Egy hete fejeztem be Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.) részét, ami szintén nagyon tetszett nekem. :D Az első rész értékelése: https://smurfettereads.blog.hu/2022/11/11/gabriella_eld_talpig_feketeben_legendak_a_bagolyvarosbol_1_c_konyv_ertekelese

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez elképesztő volt, sőt izgalmas, pörgős és annyira jó, imádtam. :D Egy kicsit lassabban haladtam vele, mint szerettem volna, de ez nem a könyv hibája, mert imádom, és a fiúkat is imádom, még mindig. :D Alaska és Igor, abszolút a kedvenceimmé avanzsáltak, már az első résztől kezdve, és már alig várom, hogy folytassam a harmadik, és a negyedik résszel is. :D Ez a része, egy kicsit másabb, mint az előző, ráadásul még izgalmasabb is, és újabb szereplők is kapnak helyet a már megismert szereplők mellett, meg egy újabb kalamajkát Igor és Alaska életében. XD

Az írónő ismét tökéletesen felépítette az Impériumot és ezt a történetet is. Már az elején hátast dobtam a fiúktól, amint elkezdtem olvasni, annyira jó volt újra belemélyedni a történetbe, és velük tartani ezen az úton is. :D Imádom Igort meg Alaskát, és Herr Wulf is hamar a kedvencemmé vált, és most már Cadie is meg Elderberry. :D Tök bírtam őket, meg amilyen hatással volt a két fiúra… :D Tök jó volt, nagyon élveztem ennek a kötetnek az olvasását, olykor egész humoros volt, főleg az oda-odamondogatások a párbeszédekben, Igor, Alaska, és Cadie között is, de még Elderberry is jól megmondta egy párszor a magáét. :D

A történet újabb szintre lépett azzal, hogy Cadie és Elderberry felbukkant, meg egy másik Adottsághasználó is felbukkant a történetben, hogy megrengessék, felrázzák Igor és Alaska életét, ezzel újabb kalandos fordulatot vett, ettől egy kicsit megrázkódott a kis lelkiviláguk. Cadie képessége nekem nagyon bejött, és a másik kisgyereké is nagyon tetszett. :) Tök érdekes volt mindkettőé. :) Nem semmi, amin át kellett menniük, de ettől lett olyan jó a sztori, fantasyként teljesen megállja a helyét a maga műfajában, mint az első része is. De ez sokkal izgalmasabb lett, mint a Talpig feketében c. kötetben, és még az írónő fel is pörgette az eseményeket, ami miatt olyan gyorsan ismét elfogytak a lapok…  

Ez a sztori volt az, amit még úgy olvastam volna még tovább, kíváncsi lettem volna, mi lett a kisbabával és a szüleivel, és Cadie meg Elderberry sorsa is, miután minden véget ért. Amikor a fiúk világa is egy kicsit visszazökkent a régi kerékvágásba, de aztán jött egy újabb csavar. Az, amit Cadie tett, de biztos így volt helyes, ahogy ő azt annak érezte, és egy kissé megnyugodhatott neki is a lelkivilága, de még nagyon hosszú út áll előttük, ahogy Igor és Alaska előtt is.

Nagyon kíváncsi vagyok, mit tud még az írónő, és milyen csavarokat rejtett el a harmadik és a negyedik részben. :D Az írónő stílusa nagyon tetszik nekem, és azt hiszem, már mondhatom, hogy kezd a kedvencemmé válni.  Alig várom, hogy ismét belevessem magam a folytatásba. :D Molyon már elindítottam a Húsevők ketrece c. kötetet, aztán már csak a negyedik részt kell beszereznem A lányok titkos élete c. kötetet, hogy azt is olvashassam. :D Nagyon izgatja a fantáziámat a folytatások, hamarosan hozom is a Húsevők ketrece c. kötetről a véleményemet is, amint befejeztem. :)

Kedvenc idézeteim:

„Persze akkor még sem halvérű barátom, sem én nem sejthettük, mire mondunk igent.” (6. oldal)

„– Gut Tag, szép estét, vagy amit akar!” (7. oldal)

