Téli túra a Lánzséri-hegységben

2017. decemberében került megrendezésre a Téli túra a Lánzséri-hegységben elnevezésű teljesítménytúra. Sajnos akkor épp egy sérülésből próbáltam meg mielőbb felépülni, így racionális döntést hozva kihagytam a megmérettetést. Ám azóta is ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy utólag, ha más nem, a saját szórakoztatásom végett bebarangoljam az Alpokalja egyik hegyvonulatát. Merthogy tágabb földrajzi értelemben az Alpokalja fő hegyvonulatai alatt nem csak a hazánkban (is) húzódó Kőszegi- és Soproni-hegységet értjük, hanem a mai határ túloldalán magasodó Rozália-, Borostyánkői- és a most megismert Lánzséri-hegységet is! A ma már az ausztriai Burgenland  tartomány területén található utóbbi három hegység magyar nevei sem véletlenek, hiszen a trianoni békediktátumig mind magyar földön feküdtek. Így nem csak természeti, hanem történelmi töltete is volt a túrámnak, hogy megismerjem az egykori Őrvidék hagyatékát. A túrára vállalkozók korábban két táv közül választhattak: egy 20 és egy 30 km-es karikát tehettek, az én választásom a hosszabb távra esett, hogy a lehető legtöbb mindent megnézhessek utam során.

Azt nem tudom, hogy milyen idő is volt jó egy éve, de azt már a túrám előtti napokban körvonalazódott, hogy nekem 2019. február közepén csak a nevében lesz téli a túra, ugyanis 10 fok fölötti hőmérsékletet jósoltak délutánra, ragyogó napsütéssel... És őszintén szólva, ezt abszolút nem is bántam, vágytam már egy kis D-vitamin pótlásra valamint kellemes hőfokra! Ilyen előzmények után léptem át a határt, hogy onnan jó fél órányi kocsikázást követően, a Lánzséri vár melletti parkolóban nekivághassak a kalandnak. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy rögtön megnézzem-e a várat, amely egyébként egykoron Nyugat-Magyarország legnagyobb erődítménye volt! De aztán meggyőztem magamat, hogy majd a túra után milyen jó is lesz jutalomként, a kellemes melegben felfedezni azt... Mint később majd kiderül, rosszul döntöttem :(

1_113.jpg

A Lánzséri vár felé közeledve, még az autóból fotózva

Így hát rögtön a Lánzsér ma lakott része felé vettem az irányt: elhaladtam egy régi temető mellett, melynek bejáratánál a Mida Huber ösvény egyik táblájára figyeltem fel. Bevallom őszintén, hogy sohasem hallottam még a művésznőről, így csak itthon néztem utána, hogy ki is volt ő valójában.

Mida Huber (1880-1974): Tájnyelven író burgenlandi költő és művész volt, aki több művészeti ágban is tevékenykedett. Sírja a lánzséri vár melletti temetőben található. Születésének 100. évfordulója alkalmából egykori házából múzeumot alakítottak ki, ahol munkái megtekinthetők. Képei, népi ruhába öltöztetett babái és irodalmi művei az eredeti berendezés között láthatók.

2_104.jpg

Hami-hami

Lánzsér a történelmi Sopron vármegye legmagasabban fekvő települése volt, és még arról is nevezetes, hogy a Rongyos Gárda innen verte vissza az osztrák csapatokat az ezeréves határig, Virányig a trianoni békediktátum elfogadása után. A házakat elhagyva jöhetett is az első emelkedő, melyet nem is bántam, hiszen a kora reggeli időpontnak és a felhőmentes égnek köszönhetően még bőven fagypont alatti volt a hőmérséklet. Így gyorsan átmelegedtem, mire a falu fölötti Kolostor-hegy/Szent Mihály-hegy tetejére felküzdöttem magamat. Olyannyira, hogy vékony kabátomtól gyorsan meg is szabadultam, mielőtt felfedeztem volna a hegytetőn található kamalduli kolostorromot. A kolostor méretei még a mai állapotában is tekintélyt parancsolók - állapíthattam meg. Miközben a nagy alapterületű romokat jártam be, itt-ott remek kilátás tárult elém a fenyőágak között. Merthogy a környék telis-tele volt hatalmas fenyőfákkal, legnagyobb örömömre.

