a másikat.

2. Akinél van a tárgy, az beszél. Rövid, visszaismételhető mondatokban elmondja, hogy éppen mit érez egy helyzettel kapcsolatban. Hangsúlyozom, érzéseket. Ennek a helyzetnek nem kell feltétlen a másikra vonatkozni, elég csak olyannak lennie, ami most épp nehéz és megosztanád valakivel. Aki tárgy nélkül ül, addig nagyon figyel.

3. Majd a tárgyat tartó személy átadja a másiknak a tárgyat. Mindig csak az besél, akinél a tárgy van. Most aki figyelt, megpróbálja szó szerint visszamondani a hallottakat. Szó szerint, hogy kimondva azokat, ő is jobban át tudja érezni a helyzetet, amiben a másik van.

4. Addig ismételjétek az oda-vissza adogatást, amíg az érzéseit megosztó el nem mondott mindent, ami éppen benne van.

Fontos, hogy az érzéseket megismétlő személy ne fűzzön hozzá mondandójához semmilyen kommentárt, valóban csak ismételjen. A tárgy letétele után ne próbáljuk meg meggyőzni a másikat arról, hogy szerintünk ez másképp van, akkor inkább ne hozzuk fel a témát, ha nem sikerült együttéreznünk vele. Ez a gyakorlat az értő figyelésről és a tükrözésről szól, ami többet ad a másiknak, mint a jótanácsaink, amit esetleg még hozzáfűznénk.

Jó gyakorlást és sok egymásra figyelést kívánok!

R.D.

 

A bejegyzést ihlette Brené Brown on Empathy videója. 

fotók: Pinterest

A bejegyzés trackback címe:

https://soullabor.blog.hu/api/trackback/id/tr3315342104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása