Aki a klasszikus Grimm-testvérek féle opuszra gondol, természetesen téved. Jelen esetben egy sörfőzős összekacsintós poénról van szó, kizárólag vájtfülüeknek. Stubna Ágoston, az Első Soproni Házisörfőző Verseny nyertese, a Soproni Porter "szülőatyja" rukkolt elő egy gerilla-sörrel.
Nem mese ez gyermek
A Little Red Riding Hood (lánykori nevén Krásznájá Sápocská alias Rotkäppchen) a mi Piroskánk angol megfelelője és ehhez csapódott hozzá az a bizonyos Farkas (Wolf). Mindez sörben elbeszélve úgy néz ki, hogy Ágostonék egy Amber (borostyán szín) Ale-t főzött, ami egy ún. SMASH Ale (Single Malt And Single Hop), azaz egyféle maláta és egyféle komló került bele. (Ilyen SMASH csak IPA pl. a Hedon Credo-ja is) A Little Red-be a RedX maláta adja Piroskát és a szlovén Styrian Wolf komló tetszeleg a Farkas szerepében. Maga a sör nem egy új ötlet. Ágoston azt mondta, hogy az első gerilla sörét egy kipróbált recept alapján szerette volna megcsinálni, így előhúzott egy korábbi házifőző versenyre készített receptet, és azt porolták le és turbózták föl Schönweitz Tivadarral Hopstag és Kaotik Liquidz név alatt a Krois Breweryben.
Alapanyagokról dióhéjban
A RedX szinte állandó malátája a vörös és borostyán színű söröknek (Amber Ale, Irish Red), de - mint a sörfőző elmondta - a Soproni Óvatos Duhaj Porter "házi" versenyváltozatába is rakott belőle. Színe borostyán-rézvörös, ízre kenyeres, kenyérhéjas, pirítóshéjas (melnoidines), diós. A Styrian Wolf egy kettős felhasználású (aromás is, keserű is) komló, viszonylag magas alfasav-tartalommal (10+ ez adja a keserűséget - egy keserűnek gondolt pilzeniben a Saaz-komló 3,5-5 közötti alfasavval bír) és magas illóolaj-tartalommal, amitől illatos és ízes lesz a sörünk. A "stíriai Farkast" bogyós gyümölcsök, érett mangó, citrusosság, frissen kaszált füves illatok-ízek és némi gyantásság jellemzi. Igazi karakteres komló, hasonló az ős-IPA-komlóhoz, a Cascade-hez, de nem annyira grapefruitos.
Tűzijáték vagy egész estés sör?
Nem kérdés, hogy egy magára valamit is adó sörgeeket egy háromszor komlózott, savanyított, japán citrommal és vaníliával bolondított tripla New England IPA-val lehet csak levenni a lábáról. Az átlag sörfogyasztók azonban ezeket az agymenéseket legjobb esetben is udvarias mosollyal, őszintébbek a "miasz@rezasavanyúlöttymámegin?" őszinte kifakadással fogadják. Már amelyik hajlandó megkóstolni. Ezzel szemben egy egyszerű, közérthetőbb IPA vagy APA vagy jelen esetben egy kellemesen komlózott Amber Ale sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a kevésbé vájt fülűek táborában. Ahogy öregszik a magamfajta sörblogger, egyre inkább értékeli ezeket a faxni nélküli, szépen megcsinált, egyszerű(nek látszó) söröket. És ezekben a sörökben - egy jó pilzeniben, egy szépen érlelt Saisonban vagy egy Ale-ben - van az igazi sörfőző tudás elrejtve.
Itt a vége...
és el is futnék szívesen véle, mert nagyszerű lett ez a sör. Olyan, aminek van karaktere, de nem akar mindent (is) megmutatni, csak egy jól megcsinált darab, ami egész este iszogatható a haverokkal, nem lesz túl sok a keserűből vagy a savanyúból és az alkoholból sem. A Monyo sörei készülnek nagyon tudatosan evvel a filozófiával. Reméljük, Stubna Ágostonék tovább folytatják a gerilla-főzést! Mi drukkolunk nekik! Egs!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.