Szent-Mihály-hegy, kamalduli kolostorrom (galéria)

Kamalduli kolostor: Esterházy Pál és második hitvese Thököly Éva alapították a lánzséri kamalduli rendet. A kamalduli kolostor alapító levelét 1700. március 4-én Bécsben írták. A következő évtizedekben a 12 szerzetes elvonulását szolgáló kolostort lépésenként építették meg. A kolostoralapítás célja, hogy a szerzetesek naponta misézzenek az Esterházy család lelki üdvéért és naponta imádkozzanak egészségükért. II. József szekularizációs (államosítási) rendeletei során feloszlatták az itt működő kamalduli rendet. A kolostortemplom északi fala még ma is 7 méteres és 1 méter vastag. A templom alapja 20 méter hosszú és 8 méter széles.

Forrás. Lánzsér rövid tájékoztató prospektusa

Hatalmas fenyőfák között, előlem menekülő őzeket követve értem le a hegyoldalban futó országútra, a Lourdi kápolna tövénél. Innen hosszú aszfaltkoptatás következett a Lánzséri-hegység és az egykori Sopron vármegye legmagasabb pontjáig, a 761 méter magas Pál-hegyig (Pauliberg). Illetve csak annak közvetlen közeléig, ugyanis a hegytető el van zárva az emberek elől, ugyanis egy ma is működő bazaltbánya található itt... Így csak a bánya bejáratáig sétáltam fel, hogy benézhessek a művelés alatt álló területre. Hatalmas kőhalmokat láthattam, komoly munka folyhat itt a dolgos hétköznapokon. A kirándulásom során később még számos alkalommal ráláthattam az értékes bazaltot rejtő hegyre, ekkor már jobban láthattam a bánya grandiózus méretét.

6_72.jpg

Innen remélem senkinek sem meglepő módon, lefelé vitt az utam. Néhol fenyőerdőn, néhol lombhullató erdőkön - elsősorban bükkösökön - keresztül vezetettek az eléggé ritkás jelzések. Néhol kisebb erdőirtásoknak köszönhetően kilátásban is volt részem, felfedeztem a távolban a Rozália-hegységet is!

8_62.jpg

7_64.jpg

Ott a Rozália-hegység teteje, még a Rozália kápolna piros cseréptetője is kiszúrható!

Könnyen be tudtam azonosítani a hegység legmagasabb pontját is, az ott álló hatalmas piros-fehér adótorony miatt! Ezen a szakaszon később sikerült is eltévednem egyszer, még mielőtt leértem volna a völgy legaljába, ahol a a Mühl-Bach, azaz a Malom-patak csörgedezett.

9_58.jpg

Annak partján pedig egy romos épületegyüttest pillanthattam meg... Talán pont egy egykori malom és az azt kiszolgáló épületek szebb napokat is megélt telepét láthattam? Sajnos erre a választ én nem tudom, de legalább láthattam, hogy Ausztriában is találhatók hasonló állapotú épületek, mert a falvakon/városokon átautózva egy ilyennel sem találkoztam...

A hangulatos patakpart mellett sétálva csináltam néhány képet, majd megindultam egy a völggyel párhuzamosan futó, ugyan folyamatosan, de enyhe szögben emelkedő széles erdei úton. Az út mindkét oldalán fenyőerdők, a fákon a meleget kihasználó, futkározó mókusok tették emlékezetessé ezen szakaszt. Nem is tudtam megállni fotószünetek beiktatása nélkül! :)

11_49.jpg

A nyeregbe felérve jöhetett egy gyors, intenzíven lejtő utacska, mely gyorsan ki is vezetett az erdő sűrűjéből, egy hatalmas mezőgazdasági terület szélén találtam magamat. Innen remek panoráma tárult elém, végre feltűntek a Bécsi-Alpok nehézbombázói is, a Schneeberg és a Rax-Alpok továbbra is téli hangulatot árasztó hófehér vonulatai! Schön-schön - mondhattam.

10_54.jpg

És nem csak azért, mert valóban szép volt a látvány, hanem mert a hullámzó dombokon feltűntek Schön település portái is!