„– Mi ez a szado-mazo kesztyű, kis ember? […]
– Ne hívj kis embernek, te lóarcú! […]
[…]
– Ló? Komolyan?! – bukott ki belőle, bár kétségtelenül nyugtalanító volt keskeny, sunyi tekintete, ami mindig lilában-vörösben úszott a verekedéstől, széles szája, hosszúkás arca és az a szűnni nem akaró mosoly a szeme sarkában, mintha mindig valami rosszban sántikálna. Zoknija szivárványszínű. Pólóján a következő felirat díszelgett: VESZEDELMES KAPCABETYÁR. – Igor vagyok. És te ki vagy?
– Cadie. – Azzal bőrkesztyűs kezet nyújtott neki.
– Szerintem meg nem is ez a neved – jegyezte meg Igor, ahogy lágyan megrázta a kicsi kezet. Rögtön úgy kötözködött vele, mintha ismerné.
– Szerintem meg keress magadnak új istállót! – vonta össze a szemöldökét, mire Igor arca egészen elsápadt. Tudtam, hogyha ezt Kasja mondja, már rég felpofozta volna, de most bírnia kellett magával. Így a gyerekverés elmaradt.
Ekkor a fiatal Gerwulf felém pillantott.
– Te ki vagy, szürke?
Elengedtem a gyakran ismételt szürkét, és közelebb mentem ehhez a pimasz, rózsaszín hajú kis lényhez. A „szürke” azért még mindig jobban hangzott, mint a „lóarcú”.
– Alaska.” (12-13. oldal)

„– Na most már nagyon gyorsan állítsd le magad!” (28. oldal)

„– Zárd már be, az isten vigyen magával! – vonyítottam idegesen.
– Nem tudom! – kiáltotta, mire én türelmetlenül grimaszoltam felé.” (29. oldal)

„– Hideg – mormolta csukott szemmel. Szemgolyói fáradtan ugráltak gödrükben lehunyt szemhéja alatt. – Mindjárt széthasad a koponyám.
– Akkor most kezdjelek el piszkálni, és szembesítselek vele, hogy a csekkeket is be kell fizetni a hónap végén, és hogy szűzen fogsz meghalni?
[…]
– Nem kell a hiszti, Alaska – vetette oda. – Úgysem érdekel, amit mondasz. Ha valami bajod van velem, azt meg úgysem most fogjuk megvitatni, rémlik?
Nyilvánvalóan ő is tudta, hogy valami bajom van vele. Valami? Minden bajom volt vele. […]
– Hogy van a fejed?
– Legszívesebben kikaparnám a saját szemgolyóimat, köszönöm a kérdést – felelte, és a tenyerébe temette az arcát. – Hogy bírod ezt nap mint nap?
– Hozzászokik az ember egy idő után – vontam meg a vállam, mint egy rutinos harcos.” (50-51. oldal)

„Az ember fejében megmaradnak a legütősebb rémálmok és az ijesztő pillanatok.” (59-60. oldal)

„De ez a teremtmény itt olyan életidegen volt, annyira groteszk és undorító, hogy hányni tudtam volna pusztán a látványától. Úgy festett, mintha egy sast és egy pókot kereszteztek volna egy könyvvel. Iszonyú beteg.” (80-81. oldal)

„– Egy pacsit ide! […] – A seggfej szülőkre!” (97. oldal)

„– Nem egy tárgy vagyok, amit csak ide-oda adogathattok egymásnak!” (103. oldal)

„– Komolyan mondtad, amit mondtál? […]
[…] – Igen, azt hiszem, ez most nem az a történet, aminek benyögöm a végén, hogy ja, amúgy csak vicceltem.
Herr Wulf azonnal a gépe elé vetette magát, és írni kezdett.” (123. oldal)

„– Jut eszembe, mi történt itt? Úgy néz ki a lakás, mintha megerőszakolták volna, ezt a laptopod képernyőjéből láttam.” (126. oldal)

Könyv adatai:

Könyv:  Gabriella Eld: Játékok ​unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.)

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: Hajdúböszörmény, 2019

Oldal szám: 144. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155999062

Ajánlom: Akik szeretik Gabriella munkásságát, és azoknak, akik szeretnének vele megismerkedni. :D

Ennyi csillagot adok rá:

A folytatások:

Előző rész:

Végszó:

Bátran ajánlom azoknak is, akik még csak most ismerkednének meg Gabriella Eld munkásságával, mint én is, nagyszerűen ír, és a karakterei mind különlegesek, egyediek. :) Kíváncsi vagyok, hogy Gabriella, milyen meglepetéseket tartogat a Húsevők ketrecében, és a Lányok titkos életében. :D

További jó olvasást mindenkinek! Szép estét!

Smurfettereads