13_45.jpg

14_43.jpg

15_40.jpg

Schön portái, távolban a Pál-heggyel, tetején a bazaltbányával

16_41.jpg

A völgyben Schwarzenbach, a kép jobb felső sarkában az egykori kelta településnél emelt Múzeumtorony

Hamarosan kereszteztem az aprócska kis falut, hogy aztán becserkészhessem Feketevár várát, melyet ma Burgruine Schwarzenbach néven találhatunk meg a helyi térképeken. Odaérve szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy a vár körbe van kerítve, jelenleg állagmegóvási munkákat végeznek rajta... Azért nekem sikerült egy kicsit körülnéznem! Nehéz jelzőket találnom a vár méreteire, szinte elképzelhetetlen számomra, hogy a középkor derekén hogy tudtak egy ekkora erődítményt felhúzni... Lenyűgöző volt minden szempontból, remélem hamarosan újra megnyílik a kíváncsi turisták előtt, hogy minden zegzugát felfedezhessük! 

Feketevár vára

Feketevár vára: A várat megközelítőleg a 12. század végén vagy a 13. század elején építették, az osztrák betörések ellen létrehozott nyugati végvárrendszer részeként. Írásban először 1254-ben említik meg a IV. Béla és II. Ottokár cseh király közötti budai békeszerződésben. 1337-ben a pozsonyi békeszerződés szerint kicserélték az alsó-stájerországi Bornyl várára. Bornyl ekkor Magyarországhoz került, de Feketevár csak később, 1362-ben, a budai béke értelmében lett a Német-Római Császárságé, innentől kezdve végleg a határ túloldalán volt. A 16. században épült a várkápolna, melynek az udvar felőli homlokzatán még ma is felismerhetők a csúcsíves ablakok. A 16. század elején a várat kastéllyá alakították át, de a régi falakat megtartották. 1680-tól napjainkig az Esterházy családé. 1800 körül áthelyezték innen a hivatali központjukat és ez az egykor pompás építmény romlásnak indult.

Forrás: http://www.landseer-berge.at/content/69/38

A várból egy meredek úton jutottam le a völgyben fekvő Schwarzenbach házai közé. A falu névadó patakja fölött átívelő hídon átkelve érintettem a hangulatos központi részt is, majd nemsokára megindultam a Burgberg felé, mely már régóta hívogatott, a tetején található kilátóval már kilométerekkel korábban is szemezhettem. Már akkor megállapítottam, hogy nem lesz egyszerű móka feljutni oda! Emiatt a faluban újabb réteg ruhát hámoztam le magamról, hogy ne izzadjak meg a hegymenetben. Mely rögtön keményen kezdett, nem tehettem mást, mint egyre szaporábban véve a levegőt küzdöttem a kihívással. Megjelentek a Bründlkapelle-hez vezető kálvária első stációi, számolhattam tehát vissza, hogy milyen messze is vagyok a kis erdei Szentélytől.

22_28.jpg

A kápolnához vezető kálvária egyik (IV.) stációja

Az emelkedési szög szerencsére hamarosan mérséklődött, beérve az erdőbe már normalizálódhatott a pulzusom is! Az utolsó stáció előtt már megpillantottam a célomat, a sárgára meszelt kis erdei kápolnát. Előbb az üveg ajtaján kukkantottam le, majd a kápolna melletti lépcsősoron lesétáltam a gyógyító erejű forráshoz is!

23_23.jpg

Bründlkapelle

24_23.jpg

Gyógyító erejű forrásvíz

A legenda szerint aki ebből a vízből iszik, annak az esetleges szembántalmai enyhülnek. Szemüveges vagyok, na meg szomjas is, így gondoltam, hogy megkóstolom a vizet. Egy csapot találtam a pihenőpadok mellett, valamint a mellette lévő ajtó mögül hangos vízcsobogást hallottam. Így hát nem volt kétségem afelől, hogy itt vizet tudok vételezni, meg is ittam az utolsó cseppig a flakonom tartalmát, hogy azt utána friss, gyógyító forrásvízzel töltsem tele. Ám mikor elfordítottam a csapot, abból nem jött ki egy csepp víz sem... Sikeresen pofára estem... De megérdemeltem, előbb kellett volna gondolkodnom, és ellenőriznem a működőképességét, és csak aztán meginni a tartalékomat... Ilyenekből tanul az ember - véltem, és indultam meg a Burgberg tetejére, melyet szinte teljesen megkerültem, mire kényelmes séta után végre megmásztam. 

Itt fogadott az újabb látványosság, az egykori kelta település helyén kialakított Kelta Szabadtéri Múzeum és a Múzeumtorony! A Szabadtéri múzeum rekonstruált házait csak kívülről tudtam megnézni, mivel a téli időszakban a belső kiállítási terek nincsenek megnyitva az erre tévedők előtt, de így is érdekes sétát tehettem, mielőtt fel nem másztam volna a Múzeumtoronyba.

25_19.jpg

Szabadtéri Kelta Múzeum, háttérben a Múzeumtoronnyal

Ez ugyanis egész évben nyitva van, 1 Euro belépő (becsületkasszás) ellenében fel lehet lépcsőzni a tetején kialakított kilátóteraszra, ahonnan az egész környékre ráláthatunk! Én is ezt tettem, a kellemes, melengető napsütésben vagy jó fél órát nézelődtem a kilátóból. A már "megszokott" hegyeket üdvözölhettem ismét: Wechel-hegység, Rax-Alpok, Schneeberg, Hohe Wand, Bucklige Welt, Rozália-hegység, és a Kőszegi-hegység a teljesség igénye nélkül! Ki ne hagyja senki, aki erre jár!

Kilátás a Múzeumtoronyból (galéria)

31_13.jpg

33.JPG

A torony bejáratánál pedig egy kis kiállítás látható a kelta településről és annak a feltárásáról. Láthatunk itt többek között kelta használati tárgyakat és egy teljes kelta korból való emberi csontvázat is!

Kiállítás a Múzeumtorony földszintjén

Legvégül pedig a Kelta Fesztiválnak helyet adó fa épületek között tettem egy rövid sétát, a most teljesen kihalt helyen a fesztivál ideje alatt nyüzsgő élet lehet, de még mekkora! Most rajtam kívül csak a karámokban lakó háziállatok (libák, pulykák, csirkék, kakasok, disznók) voltak a területen. 

Kelta Fesztivál helyszíne (galéria)

A kelta szabadtéri múzeumban egy kelta települést, Schwarzenbach kelta magaslati erődjének rekonstrukcióját láthatjuk, ahol megismerhetjük a kelták életét. A schwarzenbachi oppidum területén 1992 óta 20 házalapot tártak fel, 9 házat rekonstruáltak. Három háztípust különítettek el: a cölöpös szerkezetű, illetve gerendeházak mellett vegyes technikával készült épületeket is találtak. A házak felépítésekor eredeti kelta vasszerszámok kovácsoltvas másolatait használták. Az ácstechnika rekonstruálásánál a Salzburg közelében, jó állapotban megmaradt vaskori faragott gerendaleleteket vették figyelembe.

Forrás: https://www.hetedhetorszag.hu/ausztria/kelta-regeszeti-park

Az egykori kelta települést elhagyva mezőgazdasági területeken keresztül, döntően aszfalton haladtam előbb észak, majd dél felé. Az első néhány kilométeren a már-már megszokott módon, csodás panorámában gyönyörködhettem, aztán beérve az erdőbe már más volt a helyzet.

46_7.jpg

34.JPG

Sikeresen a műutat követtem végig, egészen Felsőpéterfáig (Oberpetersdorf)... Ekkor néztem csak rá a térképre, és vettem észre, hogy jóval korábban le kellett volna térnem balra... Sebaj, ahogy láttam, ezzel levágni nem vágok le semmit, inkább a falun keresztül közelítem meg Kaboldot - adtam ki magamnak az utasítást. És így legalább - mint később kiderült - egy 12. század épült, és így a környék legrégebbi templomát, a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templomot is láthattam!

47_6.jpg

Felsőpéterfa Árpád-kori alapokon álló temploma

Hosszú aszfaltkoptatás után jutottam el végül Kaboldig (Kobersdorf), amelynek központjában egy remek állapotú várkastély várt már rám! Ennek - zárt - bejáratánál aztán megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam korábban: lekerült rólam a hosszúnadrág és a vékony aláöltözetemet is technikai pólóra cseréltem! Február közepén a klasszikus nyári szettemben viríthattam, furcsa érzés volt... Így már lenge öltözetben vettem alaposabban górcső alá a fehérlő kastélyt, melyen látszott, hogy gondos kezek óvják a pusztulástól!

Kaboldi várkastély (galéria)

35_11.jpg

Február közepén...

Kaboldi várkastély: A tatárjárás előtt a soproni Pósa gróf építette erősséget 1529-ben lerombolta a török, később a 17. században a birtokos Kéry család építtette át. 1670-ben Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Bécsbe tartva, hogy a császárnál tisztázzák a Wesselényi összeesküvésben játszott szerepüket, e várba tértek be. A vár ura, Kéry Ferenc elárulta és feladta Bécsnek vendégeit. A császár ezt az árulást is grófi címmel jutalmazta. A török 1683-ban fogta magát és újra lerombolta a kastélyt. Aztán az Esterházyaké lett, akik újjáépíttették és egészen 1963-ig birtokolták. Akkorra már úgy leromlott az állapotba, hogy elbontásán gondolkoztak, de egy osztrák család az utolsó pillanatban megvásárolta és újjáépítette a legendás vízivárat.

Forrás: https://hazajaroegylet.hu/hazajaro/lanzseri-hegyseg-az-alpok-es-a-kisalfold-mezsgyejen/

A várkastélytól már csak 6 kilométer választott el attól, hogy visszaérjek a Lánzséri várhoz, túrám kiindulópontjába. Ám addig még meg kellett másznom két hegyet is! Nem mondom, hogy nem voltak szuszogtató emelkedők, és a terep is itt-ott küzdelmes és kifejezetten tüskékkel átszőtt volt, de viszonylag gyorsan sikerült abszolválnom az utolsó szakaszt, hogy aztán végre bevehessem a Lánzséri várat! Meg is indultam a parkolótól, be a várkapun, ahol a zárt pénztár is fogadott, mellyel tisztában voltam. Mint ahogy azzal is, hogy a főbejárat a belsőbb részekbe szintén... De ahogy az ilyen váraknál lenni szokott, "kerülő" úton meg lehetett oldani a bejutást, így is tettem, a meredek hegyoldalt megmászva már eggyel beljebb is voltam! Ám ekkor jött néhány fotó elkészülte után a meglepetés...

Lánzséri vár, már amennyi most jutott belőle (galéria)

Bent bizony emberek voltak, mint kiderült, valamilyen kutyakiképző tréning volt. Így nem tehettem mást, minthogy visszakullogtam csalódottan a kocsihoz, elvégre nem akartam kutyakaja lenni uzsonnára. Bár már korábban is voltam a várnál, de azóta itt is jelentős rekonstrukciós munkákat végeztek, így mindenképp szeretném egy későbbi időpontban bebarangolni a komplett erődítményt! :) Nosztalgiaként megkerestem a 2008-as várlátogatás során készített képeket, íme ezek közül néhány:

Lánzséri vár 2008-ban (galéria)

Lánzséri vár: Lánzsér várát 1173 körül építtette az Erchinger család. A belső lakótornyos, szabálytalan alaprajzú határerődítmény a következő négy évszázad folyamán sűrűn cserlét gazdát. 1263-ban IV: Béla király a kegyvesztett Locsmándi Konrádtól elkobozva Lőrinc soproni főispánnak adományozta. Lánzsér legelhanyagoltabb korszakát a 15-16. századokban élte át. Nyugat-Magyarország egykor leghatalmasabb várát a török elleni háborúk idején építették ki bevehetetlen erőséggé. Igazi hadászati jelentőségre nem tett szert, egyszer sem ostromolták meg. A Rákóczi-szabadságharc alatt, 1707-ben a vár lőportornya felrobbant, s épületeinek nagy része elpusztult. Később újjáépítették, de az 1772. évi tűzvész után végleg lakatlan maradt. A romok tulajdonosai mindmáig az Esterházyak. A mintegy 300 méter kerületű három bástyafallal övezett vár legrégebbi része a 12-13. századi lakótorony falai a 10 méteres vastagságot is elérik. Hozzá a belsővár 15. századi udvara csatlakozik. A védőgyűrű falai, bástyái, árok-, kapu- és felvonórendszere a 16-17. században készültek el. A belső vár lakószárnyait a 17-18. században bővítették ki, barokk stukkódíszítései helyenként a is láthatók.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr714632456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/